A gondviselésben bízva a reményről tanúskodni

Húsz éves segítőnővéri jelenlét Erdélyben
„Csak most volt, hogy együtt dolgoztunk a zárda felépítésén, és máris húsz éves jubileumot ünneplünk” – sóhajtott fel a csíkszentdomokosi Szent Margit ház köré összegyűlt „születésnapozó” tömegben a segítőnővérek egyik hűséges szomszédja.

Csíkszentdomokosi kezdet
1992-ben telepedett le Csíkszentdomokoson az első két segítőnővér: az osztrák Annemarie Schmid és  a magyarországi Jakab Éva. Hogy miért éppen Márton Áron falujába, arra a magyarázatot a boldogemlékű püspök arra vonatkozó vágya adja meg, hogy a templom melletti helyen női szerzetesrend telepedjen le. Míg közös erőből felépült a ház, a nővérek a plébánián laktak, és az isteni gondviselésben bízva keresték, mi az a jó, amiben segíthetnek. Kezdetben német nyelvtanítással és betegek látogatásával próbáltak hozzájárulni a falu életéhez. Később, amikor más nővérek is eljöttek Erdélybe, illetve amint rendi alapképzésük befejeztével hazaérkeztek Bécsből az erdélyiek, egyre bővült a tevékenységi terület: az iskolában való jelenlét (katekézis, angol, német nyelv és matematika tanítás), helyi mozgalmakba és kezdeményezésekbe való bekapcsolódás, plébániai pasztoráció, igeliturgiák, családokkal, gyerekekkel és ifjúsággal való foglalkozás, hétköznapok lelkigyakorlata, lelki beszélgetések, idősek karácsonya és sok-sok apró találkozás, segítségnyújtás a mindennapokban tette ismertté a nővéreket a faluban. Vass Nimród volt domokosi segédlelkész, jelenlegi gyímesfelsőloki plébános így nyilatkozott a nővérekkel való együttműködésről:  „Amikor annak idején újmisésként Domokosra kerültem, nagyon újszerű volt számomra minden, többek között az is, hogy itt találkoztam a pasztoráció egy másik pólusával, amely ugyanazt a célt más eszközökkel igyekszik megvalósítani. Kezdeti meglepődésemből jó együtt dolgozás alakult ki, olyannyira, hogy most is tartom a kapcsolatot a nővérek közösségeivel.”
A Szent Margit Ház azonban nemcsak a helyi csoportoknak adott otthont az évek során, hanem egész Erdélyből és olykor határon túlról érkezők számára is nyújtott rendszeresen lehetőséget az elcsendesedésre, istenkeresésre, töltekezésre, közösségformálásra, mélyebb önismeretre és elköteleződésre a lelkigyakorlatok, csendes hétvégék valamint más lelki és közösségi programok során.

Erdélyi jelenlét
 A domokosi kezdetet pedig újabb alapítások követték: Gyergyószentmiklóson, Marosvásárhelyen és Brassóban. A Gondviselésről Nevezett Boldog Mária (Eugenie Smet) által Párizsban, 1956-ban alapított nemzetközi szentignáci szerzetesrend ma tizenhat erdélyi rendtagot számlál, ebből jelenleg tízen működnek itthon lelkigyakorlatos, szociális, pasztorális, nevelési és egészségügyi téren, aktív szerepet vállalva egyházmegyei bizottságokban, egyházi és civil szerveződésekben, médiában... A sokrétű tevékenységben azonban a cél közös: imával, munkával, szenvedések felajánlásával segíteni a tisztulás útját járó élőket és holtakat, a Gondviselés tanúivá és munkatársaivá valamint az elő reménység továbbadóivá lenni, kísérni életútjuk egy-egy szakaszán az embereket, különös figyelmet fordítva azokra, „akiknek a legégetőbb az Örömhír megismerése” (Szabályzat 29) és a lehetőségekhez mérten „minden jóban segíteni bármi legyen is az” (Szabályzat 27).

