Otthonom az Isten háza

Felszentelték Erdély első, a szent családnak ajánlott templomát
Amint  az új élet fogadásának öröme felváltja a vajúdás fájdalmát, úgy változik át ünneppé a templomszentelés napján az építkezés minden fáradsága és nehézsége  – szólt köszöntőjében elsősorban a helyi közösséghez Tamás József segédpüspök október 13-án a marosvásárhely-remeteszegi plébánia templomának szentelésén. A gyermek fogantatásának, születésének és keresztelésének hasonlatát a templom tervezésére, építésére és szentelésére alkalmazva a szentelő püspök rámutatott arra, hogy ahogy a keresztelés szentségében az újszülött Isten gyermekévé lesz és nevet adnak neki, úgy a szentelés révén a templom Istennek átadott térré válik, és valamelyik szentről vagy isteni titokról nevezik el azt. Annak, hogy az új templomot a szent család tiszteletére szentelik fő oka  kétségkívül az, hogy a közösség plébánosa – Szénégető István – szívügyének tekinti a családokat, hiszen az egyházmegyében ő a családpasztoráció felelőse. Az egyházmegye első, a szent családnak ajánlott temploma (csupán egy kápolna viseli még ezt a titulust Erdélyben) már puszta létével is az isteni családmodellt hirdeti – emelte ki a püspök.

A templom tervezője, a Makovecz-tanítvány Esztány Győző munkájában kettős célt követett: az Isten és ember, valamint az ember és ember közötti párbeszéd külső feltételeinek megteremtését, illetve a múlt idézését.  A tetőszerkezet formája, illetve a fentről beáramló természetes fény az Istenre való nyitottságot jelképezi, a körforma pedig a közösségi jelleget hivatott erősíteni  – mutatott rá a szentmise előtti rövid magyarázatában  a műépítész.

Az egyszerre bensőséges és méltóságteljes liturgiának első kiemelkedő pillanata az volt, amikor a  templom előtt ünnepélyesen átadták a kulcsot a szentelő püspöknek, aki jelképesen megnyitotta a templom ajtaját. Az igeliturgia végén, akárcsak a papszentelésben vagy szerzetesi fogadalomtétel során, a szentelés szertartása a megdicsőült egyház közbenjárásának kérésével, a Mindenszentek litániáját eléneklésével kezdődött, majd az oltár talapzatába a hagyományhoz híven ereklyét helyeztek el. A szentelés során a püspök szent olajat, krizmát öntött az oltár négy sarkába és a közepére, majd bekente vele az oltárt és megkenték vele a templom oszlopait is. A krizma a Szentlélek jele és a gyógyulás jelképe a liturgiában – világított rá Bara László, a liturgiát magyarázó lelkipásztor. Majd a püspök tüzet gyújtott az oltáron és tömjént szórt rá azért imádkozva, hogy a szentmisében felajánlott minden ima, áldozat és szeretet-cselekedet jó illatú áldozatként szálljon  Istenhez.

A szentmise végén Szénégető István plébános kiemelte: „Isten nagyobb dicsőségére és az emberek javára építettük a templomot”, most pedig a feladat „hittel és élettel megtölteni a teret”, hiszen „Isten bennünk és általunk akarja megszentelni a helyet”. Építésére a jó Isten a remeteszegi közösséget választotta ki, de a templom nemcsak a helyi közösség, hanem a város örömére és üdvösségére is akar szolgálni. A plébános köszönetet mondott mindazoknak, akik támogatták a templomépítést: sokan pénzzel, mások kétkezi munkával, „állványon fenn vagy a gödörben lenn”, példás hozzáállásukkal, lelkesedésükkel és nem utolsó sorban imájukkal, felajánlott szenvedésükkel, hiszen a templom nemcsak kőből, fából, téglából, hanem hitből is épült. Szénégető István kiemelte a munkálatvezető Márton Judit példáját, aki nemcsak szakmaiságával, hanem testvériségével is jelen volt és magatartásával megmutatta azt is, mi a különbség foglalkozás és hivatás között.

A templom felépülése azonban nem csak a helyi katolikusok számára volt fontos. A keresztény egység hetében a többi felekezet tagjai is imádkoztak és adakoztak. Jelképes értékű az, hogy akkor éppen a tetőszerkezet épült: a közös tehát az, ami fönt van, hiszen a tusakodás mindig az ember hibája, de az egység az Isten csodája – hangsúlyozta Szénégető István.

A határon túli testvérplébániák – a déltiroli Lüsen és Újszeged közösségei –, akik imával, testvéri biztatással és pénzzel egyaránt segítették a remeteszegieket, a szentelésen is képviseltették magukat,  akárcsak az ausztriai Kirschlagból való támogatók. Kérdésünkre Genoveva Fischnaller, a lüseni plébánia gondnokasszonya a 15 éves testvéri, baráti kapcsolat fölött érzett örömét emelte ki, valamint a német nyelvterületen otthonos „Fastensuppe”-akciókat, amelyek abban állnak, hogy egy nagyböjti vasárnapon a plébánia tagjait a szentmise után közösségben elfogyasztott levesre hívják, kérve őket, hogy a vasárnapi ebédjük árát adományozzák egy előre meghatározott karitatív célra. A lüseni közösség  az ott begyűlt összeggel a remeteszegi templom építését támogatta. Férje, Josef Fischnaller polgármester pedig a szolidaritás fontosságát hangsúlyozta, kiemelve, hogy ők, akik egy anyagilag gazdagabb országban élnek, lényegesnek tartották segíteni testvérközösségüket.

