Az 1567. évi regestrumban harminc kapuval szerepel Zenth Emreh néven. Külön jegyzik Bedecehy tízesét huszonhat kapuval. 1630-ban már iskolája volt, és Szentimre néven fordult elő. A mai formában álló templom a Tengerszeg tízes területén épült a hívek és a Henter család adományából 1776-ban. A régebbi templom gótikus, csúcsíves elemei is beépültek az új, többnyire barokk templomba. A falutól nyugatra húzódó mező közepén magányosan áll a Szent Margit-kápolna, melyet a feltételezések szerint a 14–15. században építettek. Az egyik falfestménye ma a Csíki-medence eddig ismert legnagyobb középkori falképe. Az itteni nép élete csupa szenvedés, áldozat és harc, mégpedig a tatár- és törökbetörések, kegyetlenkedések, rablások és fosztogatások miatt; 1707-ben Akton osztrák tábornok katonái több kárt tettek, mint a tatárok és a törökök. A vidék kihalt: az 1717–19-es pestisjárvány a lakosságból 404 áldozatot követelt, az életben maradtak száma 332. Ennek emlékét őrzi a temetőnél elhelyezett emlékmű, melyet Timár Tamás állíttatott, aki ökrös szekéren hordta a halottakat, s akinek családját elkerülte a szörnyű veszedelem. Az egyházközség jeles személyiségei voltak: b. Henter Ádám, b. Henter József, Csató János paptanár, Farczádi dr. Sándor László, Budapest királyi főkapitánya.