A balánbányai egyházközséget 1825-ben alapították. Előtte Csíkszentdomonkos filiája volt. A plébánia alapításában nagy érdeme volt Puskás Tamás csíkszentdomokosi plébánosnak. A közösség életét jelentősen meghatározta a bányatelep, ahol rézércet bányásztak, és amely nemcsak a város, de a környékbeli falvakban is sok ember megélhetését biztosította. A bányászat 1819-ben kezdődött, amikor egy Opra János nevezetű pásztor rézércet fedezett fel a Balánhavas hegység oldalában. 1948-ban államosították a bányát. Az 1950-es évek után elkezdődött a betelepítés. A betelepítések következtében építeni és fejleszteni kezdték a bányát, növelték a termelést, a ’70-es években már közel 6000 ember dolgozott itt. A város lakossága 10000 fölött volt. 1997 után a bányaipar hanyatlani kezdett. Az állami támogatás, amely a bánya működésének lételeme volt, csökkenni és akadozni kezdett. Elkezdődtek a tömeges leépítések, s végül 2006. december 31-én a bánya bezárt. 1819-ben egy fából épített kápolna épült, amelyet a bánya akkori tulajdonosai, az örmények emeltek Nepomuki Szent János tiszteletére. 1864-ben a bányatársulat egy új templom építését kezdte el, amelyet 1869-ben fejeztek be és a gyulafehérvári egyházmegye püspöke, Fogarasy Mihály szentelt fel. Az első világháború ideje alatt a plébánia elpusztult. 1915-ben elvitték a templom két harangját. Az egyházközség 1944 szeptemberétől plébános nélkül maradt, így a csíkszentdomokosi plébánia látja el. A plébániához tartozó felekezeti iskolát 1948-ban államosították, és az épületet az 1970-es években a Ceauşescu-diktatúra lebontatta. 1968-ban Márton Áron püspök helyben lakó plébánost nevezett ki, aki plébániaépület hiányában tömbházlakásban tartózkodott. 1982-ben építették a jelenlegi plébániaépület. 2002-ben felépült egy ifjúsági ház, amelynek befejezése folyamatban van.