Szentírás-vasárnapi gyűjtés

A Szentírástudomány védőszentjének, Szent Jeromosnak az ünnepéhez, szeptember 30-ához legközelebb eső vasárnapon ünnepli az Egyház a Szentírás vasárnapját. Ez idén szeptember 28-ára esik. A Szentírás vasárnapjára ebben az évben is főegyházmegyei gyűjtést rendelek el a Szentírás üzenetének terjesztése céljából. Isten Igéjének ismertetése, hirdetése elsőrendű feladatunk a lelkipásztori szolgálatban. A Katolikus Magyar Bibliatársulat célkitűzései között szerepel, hogy jutányos áron eljuttassa a Szentírást mindazokhoz, akik érdeklődnek Isten Igéje iránt, illetve hogy olyan programokat, lelki napokat szervezzen, amelyek elősegítik a Szentírás teljesebb megismerését.

Munkavázlat csoportos szentírásolvasáshoz

Az Írás beteljesedik (Jézus a názáreti zsinagógában)

1. A szöveg ismertetése

¹⁶Amikor Názáretbe ért, ahol nevelkedett, szombaton szokása szerint bement a zsinagógába, és felolvasásra jelentkezett. ¹⁷Izajás próféta könyvét adták neki oda. Szétbontotta a tekercset, és épp azon a helyen, ahol ez volt írva: ¹⁸„Az Úr Lelke van rajtam, azért kent fel engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek. Elküldött, hogy hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabadon bocsássam az elnyomottakat, ¹⁹és hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét.” ²⁰Összetekerte az Írást, átadta a szolgának és leült. A zsinagógában minden szem rá szegeződött. ²¹S elkezdte beszédét: „Ma beteljesedett az Írás, amit az imént hallottatok.”

(Lk 4,16-21)

¹Az Úr lelke nyugszik rajtam, mert az Úr kent föl engem. Elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, és meggyógyítsam a megtört szívűeket. Hogy szabadulást hirdessek a foglyoknak, és szabadságot a börtönök lakóinak. ²Hogy hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét, Istenünk bosszújának napját. Hogy megvigasztaljam mind a gyászolókat, ³és koszorút adjak a hamu helyébe, örömnek olaját a gyászruha helyett, a szomorúság lelke helyett meg ünnepi öröméneket. Az igaz élet tölgyeinek nevezik majd őket, akiket az Úr ültetett el, az ő dicsőségére. ⁴Fölépítik az ősi romokat, és ami már rég pusztulásnak indult, azt helyreállítják. Újra fölépítik az elhagyott városokat, amelyek annyi nemzedéken át romokban hevertek. ⁵Idegenek állnak elő és legeltetik nyájaidat, szántóvetőid és vincellérjeid is más nemzetből valók lesznek. ⁶Benneteket meg az Úr papjainak hívnak, és így neveznek: Istenünk szolgái. A nemzetek gazdagságát élvezitek majd, és kincseikkel ékesíthetitek magatokat. ⁷Mivel kétszeres volt a gyalázatuk, hisz megvetés és leköpdösés volt a részük, azért kétszeres lesz az örökségük is az országban, és örökké tartó lesz az örömük. ⁸Mert én, az Úr szeretem az igazságot, ám a rablást meg a gazságot gyűlölöm. Megjutalmazom őket hűségemben, és örök szövetséget kötök velük.

(Iz 61,1-8)

2. Ószövetség és Újszövetség

Jézus a názáreti zsinagógában. Iz 61,1-2-t olvassa fel:

• Jézus nemcsak az értünk emberré lett második isteni Személy, hanem Ő beleszületett a választott nép körébe, identitását meghatározza a zsidó vallásosság. Rendszeresen eljár a zsinagógába. Ismeri és olvassa a Törvényt, a Prófétákat és az Írásokat (vagyis az Ószövetséget, a héber Tanach-ot). Felolvasásra jelentkezik, és úgy magyarázza az Ószövetséget, mint ami Róla szól. Ez az újdonság. Nem véletlenül írja Szent Ágoston: „Novum testamentum in vetere latet, et in novo vetus patet” (az Újszövetség a régiben van elrejtve, és az újban a régi mutatkozik meg világosan”).
• Jézus Izajás próféta tekercséből olvas fel. Izajás próféta könyvének ez a része a babiloni fogság utáni korból származik: még nincs újraépülve a Templom, a zsidó népen az érdektelenség, a reménytelenség vesz erőt, egyeseket már nem érdekel a szülőföld, jól érzik magukat a szétszórtságban, a viszonylagos jólétben. Nem akarnak hazamenni, akik hazamentek, nagy kihívás előtt állnak, sok az akadály, csüggedtek, reményvesztettek. Ezekhez érez Isten nevében küldetést, felkenést az Úr embere (de messiási kifejezés is: az Úr Fölkentje az, aki majd felvállalja ezt a küldetést).
• Vajon érvényes ránk az állapot, ami akkor jellemezte a zsidó népet? Mennyi bennünk a kilátástalanság, a kényelem, az érdektelenség?
• A két szöveg nem teljesen egyezik. Milyen elérések vannak? Miért? Mit akar Isten üzenni?

3. Ma beteljesedett…

• Mit jelent az Úr Jézusnak ez a mondása: „ma beteljesedett”?

