A Mária Út a megbocsájtás és szeretet útja az irgalmasság évében
A zarándoklat lehetőség, minden ember számára, hogy elinduljon Isten felé. Sokszor nagyon érdekes formában kapunk meghívást a zarándoklásra. Egy plakát, egy barát javaslata, egy médiában elhangzott hirdetés, de néha a mindennapok nehézségeitől való menekülés, csalódás, egy életre szóló nagy kérdés, az istenkeresés, de a természet szépsége, a kalandvágy, a bizonyítási kényszer is útra hív. Csodálatos megtapasztalni, hogyan formál hitetlen embert hívővé a zarándoklás, megfáradt üzletembert, hogyan tesz szabaddá, elkeseredett, csalódott élettársat szenvedélyes szerelmessé, elégedetlenkedőt hálaadóvá.
Éppen ezért a zarándoklás lehet áldozatvállalás, lehet hálaadás, lehet kiengesztelődés. Mindegyik formáját meg lehet tapasztalni adott élethelyzetben és ettől válik minden zarándoklás egyedivé, még akkor is, ha esetleg ugyanazt a szakaszt járjuk be. Aki egyszer útra kelt és megérkezett, vágyik arra, hogy újra elinduljon. Várjuk a következő zarándoklást, a következő lehetőséget.
A zarándoklat már a tervezéssel elkezdődik, és ahogyan közeledik az indulás napja, egyre erőteljesebben köti le a figyelmünket az útra és az Istenre való figyelés. Minél jobban előkészítsük lélekben a zarándoklást, annál több kegyelem ér bennünket az út során. Aki megnyitja szívét Isten előtt és lélekben kiüresedik, leteszi a bűn terheit, és Istenre hagyatkozva indul az útra, megtapasztalja, hogy napról-napra közelebb tud kerülni Istenhez és az emberekhez. Csöndben megnyitni szívünket az Úr előtt; megmutatni neki a bűneink felett érzett bánatot; hogy elnyerjük a bocsánatot, azt hiszem a legnagyobb kegyelem és az irgalmasság éve kiemelten is segíthet a lelki terhektől való megszabadulásban. Aki terhek alatt, meggyötörve indul útnak, és minden lépés fájdalommal jár, hamar eljut arra a felismerésre, hogy jó lenne ezektől megszabadulni. Ennél a felismerésnél, már ott van Isten végtelen szeretete, aki biztosan megadja erre a lehetőséget is a zarándoklás során, hiszen Ő mindig azért hajol le hozzánk, hogy felemeljen, magához öleljen, és végtelen szeretetével elhalmozzon. Mindebben a kulcskérdés: képes vagyok-e megtalálni a szeretet útját? Képes vagyok-e válaszolni Isten hívó szavára?
Jézus végtelen megbocsájtása mindannyiunkat arra ösztönöz, hogy meglássuk: mekkora nagylelkűségre képes minden ember. Senkit sem lehet kizárni Isten irgalmasságából. Mindenki ismeri az utat, hogyan lehet eljutni oda, ha mélyen a szívére és lelkére hallgat. Minél súlyosabb a bűn, annál nagyobb szeretettel tekint ránk Jézus! Csodálatos szeretettel gyógyítja meg a mi bűnös lelkünket! Soha nem riad vissza a mi bűneinktől. Elég, ha a tékozló fiúra gondolunk, aki amikor eldönti, hogy visszatér az atyjához, előre kigondolja, milyen beszédet mond majd. Ám az atya nem engedi megszólalni, átöleli őt és elrendeli az Ünnepet. Jézus is így tesz velünk.
A zarándoklás ajánlott forgatókönyve
(Ez a minta egy javaslat és arra szolgál, hogy segítse a helyi, részletes forgatókönyvek elkészülését.)
 |
A gyülekezés egy órával, de legalább fél órával kezdődik az indulás előtt. Érdemes regisztrációt vezetni, elérhetőséggel. Segítség lehet egy doboz is, amelybe a névjegyeket összegyűjtjük.
 |
Imákkal és áldással történik, a meghírdetett időpontban. A zarándoklaton a kereszt megy elöl, zászlók, táblák, feliratok teszik szép látvánnyá a zarándokcsoportot. A kereszt mellett halad a zarándokvezető, aki ismeri, bejárta az utat. A csoport utolsó emberét is ki kell jelölni. Az indulás előtt ki kell jelölni a felelősöket (pl. ének, imák vezetése, imaszándék gyűjtés).
