2012.11.19
Egy közösség életében kiemelkedő ünnep, amikor példaképeire emlékezik. Vasárnap Tusnád községben a település híres szülötte, a helyi iskola névadója, Imets Fülöp Jákó emléke előtt tisztelegtek születésének 175., halálának 100. évfordulója alkalmából.
Imets Fülöp Jákob emléke előtt tisztelegtek a tusnádiak
A híres iskolaalapító és egyháztanító életútja székely közösségünknek, a mának is üzenő példája – hangzott el a nagytusnádi plébániatemplomban megtartott ünnepségen. A programsorozat szentmisével kezdődött, melynek prédikációjában Ferencz Imre nyugalmazott plébános méltatta a neves személyiség emlékét.
„Nagysága elsősorban pedagógusi, iskolai-nevelői munkájában mutatkozott meg” – fogalmazott a plébános Imets Fülöp Jákó életútjának ismertetése után, hozzátéve, papi tevékenysége révén is mindvégig a közösség javát szolgálta. Mi több, írott és íratlan szavaival a magyar nép és a székelység öntudatát erősítette. „Mennyi mindent megtehet az ember, ha vállalja, hogy népe felemelkedéséért dolgozik. Imets Fülöp Jákó szelleme ma is él, beírta a nevét a hallhatatlanok közé” – nyomatékosított Ferencz Imre. A Tusnád községben 1978–1985 között szolgálatot teljesítő nyugalmazott plébános kitért arra is, manapság sajnos nem azt az utat követjük, amelyet neves elődünk mutatott nekünk, hiszen nem szeretünk a közösségért dolgozni, nem szeretünk a közösségért tenni. „Ne az énközpontúság vezesse életünket! Legyünk a közösségért dolgozó, ezt a munkát felvállaló emberek, csak így lehet a jövőt építeni” – hangzott el az intelem a plébános részéről.
A szentmisét követően Imets Fülöp Jákó pedagógusi szemléletéről szóló előadást tekinthettek meg a jelenlevők. A programsorozatot a helyi iskola növendékeinek ünnepi előadása, illetve a templomkertben található síremlék megkoszorúzása zárta.
A székely polihisztor
Imets Fülöp Jákó Tusnádon született 1837. november 12-én, római katolikus kanonok, főesperes, tanár, gimnáziumi igazgató, iskolaszervező és könyvtáralapító, író, műfordító, az akkori országhatárokon kívül élő magyarság ismert kutatója volt. Kortársai nagyra becsülték munkásságát. Antal Áron, a csíkszeredai főgimnázium tanára – maga is jeles irodalmár és történetész – már 1913-ban, nem sokkal Imets halála után közölte életrajzát a gimnázium értesítőjében. Ebben a közösségért önzetlenül, fáradhatatlanul cselekvő, tevékeny emberként jellemezte őt: „Az erdélyi magyarság, közelebbről a csíki székelység, melynek évtizedeken át szellemi vezére és gyakorlatias útmutatója volt, látta őt tenni, lankadatlanul küzdeni és kitartóan fáradozni. Évtizedeknek haladása, erős magyar szelleme az ő markáns egyéniségéhez fűződik Csík vármegyében. Világlátott, nagy műveltségű ember volt, kit kortársai virágkorában orákulumnak tartottak.”
Imets Fülöp Jákó neve fémjelzi a nagy múltú csíksomlyói gimnázium két évtizedet felölelő korszakát, ebben az időszakban nyerte el az iskola a főgimnáziumi státust. 1870-ben került a csíksomlyói gimnázium élére, és huszonegy éven át volt az intézmény igazgatója. 1912. október 24-én halt meg, szülőfalujában temették el.
Rédai Botond, Székelyhon.ro, 2012.11.18.