Az előzetes információkat követően a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség január 21-én tette közzé a főpásztor pápalátogatással kapcsolatos körlevelét és instrukcióit. Jakubinyi György érseket a hivatalos közlést követően Szőcs Csaba személyes véleményének a megosztására kérte.
Az előző hónapok találgatásai és gyakran egymásnak ellentmondó információi után január 11-től hivatalosan is bejelentett tény, hogy Ferenc pápa Romániát és főegyházmegyénket is készül meglátogatni. A május 31. – június 2. között tervezett pápai látogatás az erdélyi katolicizmus számára történelmi jelentőségű eseménynek ígérkezik. Az idén 1010 éves fennállását ünneplő erdélyi püspökség főpásztora hogyan értékeli ezt az eseményt?
Az egyházmegye életében óriási esemény, mert ez a második pápavizit Romániában, az első Erdélyben. Jövőre a szentatyát meghívták az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra Budapestre. Ezelőtt húsz évvel járt először szentatya, pápa Romániában, és akkor Bukarestre korlátozták a látogatását. Az történt ugyanis, hogy amikor a vasfüggöny leomlott ’89–90-ben, akkor az ortodox többségű államok, főleg Kelet-Európában, felállítottak egy újabb „vasfüggönyt” a szentatya ellen, bejelentve azt, hogy a szentatya, mivel Nyugat pátriárkája, tehát Nyugat az ő területe, a keleti, ortodox többségű egyházak területén úgymond nincs mit keresnie. Ez az újabb vasfüggöny a Moszkva, Kijev, Bukarest, Belgrád, Szófia, Athén vonalat jelenti. Ez azért volt olyan szomorú, mert amikor 1997-ben II. Szent János Pál pápa meghirdette, hogy három éven át készülünk a bimillenniumra, a kétezredik szentévre, amely minden keresztény számára Megváltónknak, az Úr Jézusnak a kettőezredik születésnapját jelenti, nagyon szeretné, ha 2000-ben megvalósulna a keresztények egysége. Ez nem sikerült, de az ökumenikus mozgalomnak, a keresztény egységtörekvésnek ez volna a célja. A szentatya nagyon optimista volt és nagyon remélte, hogy az Úr Jézus születésnapjának közös megülése hátha helyreállítja az eredeti egységet. Ugyanakkor azt is remélte, s ezt kifejezi a körlevelében is, hogy 2000 előtt egy ortodox többségű ország csak megengedi, hogy testvéri látogatást tegyen ott. A görög és a szláv államok megtagadták. Akkor a szentszéki diplomácia felfedezte azt, hogy az ortodox többségű államok között egyetlenegy újlatin nyelvet beszélő ország van, és ez Románia, amely nyelvében, kultúrájában, nevében római, azaz „román”. 1998 decemberében kinevezték érseknek és Romániába nunciusnak Jean-Claude Périsset francia anyanyelvű svájci monsignorét, azzal a feladattal, hogy 2000 előtt a pápát behozza Romániába. Öt hónap múlva itt volt a pápa Bukarestben… Ugyanakkor ez politikai érdek is volt, mert a köztársasági elnök, Emil Costantinescu meghagyta, hogy feltétlenül hívják meg a pápát, hogy Románia mutassa meg: ezt a bojkottot a pápa ellen, amit az ortodox többségű államok Kelet-Európában felállítottak, Románia nem tartja tiszteletben, és mint hídverő állam foglal helyet Kelet és Nyugat között. Románia tehát fogja fogadni a pápát, ezzel kimutatva, bizonyítva azt, hogy megérett arra, hogy felvegyék az Európai Unióba… Tehát ez volt a cél.
Az 1999-es pápalátogatás után húsz évvel ismét Romániába készül a szentatya. Ennek a nemrég bejelentett látogatásnak melyek az előzményei?
