2021.02.02
A testvériség világnapja: február 4.
Egy lépés a párbeszéd kultúrájában
Ferenc pápa a béke követeként, 2019. február 3-5 között az Egyesült Arab Emirátusokba látogatott, ahol az Abu-Dzabiban megrendezett vallásközi találkozón egy közös nyilatkozatot írt alá a résztvevőkkel együtt az emberi testvériségről, a világbéke és a békés együttélés érdekében. Ferenc pápa híressé vált mondása a vallásközi találkozón: "Vagy közösen építjük a jövőt, vagy nem lesz jövő!"
Néhány hónappal később, augusztusban megalakult az Emberi Testvériség Bizottsága (ETB), melynek célja biztosítani a jövő nemzedék számára "a kölcsönös tisztelet és az egészséges együttélés légkörét". A bizottság tagjai között mind vatikáni, mind a muzulmán világ képviselői jelen vannak. Célja előmozdítani és gyakorlatba ültetni az aláírt dokumentumban szereplő célkitűzéseket, ugyanakkor az olyan eszmék megélését a mindennapokban, mint a tolerancia, az együttműködés és az együttélés.
A pápa ezzel kapcsolatban megjegyezte: „Mégha sajnos gyakran a gonoszság, a gyűlölet, a megosztottság kerül is be a hírekbe, elrejtve létezik egy óceán nagyságú jóság, amely növekszik és reményt nyújt a párbeszédben, a kölcsönös megismerésben, a testvériség és a béke világa építésének lehetőségében, amelyet más vallások híveivel és minden jóakaratú emberrel közösen valósíthatunk meg”.
Az ETB szeptember 11-én megtartotta első találkozóját Rómában, a Szent Márta házban. A dátum kiválasztásának is üzenet jellege van: "az életet és a testvériséget kívánják építeni ott, ahol mások halált és pusztítást okoznak", utalva a 2001. szeptember 11-én New Yorkban elkövetett merényletre. Az emberi testvériségre, a világbékére és békés együttélésre való törekvés első lépése Ferenc pápa látogatása, majd az ez alkalomból aláírt nyilatkozat. A következő lépésként Ferenc pápa és Ahmad et-Tajjeb főimám, a dokumentum aláírói, február 4-ét javasolták a testvériség világnapjaként, az ETB tagjai pedig kérvényt adtak át António Gutierrez ENSZ-főtitkárnak, amelyben kérték ennek világnappá nyilvánítását.
A dokumentum tartalmának széles körben való ismertetését már a dokumentum befejező része tartalmazza: "Ebből a célból a Katolikus Egyház és az al-Azhar, együttműködésükön keresztül, bejelentik és megígérik, hogy ezt a dokumentumot eljuttatják a hatóságokhoz, a befolyásos vezetőkhöz, a vallások képviselőihez az egész világon, az illetékes regionális és nemzetközi szervezetekhez, a civil társadalom szervezeteihez, vallási intézményekhez és vezető gondolkodókhoz; és vállalják, hogy terjesztik ennek a nyilatkozatnak az elveit minden regionális és nemzetközi szinten, sürgetik, hogy fordítsák le őket politikai irányelvek, döntések, jogalkotási szövegek, tantervek és kommunikációs anyagok gyakorlati nyelvére". Ugyanakkor kérik, hogy ez a dokumentum váljon a kutatás és reflexió tárgyává minden iskolában, az egyetemeken, az oktatási és képzési intézményekben, egy új nemzedék felnevelése érdekében.
Miért oly sürgető a kultúrák párbeszéde, az emberi testvériségre és világbékére való törekvés? A nyilatkozat a maga teljességében összefoglalja ezeket: nemcsak a spirituális értékek, a felelősségtudat gyengülése miatt, hanem mert a világban egyre inkább megmutatkozó szélsőségesség, intolarencia, fundamentalizmus oda vezetett, hogy egy „darabokban zajló harmadik világháború” jeleit láthatjuk. A világválság oka nem gazdasági, hanem spirituális válság, az elaltatott emberi lelkiismeret, a vallási értékektől való eltávolodás, az individualizmus és az anyagelvű filozófiák túlsúlya, amelyek az anyagias értékeket helyezik a legfőbb és transzcendens alapelvek helyébe.
