A tizenegyedik században megható családi szokást ápolt az élő hittel rendelkező középkori ember. Az újszülötteket megszületésük után azonnal lemérték, és súlyuknak megfelelő mennyiségű gabonát ajándékoztak Istennek a plébániatemplom oltárán. A szülők így kívánták a Mindenható gondviselői jóindulatába ajánlani gyermeküket.
Szent Antal szentté avatása után hamarosan az ő személyéhez kapcsolták ezt a szokást a hívek. Tiszteletére ajánlották fel búzaajándékukat, s oltalmába helyezték gyermeküket.