Nagyheti gondolatok

Európa nagy vívódásait a politikai gazdasági kulturális fronton a magunk kicsinységében meg nem oldhatjuk. De megerősödve várhatjuk a viharok elmúltát. Milyen fontos, hogy aki hozzánk tartozik, azok közül egyet se hagyjunk magára küzdeni, hogy kaput nyissunk mindenkinek, aki a katolikus léleksugarak melegét kívülről is megérezte és abban lelkét füröszteni szeretné. Ellenségeink pedig csak annyit tudjanak rólunk mondani, mint a pogányok a régi keresztényekről: mennyire szeretik egymást!

Veress Ernő erdélyi egyházmegyés pap, szerkesztő (Erdélyi Tudósító), egyházi író (1892. december 17., Csíkszentimre –  1973. március 16., Székelyudvarhely)

Jónás prófétát elküldötte az Úr Ninivébe mint követjét. Tartsatok bűnbánatot, térjetek meg, csak 40 nap még és a város elpusztul. Mit akarunk? Mi mást, mint lelkünk megmentését. Féltettük eleget a testet, féltsük már egyszer a lelket is! Gondoltunk eleget külsőnkkel, nézzünk már egyszer befele is. Mentsd meg lelkedet! Magadat szereteted, ez kötelességed is, hisz Isten akarja. A kereskedő a legmagasabb árat kéri. Te mily olcsón odadobod legdrágább kincsedet, egyetlen halhatatlan lelkedet! A lélek szellem, felruházva értelemmel, megáldva szabad akarattal. Isten képmása. Lelkünk honnan ered? Isten orcájára leheli az élet leheletét s így lőn az ember élőlénnyé. Felismerjük-e lelkünk nagy Ősét? Szent Bernád figyelmeztet: “Oh emberek, lássátok be, mekkora értéket tulajdonít az ördög lelketeknek. Az egész világot odakínálja érte. Az egész világot és annak minden kincsét kevesebbre teszi, mint egyetlen lelket.” A keresztfához megyek, mert máshol nem lelhetek nyugodalmat lelkemnek!

Boga Alajos dr. phil., főtanfelügyelő, státusi előadó, pápai prelátus, általános helynök, titkos püspök (1886. február 18., Csíkkozmás – 1954. szeptember 14., Máramarossziget, börtön)

Nagyszerda

Húsvét eseménye (...) tudomásunkra adja azt is, hogy a feltámadás útja a nagypénteki út. Az Úr Jézus a keresztút gyalázatán és a Golgota szörnyű kínjain keresztül elérkezett a húsvét-reggel öröméhez, hogy a szenvedés értelmét feltárja. Mert a szenvedés hatalmas erő, és úgy látszik, ebben a mai világunkban kivételt nem ismerő törvény. A földet kapával tépjük és ekével hasogatjuk, hogy termőföld legyen; az alaktalan nyers márványból a művész keze vésővel bontja ki a szép formájú szobrot; a búzaszemnek a rögök közé kell hullani s megrothadnia, hogy kalászt hajtson; az érett gabonát malomkövek közé és azután kemencébe vetik, hogy kenyér legyen, az emberi jellem a fegyelem és önmegtagadás iskolájában képződik... Mindenütt az önmegsemmisülés, a kemény munka és a szenvedés tüze teremti az értékest, alakítja a formátlan életet és készíti elő a jövőt. A boldogságot önmegtagadással, szenvedéssel kell megszerezni és a feltámadás útja a Golgotán keresztül vezet. Ezt az összefüggést meg kell jegyeznünk, amikor a nagyheti és húsvéti szertartásokon részt veszünk és ismételgetjük a megszokott szavakat: Megfeszítették, meghala és eltemették, és harmadnapon halottaiból feltámadott. Sokszor mondjuk rágondolás nélkül, mert megszoktuk ezt is, mint a mindennapi jelenségek fogalmait: a napot és az éjszakát, a munkát és a kenyeret, a könnyeket és a kacagást.
(...) Isten Fia, az Úr Jézus az üres sírra mutat és azzal bizonyítja, hogy igaz, amivel biztatott: „Azért jöttem, hogy életetek legyen és bővében legyen” (Jn10,10).
Márton Áron erdélyi hitvalló püspök (1896. augusztus 28., Csíkszentdomokos – 1980. szeptember 29., Gyulafehérvár)

Nagycsütörtök

Az egyházban minden hivatalnak, mely lelki feladatokkal és különleges felhatalmazással jár, az a küldetés az alapja, eredete és kezdete, melyet Jézus Krisztus a mennyei Atyától kapott. Ő bízta küldetésének a folytatását az általa kiválasztott tanítványokra, s ezt a papi hivatalt fenn akarja tartani a világ végéig. A mi feladatunk, hogy az ő legszentebb rendelkezését mindig az idők körülményeinek megfelelően hajtsuk végre. Ami azt jelenti, hogy kötelességünk az idők változásait figyelni és becsületes nyíltsággal tudomásul venni; ugyanakkor kötelességünk a szent rend változatlan tartalmát megőrizni, hűségesen, úgy, ahogyan azt Krisztus Urunk rendelte. Az egyháznak ő az egyetlen Feje, Pásztora és Papja, s ő is marad. Mi csak eszközei vagyunk; pásztori és papi működése a mi munkánk által lesz látható az emberek között. Részesít küldetéséből, melyet ő a mennyei Atyától a világ megváltására kapott. Hírnökeivé tett, hogy az ő életadó igéjét hirdessük. Emberi gyarlóságunk és bűnös voltunk ellenére felhatalmazott, hogy az Isten megváltó szeretetét közvetítsük embertársainkhoz. Hogy esendő, gyarlóságokkal megterhelt embereket vesz a szolgálatába, választ ki papi tevékenységre, ez éppen úgy az ő titka, mint a megtestesülés vagy az egyház. Csak hitben foghatjuk fel Krisztus papságát, s azt is, hogy mi a szenteléssel részesülünk Krisztus papságában. A megváltás művének végrehajtásában való részesedésről van szó, s ennek értelme és indoklása az Isten tervében van.
Márton Áron erdélyi hitvalló püspök (1896. augusztus 28., Csíkszentdomokos – 1980. szeptember 29., Gyulafehérvár)