Nagyobb csoporttal úgy kell számolni, hogy átlagosan, pihenőkkel együtt 2,5-3 kilométert lehet óránként megtenni. Egy napi 2530 km-es úthoz tíz órát kell számolni, pihenőkkel együtt. Ennél hosszabb szakasz nagyon megterhelő lehet. Érdemes a zarándoklatot úgy megtervezni, hogy átlagosan 25-30 km-nél ne legyen több.
Érdemes megszervezni, hogy a csatlakozók a település táblánál várják az érkezőket. Köszöntés és áldás után együtt ajánljuk az adott helység templomát felkeresni, ott közösen imádkozni, énekelni, illetve bemutatkozni a helyieknek, ugyanakkor megismerkedni az adott település történetével, nevezetességeivel és templomaival, mindezt röviden. A településeket áldással érdemes elhagyni.
Úgy kell beosztani, hogy kb. 3 óránként érdemes egy 15-30 perces szünetet, pihenőt tartani. Ezeket, ha lehet, bolt, vendéglátóhely, vízvételi hely, mosdási lehetőség mellett kell megtartani. A pihenőkbe bele kell számítani a közbeeső településeken tervezett megállókat.
A közös ima és éneklés fontos része a zarándoklásnak, de ahhoz hogy mindenki bele tudjon kapcsolódni ajánlott előre kinyomtatott énekes és imakönyveket készíteni. Javasoljuk a településekre érkezve, azon átmenve végig énekelni és imádkozni. Az ajánlott imák menet közben is mondhatók. Kell ének és imafelelős. Legyünk tekintettel, ha más felekezetűek is vannak a csoportban.
Délelőtt és délután is legalább fél-fél óra csendet ajánlunk: alkalom, hogy az emberek önmagukkal foglalkozzanak és Istenre figyeljenek.
Az ajánlott imák között található az a kis ceremónia leírása, ahogy méltóan meg lehet érkezni a céltemplomhoz.
Menet közben érdemes egy füzetben rögzíteni azok kéréseit, szándékait, akikkel találkozunk. A céltemplomhoz érve ezt vagy ima keretében felidézzük, vagy az oltárra helyezzük, hogy ezekre a szándékokra szóljon az Istentisztelet.
Részletesen le kell írni a bejárandó útvonalat és GPS-en is rögzíteni kell, s ezt követve nem lehet eltévedni. Érdemes az útvonalat előzetesen bejárni az útfelelősnek, ha nem ismeri az útszakaszt, főleg ha nagyobb csapattal megyünk. Ez lehetőséget teremt a pihenőhelyek és az étkezési helyek előzetes eltervezésére.
Célszerű megszervezni, mert bármi történhet. Előre meg kell mondani a pihenők helyét és idejét, s ott lehet találkozni a kísérő kocsival.
Célszerű az induló és közbeeső településekről azok közül, akik nem gyalogolnak, barátokat, rokonokat arra kérni, jöjjenek el a záró eseményre (szentmisére) kocsival, s így megoldódik a hazautazás.
Meggyőződésem, hogy minél több ember, plébániai csoport, lelkiség, elindul zarándokolni, az népünk, nemzetünk megerősödéséhez, lelki megújulásához vezet. Mindannyiunknak szükségünk van az irgalmasság elnyerésére. Adja a Jó Isten, hogy minél többen képesek legyünk megtapasztalni ebben a jubileumi évben az Isten szerető, gondoskodó irgalmasságát, és az embertársaink felé tanúsított megbocsájtás gyakorlása hassa át és tegye gyümölcsözővé ezt az évet. Mindannyian arra nyertünk meghívást, hogy ezzel az örömmel és meggyőződéssel éljük meg a mindennapjainkat: „Isten mindent megbocsát, és Isten mindig megbocsát!”
Ferenc pápa ezzel a felkéréssel zárta az Irgalmasság évét meghirdető homíliáját: „Ne fáradjunk bele, hogy bocsánatot kérjünk. Már mostantól kezdve bízzuk rá ezt az évet az Irgalmasság Atyjára, hogy fordítsa felénk tekintetét és őrködjön lépteink felett: bűnbánati utunk, nyílt szívvel bejárt utunk felett egy év során, amelynek célja, hogy elnyerjük Istentől a búcsút, hogy elnyerjük Istentől az irgalmasságot.”
Péterfi Attila-Csongor
Erdélyi Mária Út Egyesület - zarándoklat koordinátor