2013.01.22
Ökumenikus találkozások a „legyenek mindnyájan egy” szellemében
Kránitz Mihály professzor, az Ut Unum Sint Ökumenikus Intézet vezetője az egységtörekvések szellemében szervezett előadássorozatról, a zsidó-keresztény párbeszédről és az ökumené jelen állapotáról beszélt a Magyar Kurírnak.
Az Ut Unum Sint Ökumenikus Intézet minden szemeszterben rendez egy előadássorozatot. Hogy sikerült a mostani sorozat?
Az Együtt az úton előadássorozaton, amelyet ez az ökumenikus intézet a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán tart 2006-tól, immár nyolcadik éve, csütörtök esténként fél hattól hétig, mindig a keresztény egységtörekvésekhez kötődő szempontok kerülnek elő, melyek lehetnek teológiaiak, egyházszervezeti vagy liturgikus kérdések, esetleg a kultúrával, művészettel kapcsolatos témák.
Az előző félévben kiemelkedő volt ifj. Hafenscher Károlynak az evangélikus liturgia megújításáról szóló előadása; Szőke Péternek, a Szent Egyed közösség magyarországi vezetőjének előadása, amely a népek, vallások közötti békéről szólt; és szép esténk volt Oberfrank Pállal, aki színész és a veszprémi Petőfi Színház igazgatója is, s aki nemcsak a keresztény lelkülethez közelálló verseket szavalt, hanem azt saját vallomásával is kiegészítette. Ez azért fontos, mert a kultúra szorosan hozzátartozik hitünkhöz. Szép alkalom volt még a Sebestyén Katalin református lelkésszel való találkozás is, aki a reformáció lelkiségéről beszélt. Ez pedig azért érdekes, mert katolikusként ritkán hallunk arról, miként élik meg protestáns testvéreink a hitüket, akár egyénileg, akár közösségben. A lelkésznő a bencés szokásokkal való kapcsolódási pontokat is bemutatta, majd egy vesperást is elimádkoztunk, sőt énekeltük is. Ez azt jelentette, hogy az imádság valóban összeköt minket.
Bár az ökumené a keresztény felekezetek egységtörekvése, mégis volt a többi között egy előadás, „őszinte beszélgetés” az antiszemitizmusról is. Miért volt ez fontos?
Megdöbbentő előadást hallhattunk Dr. Hidvégi Mátétól, az Országos Rabbiképző tanárától. Az antiszemitizmus nem kerülhető meg, mivel keresztények és zsidók együtt élnek, az egyetlen Istenben hisznek, és ma épp ebbe az egyetlen Istenbe vetett hit szorul ki a társadalomból. Gondoljunk arra, hogy a zsidókkal folytatott párbeszéd a Keresztény Egység Pápai Tanácsához tartozik. Ott a helye az ökumenében, és tavaly óta az imahét utolsó napja a zsidó-keresztény összefogásé.
A pápa 2012-es karácsonyi beszédében a francia főrabbi azonos neműek házassága ellen írt tanulmányát idézte, korábban pedig a brit főrabbi mutatott rá, hogy katolikusoknak és zsidóknak együtt kell dolgozniuk, mint Európa „kreatív kisebbsége”. Fontos az „idősebb testvéreinkkel” való összefogás, főleg olyankor, amikor diszkriminációról van szó. Erre az elmúlt idők szolgáltattak is alapot. Tisztelni kell egymást és fel kell mutatni a közös tanúságtétel jeleit. Mindig jön egy új nemzedék, akik már nem voltak tanúi a holokausztnak és más megkülönböztetéseknek, de ezekre az eseményekre emlékezni kell, ezeket fel kell idézni.
Mi lesz a következő félév tematikája?
Csak egy-két alkalmat emelnék ki. Februárban vendégünk lesz az egyébként katolikus Elisabeth Dieckmann, a Németországi Keresztény Egyházak Munkaközösségének főtitkára, aki a katolikus-evangélikus kapcsolatokról fog beszélni. Egy másik alkalommal az erdélyi örmény kereszténységet fogja bemutatni Issekutz Sarolta, az Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület elnöke. Végül Prokopp Mária művészettörténész egy előadását ajánlanám, aki az ELTE egyetemi tanára. Ő a hit és a képi ábrázolások kapcsolatáról beszél majd.