Megdöbbentő a világon jelenlévő problémák alapjainak világos és pontos meghatározása a nyilatkozatban: a vallások politikai felhasználása, a visszaélés a vallási érzésnek az emberek szívére gyakorolt hatásával azért, hogy világias és rövidlátó politikai és gazdasági célokat érjenek el ezáltal. A nyilatkozat nem hallgatja el az igazságtalanságot, a természeti erőforrások méltánytalan elosztását, amely egy gazdag kisebbség előnyeit szolgálja a föld népei többségének kárára, majd forradalmi bátorsággal kiemeli, hogy mindezek fölött nemzetközi hallgatás uralkodik. A vallások soha nem ösztönzik a háborút, nem keltenek gyűlöletet, nem szólítanak fel erőszakra vagy vérontásra. Isten nevét nem szabad a gyilkosság, a száműzés és az elnyomás igazolására felhasználni. A nyilatkozat elítél minden gyakorlatot, amely "veszélyezteti az életet, így a népirtást, a terrorcselekményeket, az elköltözésre való kényszerítést, az emberi szervek kereskedelmét, az abortuszt és az eutanáziát, valamint az ezeket támogató politikákat". Megoldásképpen javasolja a vallási érzék felébresztését az új nemzedék szívében. Ezért támogatni kell a kölcsönös megismerés, az emberi testvériség és békés együttélés értékeit, hogy megvédhessük az új nemzedéket "az anyagelvű gondolkodás uralmától, a féktelen nyereségre törekvő kapzsiság és a közömbösség – az erő törvényén és nem a törvény erején alapuló – politikáinak veszélyétől".
A nyilatkozat ismételten megerősíti, hogy:
- a hit, a gondolat, a kifejezés és cselekvés szabadságára minden embernek joga van, egyben elítéli az embereknek egy bizonyos vallás vagy kultúra elfogadására történő kényszerítését,
- minden embernek joga van az irgalmasságon alapuló igazságossághoz,
- a párbeszéd, a megértés, a tolerancia csökkenti a gazdasági, társadalmi és politikai problémákat,
- a hívők közötti párbeszéd, a felesleges viták kerülése a találkozás biztos útja a közös spirituális, emberi és társadalmi értékek terében,
- az istentiszteleti helyek védelme a törvények és nemzetközi egyezmények által garantált kötelesség,
- a terrorizmust minden formájában és megnyilvánulásában el kell ítélni,
- az állampolgárság a jogok és kötelességek egyenlőségén alapul, le kell mondani a kisebbségek hátrányos megkülönböztetéséről, elkerülve a kettős mérce politikájának használatát,
- a nők, a család és a gyermekek, valamint az idősek, a gyengék, a fogyatékkal élők és az elnyomottak jogait minden szinten biztosítani és védeni kell.
Mit tehetünk mi a mindennapi életben?
A békére és testvériségre való törekvés adja meg kereszténységünk hitelességét. Több tiszteletet tanúsíthatunk környezetünk felé, különösen a hit, a gondolat, a kifejezés és cselekvés szabadságát illetően, egyben fölemelhetjük szavunkat az embereknek egy bizonyos vallás vagy kultúra elfogadására történő kényszerítése láttán. Törekednünk kell a párbeszédre, megértésre, toleranciára akkor is, ha kevés remény mutatkozik a megoldásra. Ki kell állnunk az irgalmasságon alapuló igazságosság mellett. Nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk a hívők közötti párbeszédre, elkerülve a felesleges vitákat. Szeressük, védjük, támogassuk, tartsuk fenn, szépítsük a templomainkat. Az erőszak minden formáját ítéljük el szűkebb vagy tágabb környezetünkben. Éljünk állampolgári jogainkkal, teljesítsük állampolgári kötelességeinket, figyeljünk jobban oda a körülöttünk élő kisebbségre, mindig emeljük fel a szavunkat, ha kisebbségként bennünket hátrányos megkülönböztetés ér vagy a kettős mérce politikáját alkalmazzák ránk. Legyünk a nők, a család és a gyermekek, valamint az idősek, a gyengék, a fogyatékkal élők és az elnyomottak jogainak biztosítói és védői.
Az új nemzedékek felnevelése mindannyiunk felelőssége, ezáltal törekszünk egy élhető jövőre, egyetemes békére. Ebben segít a Ferenc pápa által kezdeményezett dokumentum meghívása, amely egyben felhívás a tolerancia és testvériség értékeinek megélésére, tanúságtétel számunkra az Istenbe vetett hit nagyságáról. Egyedül Isten képes felemelni az emberi lelket és egyesíteni az egymástól elszakadt szíveket.
Kerekes László
segédpüspök