2013.02.18
Léstyán Ferencnek meghatározó szerepe volt abban, hogy az erdélyi római katolikus egyház megőrizte azt a hitet, amelyet elődeitől örökölt – hangzott el Csíkszentkirályon vasárnap tartott rendhagyó ünnepségen. A község neves szülöttje emléke előtt tisztelegtek születésének századik évfordulóján a helybéliek a plébániatemplomban, mely alkalomból a néhai marosvásárhelyi főesperesről szóló kötetet is bemutatták, illetve megáldották az őt ábrázoló domborművet.
Tamás József római katolikus segédpüspök áldotta meg a csíkszentkirályi népiskola falára elhelyezett, Léstyán Ferencet ábrázoló domborművet
„A szentírásban gyakran találkozunk ezzel a szép és megtisztelő kifejezéssel: Isten szolgája. A mindennapi életben a szolga szóra az ember kissé megborzad, hiszen a mai értelmezésben van egy megalázó jellege. Isten szolgája viszont megtisztelő cím, hiszen akiket Isten kiválasztott, akiket meghívott, azokat munkatársaivá tette. Istennek munkatársává lenni megtiszteltetés az ember számára” – fogalmazott az ünnepi szentmisén prédikációjában Tamás József segédpüspök. Hozzátette, Léstyán Ferenc atya életművét a hűséges szolga kifejezéssel lehet a legjobban jellemezni.
Az egyházi méltóság a Marosvásárhelyen több évtizedig szolgáló főesperes három tulajdonságát emelte ki. Elmondása szerint Léstyán Ferenc vérbeli lelkipásztor volt, aki életét, erejét, energiáját, minden tudását és tehetségét beleadta abba a hivatásba, amelyet Istentől kapott. Ugyanakkor mindig vette a fáradságot, hogy híveit személyesen is megismerje, ezért kerékpáron járta az utcákat, a különböző városrészeket. Innen ered a „biciklis pap” megnevezése is. „Hogy hűséges volt, mutatja irodalmi munkássága, amelyet a lelkipásztori munka mellett kifejtett. Mindezek mellett sokszor kellett szembenéznie az ordító farkasokkal, akik az elmúlt rendszerben mindent megtettek azért, hogy a lelkekből is kiöljék a Jézusba vetett hitet. Halálra is volt ítélve hazaárulás címen, de csodálatos módon megmenekült, és Isten megadta neki, hogy hosszú és tevékeny élete lehessen. Ahogy valaki halálakor mondta, a huszadik század végigdübörgött az életén, ő azonban szilárdan megmaradt, és végigszenvedte azt” – nyomatékosított prédikációjában a segédpüspök.
Erdély süveg nélküli püspöke
Amikor Marosvásárhelyre kerültem, gazdag lelki és szellemi örökséget vehettem át, ami részben Léstyán Ferencnek köszönhető – ez már Oláh Dénes főesperes részéről hangzott el a szentmisét követő könyvbemutatón. Az egyházi méltóság az Erdély süveg nélküli püspöke című, a néhai főesperes életútját bemutató kötetről elmondta, tulajdonképpen egy véletlen folytán fogalmazódott meg kiadásának ötlete. „Egy, a marosvásárhelyi papok életérzését taglaló kerekasztal-beszélgetésen többször felmerült Léstyán Ferenc neve. Ekkor tudatosult bennem, létezik a városban egy Léstyán Ferenc-jelenség. Az atya élete nemcsak a közvetlen munkatársakban hagyott mély nyomot, hanem a hívekben is” – jelentette ki a főesperes. Kifejtette, a kötet tulajdonképpen három részből tevődik össze: van egy életrajzi fejezet, egy másik a munkásságát ismerteti, a harmadik rész pedig segítőinek és munkatársainak a vele kapcsolatos beszámolóit tartalmazza. A kötet előszavát Jakubinyi György gyulafehérvári érsek írta.
Tamási Zsolt egyháztörténész, a kötet szerkesztője ismertette a jelenlevők előtt Léstyán Ferenc életművét. Hangsúlyozta, a néhai marosvásárhelyi főesperesnek meghatározó szerepe volt abban, hogy a kommunizmus éveiben az erdélyi római katolikus egyház megőrizte azt a hitet, amelyet elődeitől örökölt. Tamási Zsolt szerint, aki Léstyán Ferenc műveit olvassa, az hagyatékát élvezi. „Emberségében, magyarságában életpélda lehet számunkra” – hangzott el a könyvbemutató zárszavaként, melyet követően a közeli népiskolához vonult az ünneplő közösség, ahol az épület falára elhelyezett, a „biciklis papot” ábrázoló domborművet szentelték fel.
Ez alkalomból Ferencz Imre nyugalmazott plébános méltatta a neves egyházi személyiség emlékét. „Léstyán Ferenc is olyan pap volt, aki mindenkiben az embert kereste. Nem megalázni akarta a híveket, hanem felemelni őket” – fogalmazott a nyugalmazott plébános. A programsorozat végén az ünneplő közösség a közeli Szent István-házban a község szülöttjének életútját bemutató kiállítást is megtekinthette.