Nagypéntek
Krisztus rabszolgája lett tanítványainak, amikor szenvedése előtt való este megmosta lábukat (Jn 13,1.17), és rabszolgája lett az egész világnak, amikor a legalsóbbrendű büntetést, a rabszolgák kivégzési módját: a keresztet választja a világ megváltásának eszközévé. Maga az Isten „kiüresítette önmagát, felvette a szolga a alakját” (Fil 2,7). Ezért az újszövetségben a szolgaság más jelentés kap, mint a múltban volt: a szolgaságban az ember Mesteréhez hasonló. De ebben benne van a pogány felfogás szerinti szolgaság megszüntetése is... Az újszövetségben a szolgaság önkéntes, „aki első akar lenni köztetek, az lesz a ti szolgátok” (Mt 20,27). A rabszolgaság a krisztuskövetésnek módja lehet, mert aki Krisztus után akar menni, annak fel kell vennie keresztjét minden nap és úgy kell őt követnie (Mk 8,34). Ami a pogány világban megalázó volt, az most életideállá lesz. Az utolsókból elsők lesznek (Lk 13,30), a szűk út, a szenvedésekkel terhes út vezet Istenhez (Lk 13,24).
Faragó Ferenc kanonok, pápai kamarás, nagyprépost, teológiai tanár, a kántoriskola alapító igazgatója (1905. március 28., Brassó – 1973. június 1., Gyulafehérvár) 

Nagyszombat

Isten a Szépség. Aki hozzá szegődik, azt áthatja a fény. Isten az örök ifjúság. Aki benne él, az örök szépségbe, örök ifjúságba, örök ragyogásba ojtotta bele szívét. Ilyen a „fénybenjáró” lélek. Isten a Fény, a Claritas, a Szépség. Aki szereti őt, az minden harmatcsillogásban, virágragyogásban meglátja az ő arcvonásait, erdőzúgásban, vihartobzódásban fenségét, tengersimulásban, hajnalhasadásban a szeretetét.

Erőss Alfréd erdélyi egyházmegyés pap, teológiai tanár, költő, szerkesztő (1909. július 7., Perestyén – 1950. július 30., Kolozsvár)

Húsvét vigiliája
A krisztusi örömöknek egész paradicsomát tárja fel (...) a liturgia, az őskeresztény időknek tulajdonképpeni húsvéti ünnepe. A tűzszentelés a felkelő húsvéti örömnapok első reggeli köszöntése. A három könyörgésből az első és harmadik a tűzről beszél, a második a világosságról. (...) A fényesség legyőzte a sötétséget. Így lőn világosság, melyet a lucernárium meggyújtott, megemlékezés Krisztus Urunk feltámadásáról, vagy az Úr újabb eljövetele után való vágyakozás jelképe, majd pedig jelképe magának a feltámadott Krisztusnak, kit az apostol az Atya visszfényének nevez. De a világosság, tehát a lámpa lángja és a gyertya nemcsak jelképe volt Krisztusnak. Egyben az Atyának bemutatott áldozat is volt. Világosságot kellett gyújtani a sötétségben, közel feküdt tehát a gondolat, hogy ennek áldozati jelleget is adjanak (...) felajánlás, amiről az Exsultet beszél.
Az Exsultet örömének (...) a rendes prefációnál sokkal ünnepélyesebb, műértők szerint a régi egyházi zenének igazi mesteralkotása. A húsvéti gyertya, az azt körüllengő ujjongó öröm, az Exsultet olyan szép, formája, tartalma olyan rendkívüli, egész szerkezete, szövegezése olyan lendületes, hogy sokáig nem is a földön keresték a szerzőjét. Felemelő hatását mi is érezzük... Lelkünkben csapjon mind magasabbra a Lumen Christi – melegedjünk, hogy melegíthessünk!

Hirschler József dr. phil és theol., főesperes, kanonok, pápai prelátus, művészeti író (1874. március 17., Újpest – 1936. november 17., Kolozsvár)  

Húsvétvasárnap
A sziklasírnál őrei
Állottak a Gonosznak,
És jámbor asszonyok jajongva
Drága kenetet hoztak.
És ime, tátongott a sír,
Fölötte angyal állott:
„A Krisztus él, feltámadott,
Jámbor sereg, most láthatod, megváltá a világot...”
P. Jánossy Béla próza- és drámaíró, költő, kritikus, szerkesztő (A Hírnök) (1883. október 20., Erdőszentgyörgy – 1945. április 23., Kolozsvár)
+
Krisztus feltámadt s ezzel helyreálította a megingott erkölcsi világrend egyensúlyát. Feltámadásával istenileg megpecsételt, örökérvényű biztosítétkát adta annak, hogy a jóság, a becsület, az erkölcs előbb-utóbb felülkerekedik az emberek, társadalmak és népek életében. Mily páratlan vigasz, mily felemelő megnyugvás nekünk Krisztus feltámadásának eme tanulsága!
Balázs András  teológiai tanár, rektor (1862. április 2., Csíkkozmás – 1916. április 20. Gyulafehérvár)