Márciusban ön tart egy háromalkalmas előadássorozatot az ötvenedik évfordulóját ünneplő II. Vatikáni Zsinat és az ökumené kapcsolatáról.
Igen, mert ez az év kiemelkedő a Katolikus Egyházban: a hit éve van, ami az Egyház önazonosságát, lényegét helyezi a középpontba és ez összefügg az egységgel. A három előadás a Hittudományi Kar épületében lesz március 6-án, 13-án és 20-án, szerdánként délután négytől hatig, a részvétel ingyenes. Az ökumené nem csak a januári ökumenikus imahét idején fontos. Ez az előadássorozat, vagy más néven „blokkszeminárium” azon zsinati törekvésekre kívánja ráirányítani a figyelmet, amelyeket mind XXIII. János pápa, mind VI. Pál nagyon fontosnak tartott, hogy a keresztény egység felé katolikus részről is lépjünk. Az előző ötven év a tanúja azon eredményeknek, amelyeket elért e téren a Katolikus Egyház.
Hogyan áll az ökumené ügye ma?
Nem akarok túlozni, de mindennap van előrelépés. II. János Pál és XVI. Benedek is iránytűnek tekinti a zsinatot. A vonatkozó dokumentumokat, az Unitatis Redintegratiót és az Ut Unum Sint körlevelet újraolvasva szőhetjük embertől emberig azokat a szálakat, amelyek világszerte összefogják a keresztényeket. A keresztényeknek egyébként 50,1 százalékát a katolikusok teszik ki, így nagy szerepünk van az ökumenében.
Az imahét idei programját az indiai keresztények állították össze, Mit kíván tőlünk az Isten? címmel, Mikeás prófétát idézve. India egy olyan szubkontinens, ahol a keresztények kisebbségben vannak, így egyrészt megtanultak együtt élni a többségi hindukkal, másrészt megtalálták azokat a módokat, amelyekkel fel tudják mutatni a tanúságtétel különféle formáit. Magam is háromszor jártam Indiában, és tanúsíthatom, hogy él és fejlődik a hagyomány szerint Szent Tamás apostol által idehozott kereszténység.
Az egyik még láthatóbb gyümölcse a Katolikus Egyház ökumenikus törekvéseinek az anglikánokkal való párbeszéd: számos anglikán csoport csatlakozott a Katolikus Egyházhoz az előző években, legutóbb, újév napjaiban 11 anglikán nővér, az elöljárójukkal együtt, Oxfordban. Nem emberhalászat folyik, mindenki szabadon dönthet, amikor az igazságot keresi. Az egység a Szentlélek műve, azt nem csak emberi erőfeszítések fogják létrehozni. Ha így volna, akkor, ahogy XVI. Benedek mondta, az egységtörekvések megrekednének egy társadalmi szerződés szintjén.
Az imahét mindig felmutatja a keresztények vágyát az egységre, ezért pótolhatatlan. Ahogy pedig II. János Pál fogalmazott: katolikus részről ez az irány megfordíthatatlan. Boldog XXIII. János pápa határozott formát adott mindennek azzal, hogy intézményes módon indította el a II. Vatikáni Zsinattal a Katolikus Egyházat az egységtörekvések irányába.
Egy másik „ökumenikus” örömről is hadd számoljak be. A Societas Oecumenica, az ökumené európai szervezete, amelynek két éve tagja vagyok, 2010-ben Belgrádban, 2012-ben pedig Észak-Írországban tartott konferenciát. A tavalyi belfasti találkozón Szentpétery Péter evangélikus lelkészt, teológiai tanárt választották meg a nemzetközi csoport főtitkárává, s arról is döntöttek, hogy 2014-ben Magyarországon, Budapesten lesz a következő találkozó.
Szilvay Gergely/Magyar Kurír