„Ezért, mint a Szentlélek mondja: Ma, amikor majd meghalljátok szavát, ⁸ne keményítsétek meg a szíveteket, mint a lázadáskor, a kísértés napján a pusztában tettétek. ⁹Atyáitok ott próbára tettek, megkísértettek, bár szemükkel látták ¹⁰negyven évig, amiket tettem. E néptől viszolyogtam és azt mondtam: Tévelygő szívűek ezek, utaimat nem ismerték meg. ¹¹Megesküdtem hát haragomban, hogy nyugalmamba nem mennek be. ¹²Vigyázzatok, testvérek, hogy ne legyen hitetlenségre hajló, gonosz a szívetek.”                                                                                                            (Zsid 3,7-12)

• „Ma, amikor majd meghalljátok szavát…” vajon melyik időre vonatkozik ez a „ma”? Arra az időre, amikor Jézus ezt a szentírási részletet felolvasta? Arra az időre, amikor ezt a szentírási részletet leírták? Vagy pedig éppen neked szól, aki a szentírási szöveget most olvasod?
• Mi teljesedett be?
  1. örömhír – a szegényeknek
  2. szabadulás – a foglyoknak
  3. látás – a vakoknak
  4. szabadon bocsátás – az elnyomottaknak
  5. hirdetem az Úr kegyelmének esztendejét
• Ha te nem vagy sem szegény, sem fogoly, sem vak, sem elnyomott, akkor Jézus részéről nincs számodra örömhír. De mit is mond a Szentírás? „Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek.” (Jn 20, 29) és ismét: „Ha vakok volnátok – felelte Jézus –, nem volna bűnötök. De azt állítjátok: Látunk. Ezért megmarad bűnötök.” (Jn 9,41).

4. Ellenkezés

• Nem tudjuk, milyen áthagyományozódás révén került bele az evangéliumba ez a történet. Csak sejthetjük, hogy Lukács milyen lelkülettel, szándékkal örökíti meg ezt a részletet. Krisztus halála és feltámadása után 3-4 évtized eltelt. A kereszténység és a zsidóság a különválás határán áll. A zsidók Isten választottjaiként kivételezettnek érzik magukat és nem tudják elfogadni, hogy Isten a pogányokat is meghívja az üdvösségre. Mi kit (kiket) szeretnénk kirekeszteni az üdvösségből?
• Lukács evangélista látókörében maradva ez az evangéliumi részlet a dialógusra ösztönöz közösségeinkben:
• a családban – kinek van igaza?
• az egyházi közösségeinkben – ki az igazi (egymást megismerni, értékelni, szolgálni)?
• a társadalomban: magyarság – esszük meg egymást a magunk sírját ásva. Félre kellene tenni a bosszút, erőszakot. A remény munkálóivá csak együtt lehetünk. Legalább mi, akik belátjuk mindezt, legyünk Isten erejéből / kenetéből a remény, a jövő munkálóivá.

A te igazságod, az nem kell. Csak az igazság.

És tarts velem, keressük közösen.

A magadét tartsd meg magadnak.

(Antonio Machado)

• e résszel való szembesülés ébresszen rá küldetésünkre népünk körében – akkor leszel igazán gazdag, ha megosztod értékeidet.

Javaslat a bibliás munkához

Közeledés a szöveghez:

a. A résztvevők egy plakátra felírnak olyan idézeteket, mondásokat, melyeket szívesen használnak. Beszélgetés:

• Milyen idézeteket idézek?
• Mit érek el az idézés által?
• Miért idézek?

b. A résztvevők sorban felidézik egy-egy (pozitív, vagy negatív) emléküket egy valamikor hallott prédikációról.

2. Találkozás a bibliai szöveggel:
   • A szöveg (Lk 4,16-21, Iz 61,1-8) felolvasása: először a vezető, majd a résztvevők, sorjában.
   • Kikérdezni a résztvevők első benyomásait a szöveggel kapcsolatosan, esetleg: melyik szövegrész (szó, mondat…) érintett meg? Mi a vélemény a szövegben levő idézettel kapcsolatosan (mi tűnik fel benne, melyik gondolat hat meg…)?

     Mik a hasonlóságok, illetve különbségek a két szöveg között?

Kiscsoportokban folyik tovább a munka:

1. Olyan jézusi elbeszéléseket keresni, melyek szemléltetik, hogy mit akart Jézus mondani, amikor idézte a következőket:
2. Az Úr Lelke van rajtam
3. Ő kent föl engem
4. hirdessem az evangéliumot a szegényeknek
5. hirdessem a foglyoknak, hogy szabaddá kell lenniük
6. hirdessem a vakoknak, hogy kell látniuk
7. hirdessem az Úr kegyelmi esztendejét
   2. Beszélgetések a részről (Lk 4,16-21)
8. Mit emel ki Lukács evangélista az egész történetben?
9. Milyen embert emel ki Jézus az üzenetében?
10. Kit szólíthatott meg ez a beszéd akkor?
    3. Tapasztalatcsere, megbeszélés arról, hogy mit jelent a „beteljesülés”;
    4. Plénum;

3. Továbbmenni a szöveggel

Csoportokban:

a. Lk 4,16-21-et még egyszer felolvasni, utána a mai helyzetre aktualizálni: milyen csoportokat célozna meg ma Jézus, kikre irányítaná a figyelmünket?

b. Mindenki felír egy kis lapra néhány mondatot, amit valaha valakinek /esetleg plébániai közösségnek/ már régóta el szeretett volna mondani és most elmondana.

Plénumban megbeszélni:

• az aktualizálás eredményét (mai csoportok…)
• mondatok felolvasása:

• Ki fogadja el ezt a mondatot?
• Kit zavarna ez a mondat?
• Összhangban van-e a mondat Jézus üzenetével?

Benyomások:

Mit értettem meg? Mire volt jó? Hogyan tovább?

A bibliás munka befejezéseként elimádkozzuk közösen a Magnificat-ot, mely ószövetségi idézetekkel van tele. (Lk 1,46-55)

(VI./2014. körlevél)