A falu ünnepe
Az október 6-ai csíkszentdomokosi ünnepség elsősorban a falué volt. Nemcsak meghívottjai, de az ünnepség előkészítői is  a domokosiak voltak: a szomszédság alakította vendégfogadó térré az udvart és főzte a bográcsgulyást a szentmise utáni agapéra, az ificsoport díszítette a házat és vállalta a záró imán az éneklést,  az asszonyok kenyeret és kürtőskalácsot sütöttek, ízletes és mutatós süteményeket hoztak, „lelki cukorkákat“, azaz lelket tápláló idézeteket vágtak ki és csavargattak fel, a  gyermek-fúvószenekar szép műsorral fogadta az ünnepi szentmiséről az udvarra érkezőket...  A közös ünneplés örömét és az efölött érzett hálát fejezte ki köszöntőjében Darvas Piroska sa helyi elöljáró is. Az egész napos ünneplésben minden helyet kapott: a Tamás József segédpüspök és számos pap által közösen celebrált szentmise és a rövid, szabadtéri hangverseny után lehetőség volt a gulyás és a sütemények mellett beszélgetni, találkozni, majd megnézni a Szent Margit Házat, együtt emlékezni a 20 évre a kivetített fényképek alapján, írni az emlékkönyvbe, a gyerekeknek pedig barkácsolni. Mindezek után dr. Jitianu Liviu dogmatikatanár tartott előadást a segítőnővérek karizmáját meghatározó témáról, „az élet utáni életről”. A „hivatalos” programot közös ima és egy meglepetés zárta: fényképek vetítése magáról az ünnepről és az előkészületekről. Az együttlét azonban nem zárult le ezzel, hiszen a hátteresek munkájuk végeztével, jókedvű nótázásba kezdtek...
Chiharu Miyoshi japán segítőnővér, a nagoyai Nanzan egyetem tanára, aki két társával együtt éppen egyhetes erdélyi körúton volt, így foglalta össze domokosi élményeit: „Melegséget éreztem ezen az ünnepségen. Már amikor az előestén megérkeztünk, és láttam az előkészületeket meg a nagy üstöt, majd reggel a falubeli férfiakat és nőket, akik érkeztek főzni a gulyást és hozták a süteményeket, arra gondoltam, ez nálunk nem lenne megvalósítható, és az, hogy itt lehetséges, a faluval való jó és mély kapcsolatot tükrözi. Amikor pedig másnap meglátogattuk a Márton Áron múzeumot, azt is megértettem, miért éppen itt, Csíkszentdomokoson telepedtek le először a segítőnővérek.”

Ünnepi rendezvénysorozat
A domokosi rendezvény egyben méltó megnyitója volt az erdélyi segítőnővérek „jubileumi fél évének” is, amelynek lezárása március 9-én lesz Marosvásárhelyen. Az elmúlt húsz év nemcsak ünneplésre, hanem visszatekintésre, kiértékelésre, hálaadásra, az idők jeleinek és az aktuális szükségleteknek a fürkészésére és a közösség arculatát meghatározó szentignáci lelkiségre oly jellemző megkülönböztetésre is alkalmat nyújt a közösségnek. Ugyanakkor alkalom kíván lenni a közösség lelkiségének és sajátos küldetésének másokkal való megosztására és  elmélyítésére. Erre szolgál az egész Erdély számára felkínált ÉLEK! – Életmód, lelkiség, közösség négy hónapos lelki út  valamint az az ajánlat, hogy meghívásra a nővérek ellátogatnak plébániákra, közösségekbe. (Bővebb információk minderről a www.segitonorek.info honlapon) vagy a bereczki.silvia@segitonorek.info e-mail-címen.) „Ha Isten akarja a célt, az eszközöket is megadja hozzá.” (Gondviselésről Nevezett Boldog Mária)
(bereczki)
Vasárnap 2012/43
 

Visszaadni a reményt az embereknek

Fontosnak tartják jelen lenni a szükségben szenvedő emberek életében, kísérni őket az istenkeresés útján, az igazságosság, a kölcsönös tisztelet és szeretet felé. Alapítójuk szándéka szerint szeretnének „minden jóban segíteni, bármi legyen is az”. A Segítő Nővérek Kongregációja két évtizeddel ezelőtt telepedett le Erdélyben, első közösségüket Csíkszentdomokoson alapították.

A Segítő Nővérek Kongregációjának csíkszentdomokosi rendháza

„Elsősorban azokhoz megyünk, akikről megfeledkeznek, akiknek emberi méltóságát megsértették, és akiknek legégetőbb az Örömhír megismerése” – olvasható a jubileumot ünneplő szerzetesrend honlapján. Az évforduló alkalmából a segítő nővérek, saját bevallásuk szerint, szeretnénk visszapillantani az elmúlt időszakra, kiértékelve azt, és hálát adva a kapott kegyelmekért, ajándékokért, valamint küldetésükre vonatkozóan az idők jeleit figyelni és értelmezni.

