2016.11.20
„A világ leghatalmasabb embere”, gyakran ezzel a címmel emlegetik az Amerikai Egyesült Államok elnökét. Az elmúlt hetekben szinte lépésről lépésre nyomon lehetett követni a választási kampányt. Sok választót az győzött meg az elnökjelöltek közül, aki már előtte is bizonyított gazdasági érzékéről. Ha sikeres ingatlan- és pénzügyi birodalmat épített fel magának – gondolták –, az már jó garancia arra is, hogy választási ígéretei közül néhányat mégis sikerül majd megvalósítania.
Jézus Krisztus csak élete utolsó óráiban kapja meg a király címet, és akkor is halált érdemlő percímként. Pilátus, az akkori világ leghatalmasabb emberének, Tibériusz császárnak, a Róma Szenátusának és népének képviseletében kimondja felette a halálos ítéletet. Neki is könnyebb volt így eljárni, mint szembenézni a főpapok és vezetők Rómában a császárnál tett panaszaival. Nem hiányzott neki magyarázni a császári udvarban saját bizonyítványát. „A Názáreti Jézus, a zsidók királya!” – erről a feliratról minden arra járónak meg kellett tudnia halálának okát. Igaz, Lukács Márk evangélistával együtt nem említi Jézus nevét, ám Lukács evangélista hozzáteszi a mutató névmást: „Ez a zsidók királya”. Talán két oka is lehet ennek az egyedi lukácsi feliratnak. Az elítéltnek mély megalázását az elbeszélő ilyen eszközökkel is ki tudja fejezni. Az „ez” mutató névmásnak gyakran lebecsülő értelme van Lukács evangéliumában. Hadd álljon itt néhány példa. Amikor a farizeus és a vámos egyszerre imádkoznak a templomban, a farizeus ezt mondja imájában: „nem vagyok olyan, mint a többi ember, mint ez a vámos is” (Lk 18,11). A mutató névmás Jézus nevét helyettesíti. Nem csak megvetett, hanem ellenfelei személytelenné szeretnék tenni.
Jézust arra szólítja fel az ott ácsorgók sokasága, hogy szálljon le a keresztről, ha ő a felkent, azaz a Messiás. Szent Atanáz egyházatya így utasítja vissza a sokaság gúnyolódását: „Az Úr az igazi megváltó, és nem akarta, hogy arról ismerjék fel őt, hogy önmagát megmenti, hanem arról, hogy a teremtett világnak a szabadságát adja vissza. Egy orvost sem arról ismer meg az ember, hogy önmagát gyógyítja, hanem arról, hogy tudását más betegeken mutatja meg. Ezért nem volt szükség arra, hogy az Úr önmagát mentse meg, nem azáltal akart Megváltónak bizonyulni, hogy leszáll a keresztről, hanem azáltal, hogy meghalt a kereszten. Halála által sokkal nagyobb üdvöt hoz az embereknek, mintha leszállt volna a keresztről.”
Jézusnak a jobb latorhoz intézett rövid mondata rádöbbent azonban arra, hogy ő a világ megváltója: „még ma velem leszel a paradicsomban” (Lk 23,43b). Aranyszájú Szent János erről a jézusi megváltói tettről a következőképpen elmélkedik egyik homíliájában: „Keresztre vagy feszítve, kezeid le vannak szögezve, és te megígéred a paradicsomot? Persze, mondja (Jézus), azért, hogy te megérthesd, ki is vagyok, még keresztre feszítve is. Azért, hogy te ne állj meg a kereszt nézésénél, és megérthesd a keresztre feszítettet, aki ezeket a csodákat a kereszten végbevitte. Nem miközben feltámaszt egy halottat, vagy parancsol a szeleknek és a tengernek, vagy kiűzi a démonokat, hanem miközben a kereszten van, oda van szegezve, köpködések és szitkozódások borítják, sikerül megváltoztatnia a lator lelkét, azért, hogy te felismerd hatalmát. Meghasította a sziklákat és magához vonzotta a lator lelkét, … és ezekkel a szavakkal tisztelte meg: „Még ma velem leszel a paradicsomban”. Aranyszájú is az orvos képéhez folyamodik: Egy orvos annál nagyobb csodálatot vív ki magának, minél nagyobb betegséget gyógyít meg. Ha Krisztus bűnösöket, vámosokat, utcanőket és gonosztevőket vezet be Isten országába, annál jobban kiérdemli csodálatunkat. A földi királyoknak soha eszükbe nem jutna bevinni egy gonosztevőt a székvárosukba. Jézus azonban magával visz egy gonosztevőt. Ám ez nem veszélyezteti és dehonesztálja a paradicsomot. Inkább a paradicsom tulajdonosának üdvözítő hatalmáról tanúskodik. Mivel lett érdemessé a paradicsomra? Amikor Péter megtagadta a Mesterét, ez a lator akkor vallja meg Jézust, amikor a körülállók szidják és gyalázzák. Arra int, hogy ne szégyelljük példaképnek venni azt a gonosztevőt, akit Jézus méltóvá tett a paradicsomra. A politikai választásoknál számít, hogy valaki jól tudja rendezni saját ügyeit. Mennyivel inkább kell bízni abban, aki nem magát gyógyítja, nem a maga javát keresi, hanem az emberek üdvösségét. Mennyivel inkább bátorságra lelünk akkor, ha tudjuk, ahhoz fordulunk bocsánatért, irgalomért, aki még a kereszten függő gonosztevőt is megváltoztatta, és elsőként magával vitte a paradicsomba.
Krisztus Király vasárnapján, Az irgalmasság szentéve végén tekintsünk Jézusra mint igazi királyunkra. Ő nemcsak a földi, hanem a földön túli világ Pantokrátora, mindenhatója!
Oláh Zoltán, Vasárnap, 47. szám