Amikor együtt ebédeltünk a nunciatúrán Bukarestben a szentatyával – 1999. május 7-től 9-ig tartott az akkori pápavizit –, a szentatya elmondta az ebéden nekünk, hogy nagyon szenved amiatt, hogy a hívei többségét nem látogathatja most meg. Mert tudja, hogy Erdélyben van a katolikusok többsége, mind a római katolikus, mind a görögkatolikus közösség, és ide nem jöhetett át… II. Szent János Pál akkor megígérte a püspököknek, hogy ha még egyszer jönne Romániába, akkor feltétlenül kiharcolja, hogy jöhessen Erdélybe is. Hát mi sejtettük, hogy ez a jövő zenéje és tényleg így volt, húsz év telt el azóta, s amit az akkori pápa megígért, azt most Ferenc szentatyánk teljesítheti. Már tavaly óta folynak az előkészületek. A nunciusunk kiemelte, ahhoz, hogy egy pápa egy országba jöhessen, három meghívót kell kapnia. Meg kell hívja a saját katolikus egyháza, azaz a Katolikus Püspöki Kar. Ez többször is megtörtént. Meg kell hívja az államfő, ez jelenleg Klaus Werner Iohannis. Mint ismeretes, jelenleg evangélikus, szász elnöke van Romániának, aki kétszer is, személyesen is meghívta Rómában a szentatyát, de úgy, hogy a centenáriumra jöjjön, 2018. december 1-jéig… Hátravolt a harmadik: ha egy országban nem a katolikus a többség, hanem egy más felekezet, akkor annak a főpapja is meg kell hogy hívja a pápát. Romániára alkalmazva ezt az elvet azt jelenti, hogy 87 százaléka a lakosságnak a román ortodox egyház tagja, tehát a bukaresti a román ortodox egyház pátriárkája kellett hogy meghívja a pápát – és meghívta. A nuncius bejelentette, hogy a román testvérek ne reméljék azt, hogy a centenáriumra eljön. A szentatya lelkipásztori látogatást tesz, tehát nemzeti évfordulókra, történelmi, politikai, civil dolgokra nem jön, ő Szent Péter utódaként az utolsó vacsorán az Úr Jézustól kapott megbízatást teljesíti, hogy erősítse meg testvéreit. Ezt nagycsütörtök este mondta az Úr Jézus, utána jött a hármas tagadás, s annak a jóvátétele feltámadás után a hármas szeretetvallomással. Az utóbbi pápák közül az első, aki nagyobb utakat tett a zsinat második pápája, Szent VI. Pál volt. De II. Szent János Pál 27 évi péteri szolgálata alatt bejárta szinte az egész világot, és mindenütt a látogatások alkalmával általában boldoggá és szentté avatást is végzett, mert az volt a célja, hogy minden népnek a saját köréből legyenek eszményképei. Húsz év után tehát most Romániába jön Ferenc szentatya… A Katolikus Püspöki Kar – 13 egyházmegye van Romániában, 12 megyés püspök és öt segédpüspök, tulajdonképpen háromnemzetiségű, háromnyelvű és háromrítusú, azaz bizánci, latin és örmény katolikusok főpásztorai – májusban Balázsfalván tartotta a tavaszi értekezletét. Ott szövegeztük meg azt a sajtónyilatkozatot, amelyben jelentjük, hogy már másodszor is meghívtuk a szentatyát Romániába, hogy látogassa meg híveit, és javasoltuk a sajtónyilatkozatban, hogy Bukarest, Jászvásár, Csíksomlyó, Balázsfalva és Máriaradna legyen a látogatási helye. Telt az idő, akkor a vita folyt, hogy jön a pápa vagy nem jön, ez nagyszerű sajtótéma volt… Mi már azt is javasoltuk, hogy mi legyen a szentatyának az úti célja. Mivel a pápa már idős és az energiával takarékoskodni kell, hogy jusson másnak is belőle, az volt az első tervezet, hogy szomszéd országokat, Romániát, Bulgáriát és Macedóniát egy út keretében fogja meglátogatni. Később megjelent a szentszéki sajtónyilatkozat, hogy a szentatya májusban megy Bulgáriába és Macedóniába, hozzánk pedig a közismert időszakban jön el.