A templomépítéssel párhuzamosan Remeteszegen azonban közösséget is építettek, amint az Ludescher Lászlónak a hívek nevében mondott köszönetéből is kiderült. Ez a belső építkezés már akkor elindult, amikor az 1980-as években az épülő tömbháznegyedben a katolikus egyház  megvásárolt és később kápolnává alakított át egy családi házat, abban elkezdték a hittanórák  tartását, majd 1990 virágvasárnapján bemutatták az első  szentmisét. Hivatalosan 1995-ben alakult meg és kapott Ferencz István személyében saját plébánost a egyházközség. 2002-ben Szénégető István vette át a plébánia vezetését. Most, amikor a templomra vonatkozó álmuk megvalósulásán dolgoztak, közösségben is rendszeresen imádkoztak, az ünnepre pedig nemcsak munkával,  hanem imakilenceddel is készültek.

Tamás József segédpüspökkel együtt a zsoltáros szavait idézve –  „Otthonom az Isten háza, mindörökké szünet nélkül” – kívánjuk, hogy a közösségnek második otthona legyen új temploma.

Bereczki Silvia sa
Vasárnap 2012/43

 Átadták Isten szent hajlékát

Végre méltó templomuk van a remeteszegi katolikus híveknek

Több mint tíz éve várja a több mint félezer fôs, a remeteszegi plébániához tartozó katolikus közösség, hogy legyen egy méltó hely, ahol vasárnaponként összegyûlhetnek az Úr nevében és áldhatják az ô nevét. Sokéves álmuk végre teljesült, szombaton ünnepi mise keretében szentelték fel a Szent Család-templomot. A szent lak kicsinek bizonyult, olyan sokan jöttek el, hogy részesei legyenek a rég várt pillanatnak.

Szénégetô István plébánossal az élen kilenc hétig tartó imával készültek a remeteszegiek a templomszentelésre, ami végül nemcsak az itteni kis közösség, hanem az egész város ünnepévé nôtte ki magát. Az egyházi méltóságok, helyi hivatalosságok, a hívek mellett más felekezetek tagjai, illetve a dél-tiroli Lüsen, a Bécs közeli Kirchschlag és az új-szegedi testvérplébániák küldöttségei is részesei kívántak lenni a remeteszegi gyülekezet ünnepének.

Legyen az itt élôknek lelki otthona

A szentelési liturgiát végzô ft. Tamás József püspök felemelô, a fôegyházmegye számára fontos ünnepnek nevezte a szombati templomszentelést. – A ’89-es fordulat óta, amikor már lehetett templomot építeni, ez a 36., amit felszentelünk. Ebben pedig nincs benne a kápolnák sokasága, amelyeket megáldottunk – fogalmazott a püspök, majd a gyermek születése és a templomépítés között vont párhuzamot. – Mit érez az édesanya, amikor világra hozza gyermekét? Ez hasonlatos a templom tervezéséhez, megépítéséhez. Az anya, miután megszületik a gyermeke, elfelejt minden gyötrelmet, és ezzel mi is így vagyunk. Most, hogy látjuk ezt a szép templomot, elfeledtük, hogy mennyi aggodalom elôzte meg az építést, hogy mennyi imádságra, munkára volt szükség ahhoz, hogy ez a terv megvalósulhasson. Miután megszületik a kisgyerek, elviszik a templomba, megkeresztelik; ugyanezt tesszük a templommal is, felszenteljük, és akárcsak a megkeresztelt gyermek, már Istenhez tartozó lesz, a templom szent hellyé válik, Isten és az imádság házává. Beteljesedik az Úr azon ígérete, amikor azt mondta, lakóhelyet választok közöttetek. És itt valóban velünk van Isten, az ô igéjével, tanításaival, velünk van a kenyérben és a borban, amit lelkünk táplálására adott nekünk. Ô maga mondta, ahol ketten vagy hárman összegyûlnek az ô nevében, ott van ô is. Legyen ez a templom az itt élôk lelki otthona – szólt a hívekhez a püspök.

Sokéves munkával váltották valóra álmukat

A tizenhét éve alapított egyházközség elsôsorban a remeteszegi és az Egyesülés negyed 550 fôs katolikus közösségét, valamint a mezôségi szórvány több mint tíz településérôl további 340 hívet szolgál. Az elmúlt években a liturgiák egy erre a célra vásárolt (80 ülôhelyes) házban zajlottak a Kerektó utcában. Hittanteremként, a csoportok találkozásának helyszíneként és irodaként a plébános lakása szolgált. A templom és közösségi ház szükségessége az évek során egyre inkább nyilvánvalóvá vált, majd 2006-ban megkapták az építkezési engedélyt, 2007-ben pedig elkezdték a munkálatokat. A 180 férôhelyes templom tervezôje Esztány Gyôzô csíkszeredai tervezô-mûépítész, aki a Szent Család névhez híven igyekezett a templomot körülvevô épületrészeket családi ház mintájára alakítani. A munkálatok mûszaki ellenôrzését Márton Judit, az Egyházmûvészeti Bizottság vezetôje végezte. Az anyagi forrásokat a helyi közösség sokéves hozzájárulásából, a román, a magyar kormány, a marosvásárhelyi keresztyén felekezetek, a helyi és megyei tanács, a bel- és külföldi egyházi és civil szervezetek, valamint a testvérplébániák támogatásával biztosították.

Következô lépés: közösségi ház

A régóta várt, barátságos, családias templom ugyan elkészült, ám a munka ezzel nem ért véget, a következô lépés egy közösségi ház építése, amire a marosvásárhelyi tanács nemrég jelentôs összeget hagyott jóvá. A templom az imádkozás helye lesz, míg a közösségi ház hagyományápoló tevékenységeknek, egészségügyi tematikájú rendezvényeknek ad majd otthont.

 Menyhárt Borbála, Népújság, 2012. október 15.