Boldogasszony kötényében

A budapesti Várkert Bazárban állították ki először, majd a Kárpát-medencében útnak indult a Boldogasszony-kiállítás, amely augusztus 14-én Kolozsvárra, a Szent Mihály plébániához tartozó Agapé tetőtéri galériába érkezett. Ihletője a csíksomlyói kegyszobor. A Nemzetstratégiai Kutatóintézet és a Kárpát-haza Galéria, Tóth Norbert igazgató kérte fel a kiállításon részt vevőket: képző-, ipar- és fotóművészeket, akik közül többen a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagjai. A kortárs képzőművészek alkotásaikban mutatják meg, számukra mit jelent, mit idéz fel a Boldogasszony. A kiállításon szereplő 55 magyar művész különböző korosztályt képvisel, a Kárpát-medence különböző településein él vagy élt, különféle technikákkal dolgozik, és a legkülönfélébb módokon hatott rájuk Mária. A kiállítók közt vannak jól ismert nevek: a zenész(ként ismert) Cseh Tamás, a csángó származású Petrás Mária, a Gyergyóalfalun élő, ismert csíksomlyói zarándok Balázs József, és Kákonyi Csilla, Kubinyi Anna, Makovecz Imre, Melocco Miklós, Jankovics Marcell, Szemadám György, Somogyi Győző, az erdélyi Kusztos Endre, Páll Lajos Sipos László…

Hegedűs Enikő művészettörténész szakszerű és ugyanakkor ihletett kiállításmegnyitójából sok részletet megtudhattunk. Technika szempontjából a kiállított tárgyak közt van tusrajz, fotó, kisplasztika, festmény, kollázs, metszet, kerámia-üveg, fa. Téma szempontjából van Korpusz, A Napba öltözött Babba, Angyalos Mária, Gyertyás Madonna, Életfa, Regnum Marianum, Tabu, A Szeretet karjaiban stb. A művészek egy része kifejezetten az adott témát közelítette meg tárgyszerűen, azaz a kegyszobrot, annak saját(os) látásmódból fakadó ábrázolását készítették el, illetve dokumentálták a zarándoklatot, zarándoklást (Haris László: Csángók a csíksomlyói búcsún). Mások továbbgondolták a témát, megmutatták például, hogy kommunista időben, a vallásgyakorlás tiltása idején hogyan élt mégis, drótkerítéssel elkerítve is, a hitéletet. A hit és a belőle fakadó abból adódó meghitt nyugalom, boldogság is sok képen megjelenik. Néhány művész a megadott témát ősi népi motívumkincsekkekkel mutat meg, ilyen motívumok a Teremtő áldása, a fény, amely a sötétségben világít, vagy az életfa, amely kárpiton és építészeti tervben is megjelenik (Kubinyi Anna, Makovecz Imre). A néprajzkutató Kunkovács László egy kazahsztáni kőbe vésett Umaj-ana, az ótörök népek termékenység-istenasszonyának kora középkori szobortöredékét fotózta, Raffay Dávid szobrász a Mária Gravida alakjában az anyaság keresztény és ősi jelképrendszerét fogta egybe, Józsa Judit Tündér Ilonája a népmesei elemek felé tágítja a Boldogasszony-értelmezés határait.

Mezei Erzsébet Boldogasszonya, Gyulai Líviusz Baba Máriája, Jankovics Marcell Pünkösdje családias, bensőséges hangulatot idéz és teremt: a gyermekkort, anya-gyermek meghitt viszonyát a szoptatáskor, egy öreg, imára kulcsolt kézben a hétköznapokat és az ünnepet, az ünnepvárás hangulatát idézi fel a szemlélőben. Különleges Aknay János festőművész Mária az Isten Fiával című műve, amelyen Szűz Mária és a halott Jézus a tűz tisztító erejének fényében látható, lángokat idéz Kárpáti Tamás Angyal bíborban című képe, és a marosvásárhelyi Kuti Dénes Mária-jelenése címében is mutatja: egyéni vallási élményt örökít meg, amely személyes és egyetemes egyszerre. Hasonlóan egyéni és vallomásjellegű B. Raunio Maria A te akaratod című festménye, amelyhez hasonlóan a mára elveszettnek hitt transzcendencia tér vissza Kákonyi Csilla marosvásárhelyi festőművész A Boldogasszony imádása (Háromkirályok) című művében.

Nem lehet és nem is szabad szóban (tovább) részletezni azt, amit nézni, látni és érezni kell. Egyetlen alkotást emelek még ki, a legfiatalabb korosztályhoz tartozó Koczor Attila Regnum Marianum című kollázsát: a nagyon mai ábrázolás mögött egy klasszikus áll, Raffaelo Madonnája, amelyhez nagyon aktuális, talán túlzottan is mai képek kapcsolódnak a festményen: a budapesti 4–6-os villamos például, mintegy ez a kép is azt sugallja, csak éppen más képi világgal, megoldással, eszköztárral, hogy a transzcendens a mégoly profán mai hétköznapok mélyén is ott lapul.

Hegedűs Enikő művészettörténész így ajánlotta a kiállítást: „Itt mindannyiunk számára adódik lehetőség arra, hogy rátaláljunk a lelkünkhöz legközelebb álló képre, ábrázolásra, és találkozzunk az ábrázolttal, Boldogasszonyunkkal”. Kolozsváron vagy egy következő állomáson, mindenkinek ihlető élmény megnézni!

Hegedűs Enikő művészettörténész Csíkszeredában, a Boldogasszony-kiállítás megynitója (2015. július 28.) alkalmával  elmondott megynitó beszédének felhasználásával összeállította: Bodó Márta (Vasárnap)