Ami Somlyót illeti, a legnagyobb kérdés az volt, hogy egy héttel a fogadalmi búcsú előtt lesz itt a pápa. Akkor megjelentek különböző diverziók és mindenféle támadás, pápaellenes hangulatkeltés, viszont nagy félreértés van. Én is éreztem azt, hogy itt valami zavar van, mert megosztani a tömeget nem lehet, nem is szabad, viszont a pápa nem teheti át a látogatását. Elhatároztam, hogy körlevélben közlöm: nevezzük ki a pápalátogatás napját is búcsúnyerő napnak, tehát két búcsúnyerési lehetőség van: május 31. június 2. között, és június 8-án, pünkösd szombaton. Mindkettőn eleget tehet a zarándok a fogadalmi búcsúnak. Ez azért volt fontos, mert sok embert megnyugtat, mert lesznek olyanok, akik szeretnének a hagyományos búcsún is részt venni, de a pápalátogatásra jönnek és a zarándok második alkalmára nem tudnak maradni.
Egyébként az is látható a közösségi médiában, hogy olyanok, akik a pápalátogatás kérdésében vagy ebben a kérdésben negatívan nyilatkoztak, vagy kifejezetten pápaellenesen, most olyan nyilatkozatokat tesznek, hogy az érsek úr döntése jó mederbe terelte a dolgot… Az előkészület mintegy négy hónapjában miben számít érsek úr a papság, a szerzetesek, a világi lelkipásztori kisegítők szolgálatára az előkészítés szempontjából?
A körlevélben igyekeztünk felhívni a figyelmet a lehetőségekre, ezrével nyomtatjuk ki az imalapot, amelyiknek az egyik oldalán a somlyói Szűzanya látható a pápával, másik oldalán az ima olvasható, amit leközöltünk. Azt kértem, hogy ezt az imát legalább a vasár- és ünnepnapi szentmisék után a Márton Áron-imádság előtt mondjuk el a pápalátogatásért, ilyen sorrendben. Azt is kértük, hogy a pasztorális bizottság dolgozzon ki témákat és javasoljon előadókat, akiket meg lehet hívni, a pápalátogatáshoz kapcsolódva a legfontosabb hitigazságokról beszéljenek. A nagyböjti triduumot a pápalátogatás jegyében tartsák meg, arra legyen előkészület és természetesen a paptestvérek fantáziájára van bízva, hogy mit tegyenek még, motu proprio is lehet.
Érsek úr, szervezési kérdésekről pasztorális szempontból közelítsünk: a hitélet szempontjából mit vár a pápalátogatástól? Milyen gyümölcseit szeretné látni? Itt vagyunk a hivatások évében.
Jó volna, ha biztatná a fiatalokat az itthon maradásra. Igen ám, de ennek gazdasági háttere is van, ha munkalehetőséget nem biztosítanak vagy megfelelő munkahelyet nem találnak, nehéz ellenállni, megmaradni. A Nyugat mindig vonzott. Azután jó volna, ha megerősítene a katolikus hit megvallásában. Nekünk büszkének kellene lennünk arra, hogy katolikusok vagyunk. Ahogy ezt Szent VI. Pál az Ecclesiam suam kezdetű trónra lépő enciklikájában szépen magyarázza: a dialógus, a párbeszéd nem azt jelenti, hogy ha szóba állok egy reformátussal, a Szűzanya nevét én nem ejtem ki, ő pedig a pápa nevét nem ejti ki… Önmagunkat megmutatjuk, bemutatkozunk, ismertetjük a hitünket, és utána ismervén egymást keressük a külön pontokat. Ez az igazi ökumenizmus a katolikus egyház szerint.
Akik érsek urat közelebbről ismerik, tudják, hogy sok mindenről évek óta pontos statisztikákat vezet. Első találkozása római pápával Szent VI. Pál személyében történt, azóta – a rövid, 33 napos pápaságú I. János Pált leszámítva – minden szentatyával volt személyes találkozása. Milyen találkozásai voltak Ferenc pápával?