Mindezt egy fél évig tartó lelki „út” keretében teszik meg, amelynek megnyitóját múlt szombaton tartották Csíkszentdomokoson. A lelki program úgynevezett csúcspontjaként pedig 2013. március 9-én, Marosvásárhelyen egynapos rendezvényt tartanak.

„A két időpont közti időszakban szeretnénk karizmánkat és lelkiségünket az irántuk érdeklődőkkel elmélyíteni, valamint ott, ahol igény van rá, közösségünket szélesebb körben bemutatni, találkozási lehetőségeket felkínálni” – fogalmazott az eseménnyel kapcsolatban Darvas Piroska, a domokosi rendház nővére.

Az ünnep a hálaadás ideje is egyben

„Húsz évvel ezelőtt, amikor az első nővérek megérkeztek Csíkszentdomokosra, igazából még nem is tudták, mi lehet a gyulafehérvári egyházmegyében a feladatuk, a küldetésük. Így az első évek a keresgélés időszakaként teltek el” – fogalmazott a rend erdélyi letelepedésével kapcsolatban Darvas Piroska. A nővér hozzátette, az évek során egyre többen jelentkeztek a rendbe, és lassan az is körvonalazódott, hogy karizmájuknak megfelelően tudnak segíteni az egyházmegye pasztorációs tevékenységében. Ugyanakkor részt tudnak vállalni a plébániai pasztorációban, nevelésben, a szociális munkában. „Húsz év távlatából visszatekintve nagyon örvendünk például annak, hogy segítségünkkel a pasztorális bizottság tevékenysége átfogó szerepet kapott az egyházmegyében. Ugyanakkor a családpasztorációt is nagymértékben tudtuk segíteni” – magyarázta Darvas. Kiemelte, szociális téren a családsegítő központok tevékenysége ugyancsak a segítő nővérek kezdeményezése és közreműködése kapcsán indult be. Jelenleg folyamatban van egy szenvedélybetegeket ellátó hálózat kiépítése. Mindezek mellett pedig egyre inkább ismertté vált a személyesen kísért lelkigyakorlat is.

Márton Áron kívánságára érkeztek Csíkszentdomokosra

„Olyan embereken, csoportokon segítünk, akik a tisztulás útján vannak. Akik különböző megpróbáltatások, szenvedések kapcsán építik az életüket, próbálnak haladni az Isten felé vezető úton. Abban segítünk nekik, hogy előbbre jussanak Isten- és önismeretben” – vallotta küldetésükkel kapcsolatban Darvas Piroska nővér. Elmondása szerint a segítő nővéreknek jelenleg három rendházuk van Erdélyben: Gyergyószentmiklóson, Marosvásárhelyen és Csíkszentdomokoson (ez volt az első a rendházak sorában). „Azért esett ez utóbbi községre a választás, mert Márton Áron püspök hajdanán azt mondta, nagyon szeretné, hogy, letelepedjen szülőfalujában egy szerzetes közösség, és lányokkal, asszonyokkal foglalkozzon. Bálint Lajos érsek emlékezett erre, és ide irányította a nővéreket” – fogalmazott Darvas.

Még közelebb kerülni az emberekhez

Az elmúlt hétvégén elkezdődött jubileumi lelkigyakorlattal kapcsolatban Darvas Piroska elmondta, részben azokkal az emberekkel és csoportokkal szeretnének újból találkozni, akikkel az elmúlt két évtizedben kapcsolatba kerültek. „Segíteni szeretnénk nekik abban, megvizsgálják jelenlegi életüket, és annak a lehetőségét, hogyan lehet továbblépni mostani helyzetükből” – említette a nővér. Kiemelte, a féléves lelki program során új emberekkel is megismerkednének. „Esetükben azt szeretnénk elérni, hogy újra remélni tudjanak, hogy bízzanak a jövőben. Társadalmunkban sajnos a kilátástalanság, a rezignáció akar úrrá lenni. A lelkigyakorlattal abban szeretnénk segíteni, hogy az emberek új erőt kapjanak. Újra egy reménycsillag legyen előttük: igen, érdemes élni, tenni a családomért, a társadalomért.” A lelkigyakorlat keretében egyéni és csoportos tevékenységek zajlanak több erdélyi városban is. Bővebb információ erről a www.segítonoverek.info internetes portálon olvasható. Érdeklődni a bereczki.silvia@segitonoverek.info e-mail címen is lehet.