2012.08.07
Az Urunk színeváltozása titulusú plébániatemplom búcsús szentmiséjén az egyháztanács és faluközösség megköszönte Nt. Vass Ince szentszéki tanácsos, ny. plébános szolgálatát, aki érseki felkérésre vállalta a néhai Simon József lelkipásztor után az egyházközség vezetését. Nt. Daniel Ernő András szentszéki tanácsos személyében új plébánost köszöntött a nagyszámú búcsús, a nyikómalomfalvi énekkar, valamint László Imre gondnok.
Ragyogó ünnepe a római katolikus egyháznak Urunk színeváltozásának napja. A búcsús szentmise főcelebránsa és szónoka, Nt. Botár Gábor szentszéki tanácsos, a székelyudvarhelyi Kis Szent Teréz Egyházközség plébánosa bevezető gondolatában kiemelte: az Úr Jézus színeváltozása életének és nyilvános működésének egyik központi eseménye. A magyarság számára történelmi jelentőségűvé tette, hogy pontosan 500 évvel az 1956-os magyar forradalom előtt, 1456-ban Nándorfehérvárnál a Hunyadi János és Kapisztrán Szent János által vezettet hadak visszavonulásra kényszerítették a török sereget. Az akkori pápa, a spanyol származású III. Kallixtus ebből az alkalomból vezette be Urunk színeváltozása ünnepét, és helyezte a liturgikus naptárba augusztus 6-ára. A harcot megelőzően 1456. június 29-én a pápa az egész egyházra vonatkozóan előírta a déli harangszót. Ennek célja az volt, hogy a muzulmánoknál naponta ötször imára hívó imám kiáltásához hasonlóan a keresztényeket is imára szólítsa a harangszó a magyarországi keresztes sereg törökök elleni győzelméért.
A mindennapi déli harangozás először Magyarországon vált szokássá, és később innen terjedt át Európa többi keresztény országára.
A napi evangélium minden kornak szóló üzenete – hallhattuk a szentbeszédben –, akiket az Úr kiválaszt, azoknak készen kell lenniük, hogy keresztek jelentkeznek életükben. Isten a nagy szenvedésekre nagy vigasztalásokkal készít fel a „hegyen”. Amint az apostolok a Tábor-hegyen „nem verhettek sátrat”; az Isten-közelségű ünnepi időszakokból nekünk is vissza kell mennünk élettereinkbe, hogy ott éljük meg cselekvőn kereszténységünket. „Engedjük, hogy ne csak az ünnep fénye tükröződjön arcunkon, hanem járja át lelkünket belülről Jézus arcának ragyogása, hogy a mi lelkünk is színeváltozottá legyen” – buzdított az ünnep szónoka.
A szentmise záró részében az elköszönő Vass Incze ny. plébános azt kívánta, hogy az egyházközség arculata szebbnél szebb legyen, amelynek alapja a szeretet. A malomfalvi kórus énekkel, az egyházgondnok köszönőszavakkal és virággal mondott hálát szolgálatáért.
Daniel Ernő András plébános pedig azt kívánta, a későbbiekben is látogassa meg az egyházközséget. Majd új szolgálati helyén azt tanácsolta a híveknek: bízzanak. A „kedves, vidám, tiszta tekintetű emberek” közé haza jött. Együtt imádkoznak, dolgoznak a gyermekekért, a fiatalokért, a családokért és a közösség minden tagjáért.
László Imre gondnok pedig azt kívánta, hogy igazi otthonra találjon Nyikómalomfalván, hivatása, tevékenysége szolgálja az egyházközség épülését.
Molnár Melinda, Udvarhelyi Híradó, Székelyhon.ro, 2012. augusztus 7.