A megpróbáltatások élete
Léstyán Ferenc Csíkszentkirályon született 1913. február 12-én. A csíkszeredai Római Katolikus Főgimnáziumban érettségizett, felsőbb tanulmányait a gyulafehérvári Hittudományi Főiskolán végezte. Római katolikus lelkészi szolgálatát Gyergyóremetén kezdte, Sepsiszentgyörgyön, Tordán, Gyulafehérváron, Kolozsváron, Ditróban, Csíkkarcfalván, Désaknán folytatta. Közben az Antonescu-diktatúra nagyszebeni hadbírósága halálra ítélte, majd egy kommunista koncepciós perben egyéves börtönbüntetést szabtak ki rá. Kiszabadulva 1955-től plébános, majd főesperes-plébános Marosvásárhelyen. 1992-ben Gyulafehérvárra ment, ahol hivatalban lévő, majd nyugalmazott vikáriusként élt és dolgozott 2006 elejéig, ekkor az udvarhelyi papi otthonba vonult, itt érte a halál. 2008. július 16-án szülőfalujában helyezték örök nyugalomra. Léstyán Ferencnek kiemelkedő papi pályája mellett írói, szerzői munkássága is jelentős. Legkiemelkedőbb műve a Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai című, mely hiánypótló kötetnek számít Erdélyben. Ilyen hiánypótló kiskönyvként jelent meg 1997-ben Csíkszentkirály temploma és családjai című munkája, mely gerincét képezi Csíkszentkirály monográfiájának. A napi sajtóban és a folyóiratokban összesen 149 írása jelent meg.
Rédai Botond, Székelyhon.ro, 2013.02.17.
Léstyán Ferencre emlékeztek
A gyulafehérvári római katolikus érsek és közel száz paptársa az a lelkész, egyházi író és egyháztörténész előtt tisztelget, aki közel négy évtizedig szolgálta a vásárhelyieket. Távozása után, mintegy húsz évvel ezelőtt, szeretetük jeléül, ismeretlenek a Lestyán papa, gyere haza! szöveget vésték a templom homlokzati falára. A feliratot a ’90-es években végbement restaurálás rég eltüntette, de a tegnaptól immár márványtábla hirdeti hogy 1955-től ’92-ig itt szolgálta Istent és népét az apostoli protonotárius, nyugalmazott vikárius és főesperes-plébános Léstyán, akit a városban egyszerűen csak biciklis papként emlegettek. Születésének századik évfordulójára a márványtábla-szentelés mellett portréfilm vetítésével, ünnepi szentmisével, könyvbemutatóval és kisebb kerékpáros túrázással emlékeztek meg az egybegyűltek.
A korán távozott Tövissi Ildikó filmjében az akkor már 90 év fölötti lelkész fiatalkoráról, papi pályájáról, meghurcoltatásairól, halálra ítéléséről, az egyházhű lelkészek folytonos üldöztetéséről és Márton Áron püspök gerinces kiállásáról vall. Azt viszont már Jakubinyi érsek árulta el, hogy az okiratok szerint Csíkszentkirályon született Léstyán tulajdonképpen nem is február 12-én töltötte volna a századik esztendejét, hanem két nappal korábban. Mint kiderült, a későbbi lelkész 1913. február 10-én, az Ókirályságban látta meg a napfényt, azonban buzgó katolikus szülei gyorsan átlépték a határt és hazahozták csemetéjüket az ősi szülőföldre, hogy székely környezetben, magyar állampolgárként anyakönyvezhessék. Léstyán Ferenc 2008 nyarán bekövetkezett haláláig mindvégig hű szolgája maradt Istennek, híveinek és az erdélyi magyarságának. Lelkészi pályáját Gyergyóremetén kezdte, majd még mielőtt Marosvásárhelyre került volna Sepsiszentgyörgyön, Tordán, Gyulafehérváron, Kolozsvárt, Gyergyóditróban, Csíkkakrcfalván, Désaknán folytatta. Közben az Antonescu-diktatúra nagyszebeni hadbírósága halálra ítélte, majd miután megúszta a kivégzést, egy kommunista koncepciós perben egyéves börtönbüntetést róttak ki rá. Szabadulása után, 1955-től plébánosként, majd főesperes plébánosként tevékenykedett Marosvásárhelyen. Harminchét év után az érsek Gyulafehérvárra helyezte, ahol hivatalban lévő, majd nyugalmazott vikáriusként élt és dolgozott 2006 elejéig, ekkor a székelyudvarhelyi papi otthonba vonult. Kilencvenöt évesen itt érte a halál 2008 júliusában. Az évtizedek során számos könyvet írt, legismertebb munkája, írói pályafutása megkoronázása is egyben, a kétkötetes Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai című dolgozat. A tegnaptól már az ő életútja is könyvespolcra került. Tamási Zsolt történész Erdély süveg nélküli püspöke. Msgr. Léstyán Ferenc, Vásárhely biciklis papja című életrajzi kötetét szintén a templomban mutatták be. Mintegy a cím magyarázataként az ünnepélyes ceremónia után papok és hívek egyaránt kerékpárra pattantak és végigkarikázták azt az utat, amit a kórházak és otthon gyengélkedő betegek között ingázó Léstyán atya fekete biciklijén, reverendában, nap mint nap megtett.