2013.07.02
Akinek van istenhite, könnyen megbirkózik a nehézségekkel, semmi nem tántoríthatja el attól, hogy családot alapítson, gyermekeket vállaljon és az utódokat hitre, szeretetre nevelje – szólt az ige üzenete a gyergyóújfalvi templom búcsúján részt vevő hívekhez.
Helyiek, hazatérő elszármazottak, a környező településekről és idegenből érkező vendégek ünnepelték közösen kedden, Sarlós Boldogasszony napján az újfalvi templom búcsúját. Ezen a napon a római katolikus egyház arról az eseményről emlékezik meg, amikor Szűz Mária méhében Jézussal meglátogatta unokatestvérét, az ugyancsak gyermeket váró Erzsébetet – erre alapozta prédikációját Bakó Antal ünnepi szónok, remetei plébános.
Az emberi kapcsolatok megőrzésének, az egymás iránti érdeklődés fontosságáról szólva rávilágított, a ma embere elhanyagolja a baráti kapcsolatait, nem igényli a személyes találkozásokat, „az emberek és a lelkek távolodnak egymástól”. Ahhoz, hogy változzon ez a helyzet, a rokonát felkereső Szűz Mária példáját kell követni, az örömöket, bánatokat egymással meg kell osztani. Az igaz élethez is a Szűzanya példája szerinti hitre, kitartásra van szükség – hangzott a prédikációban.
A hit kell legyen az alapja a házasságnak, csak így vállalható a két ember szövetségébe beletartozó betegség, szegénység, öregség, a végsőkig való kitartás. „Nem szabad Jézust az esküvői oltárnál felejteni” – hangzott a figyelmeztetés. Szintén a hit az, ami elűzi a gyermekvállalástól való félelmet, ami az utóbbi időben rányomja bélyegét a fiatal családokra. „Ezelőtt sem volt gyermeksegély, de nem féltek a gyermekvállalástól, mert hittek és mertek” – hívta fel a figyelmet a szónok rávilágítva, hogy ha a nők nem töltik be anyai hivatásukat, vagy ezt másra cserélik fel, elveszhet a család, a közösség, a nemzet.
A gyermeknevelésre, a boldog családi légkör megteremtésének fontosságára is kitért prédikációjában a lelkipásztor, kiemelve a biológiai, a szellemi és a lelki nevelés egyenértékűségét, hangsúlyozva az anyai hivatás pótolhatatlan szerepét.
„Az 1950-es évek elején kihirdették a nők egyenjogúságát: joguk van vasesztergályosnak, kőművesnek, vasöntőnek menni. Akkor sajnos úgy elmentek, hogy egy részük még most sem ért vissza. Az igazi egyenjogúság az lett volna, ha otthoni munkájukat ismerték volna el a vasöntéssel egyenértékűnek, s fizetést kapnának édesanyai mivoltukért. Azóta hiányzik az otthoni, első hét esztendő” – fogalmazott a lelkipásztor. Prédikációja zárszójaként Isten áldását kérte az édesanyákra, a várandós asszonyokra, a nagymamákra, dédanyákra, utódaikért tett törekvéseikre.
, Székelyhon.ro, 2013.07.02.