Igaz, hogy pontos statisztikát vezetek. Van egy fájl, ahova leírtam, amikor pápai audiencián voltam vagy pápával koncelebráltam… Először 1971 májusában találkoztam személyesen pápával. Boros Béla titkos püspök akkor járt Rómában, tanulmányairól 1932-ben jött haza és utána nem mehetett ki. Tehát 1971-ben – egy éve voltam germanikus diák, akkor vettem észre, mennyire hatott rám a Nyugat… – mondtam a püspök úrnak, hogy hallottuk az öregektől, hogy amikor germanikus püspök jött Rómába, akkor a pápai négyszemközti audiencia végén egy percre bevihette a Rómában tanuló kispapjait vagy papjait, egy fénykép erejéig – tessék szíves legalább egy kézfogásra minket is bevenni. Rám nézett és elpirult, azt mondta: „fiam, ugye kézcsókot akartál mondani?” Ez a vértanú püspök atya, aki 14 évet ült börtönben, megbotránkozott azon, hogy én egy év római idő után már azt mondom, hogy kézfogásra. És sikerült. Akkor bent voltunk a szentatyánál, VI. Pálnál 1971. május 17-én. Amikor nyáron hazajöttem, feljöttem Fehérvárra is Márton püspök úrhoz és Szatmárra a kormányzóhoz. A püspök úrnak elmondtam, hogy Boros püspök úr bevitt minket a szentatyához és azt mondta: „Fiam, ősszel én is megyek, én is beviszlek.” Ez benne van a Virt László-féle kiskönyvben, a fénykép, hogy VI. Pál pápa és mellette Márton Áron, Vencser László, Szabó Árpád és én, a dátum: 1971. október 25. Akkor a püspök úr le akart térdelni és kezet csókolni a pápának, aki ezt nem engedte, átölelte, magához húzta. Ekkor hangzott el VI. Szent Pál figyelmeztetése: „engedelmeskedjetek a püspökötöknek, mert szent ember”. A püspök úr ezt megértette, pedig a pápa olaszul mondta, és belepirult. Akkor elgondoltam magamban, hogy két szent ember próbál alázatoskodni… I. János Pálnál nem voltam, vele nem is találkoztam. Szent II. János Pálnál gyakrabban voltunk. XVI. Benedeknél 2010-ben voltunk négyszemköztin még, és egyszer akkor koncelebráltunk is vele. Ferenc pápával csak most az ad liminán találkoztam személyesen. Az ő pápasága alatt, öt év, kétszer voltam Rómában, de hozzá se engedtek. Egyszer voltam a kettős szentté avatáson: XXIII. János és II. János Pál, nem engedtek koncelebrálni se, 150 püspök volt, ott ültünk reverendában, megáldoztattak minket, de hozzá nem mehettünk. Amikor 2015-ben százéves volt az örmény genocídium, mint örmény kormányzó a pátriárka meghívására jelen voltam. De ekkor sem volt személyes találkozás. Első személyes találkozásom Ferenc szentatyával csak a tavaly volt, az ad limina püspökkari látogatáskor 2018. november 8-án.
A pápalátogatás körüli felfokozottabb hangulat és tevékenység hozhat-e előrelépést Isten szolgája Márton Áron püspök boldoggá avatási ügyében?
A helyzet változatlan. Míg a hét görögkatolikus vértanú püspöknél a boldoggá avatáshoz nem kell csoda, Márton püspök úr hitvalló, ezért csoda kell a boldoggá avatáshoz – és az nincs. Márton püspök úrnak a pozícióját már négy éve leadtuk, 13 hiányosságot állapítottak meg, Kovács Gergely atya pótolta, de a pótnyilatkozat még nem jelent meg. Meg kéne jelenjen és ha azt is elfogadják, akkor a pápa a decretum super heroicitate virtutum, az erények hősi foka dekrétummal elismeri, hogy Márton püspök a hit, remény, szeretet isteni erényeket hősi fokban gyakorolta. Ezzel megkapná a venerabilis, a tiszteletreméltó címet, és ha megtörténik a csoda, akkor csak a szentatya és az illetékes egyházmegye, azaz Gyulafehérvár dönti el, mikor legyen a boldoggá avatás.