Szám: 459-2002.
Húsvéti körlevél
Krisztusban Kedves Testvéreim!
Az idei Húsvét örömünnepe ismét megosztottságunkat idézi fel: a Nyugati Egyház március 31-én ünnepli Urunk Feltámadását, míg a Keleti Egyház az ónaptár szerint csak május 5-én. Amikor gúnyosan kérdezgették a régi időben: Talán kétszer támadt fel Krisztus? azt feleltem: Nem kétszer, hanem minden vasárnap. Az Úr napja ugyanis Krisztus Feltámadásának az emléknapja. Minden vasárnap Húsvétot ünneplünk. De a liturgikus Húsvét megünneplése sokkal szebb volna, ha minden keresztény együtt egy napon ünnepelné. A világ számára keresztény tanúságtételünk is hitelesebb lenne, mert megfelelne az Úr Jézus nagycsütörtök esti főpapi imájának: "Legyenek mindnyájan egy. Amint Te, Atyám bennem vagy s én benned, úgy legyenek ők is bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem." (Jn 17,21)
De addig is, amíg a Szentlélek segítségével sikerül egységesíteni a Húsvét megünneplését, újuljunk meg lélekben a Szent Ünnepek alkalmával. A keresztény egységet meg kell élnünk közösségi, családi és egyéni szinten. Ez a Húsvét igazi lelki átélése.
1. Amikor Isten segítségével megtartottuk a Főegyházmegyei Zsinatot, jelszavunk a megújulás volt, ahogy azt az Úr Jézus fejezte ki" "Én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen." (Jn 10,10) Azt vártuk a Zsinattól, hogy a II. Vatikáni Zsinat szellemében megújítsa részegyházunk, a Főegyházmegye életét. De a Zsinat nem működik önrendelkező módon. A Zsinat élete a "befogadástól" is függ vagyis attól, hogy ki mennyire áll hozzá, teszi magáévá a Zsinati megújulás elveit és ülteti azt át gyakorlatba. A Húsvét Szent ünnepe jó alkalom arra, hogy megvizsgáljuk önmagunkat, mennyiben járultam hozzá ahhoz, hogy egyházközségem megújuljon és a Húsvét örömünnepét megülhesse?
A közösségi megújuláshoz tartozik az is, hogy mindenki a maga szintjén vegyen részt az egyházközség és a társadalom életében. Ott kell képviselni a keresztény elveket. Keresztény népünk csak akkor fog feltámadni, ha keresztény képviselői és törvényhozói lesznek. A választások alkalmával ezért kértük minden Testvérünket, hogy olyanra adja szavazatát, aki Isten és Egyháza törvényeit betartja. Azt is kértük, hogy a népszámláláskor vallja meg hitét és diktálja be egyházhoz tartozását. Húsvétot igazán ünnepelni csak az tud, aki közösségi, társadalmi szinten is megvallja hitét.
2. A család a keresztény társadalom legkisebb sejtje. Népünk jövője is az egészséges, gyermekszerető, szülőföldön nehézségek között is kitartó családoktól függ. A húsvéti hit nélkül lehetetlen összetartani a családot. Húsvét ünnepe jó alkalom arra, hogy megújuljunk keresztény mivoltunkban a családi körben is. Szent hitünk közös megélése, a közös családi ima, a család közös megjelenése a közösségi szentmisén, a jól végzett húsvéti szentgyónás és szentáldozás (a legkevesebb, amit Anyaszentegyházunk kér a hívektől) - mindez erősíti a családok fennmaradását, összetartását.
3. És végül, a közösségi és családi megújulás az egyéni megújulásból indul ki, anélkül lehetetlen. Kedves Testvérem, vedd komolyan a húsvéti hitet, mert e nélkül - Szent Pál szerint - mi volnánk a legszánalomraméltóbb emberek (vö. 1 Kor 15,12-20). De Krisztus feltámadt és megváltott minket. Ennek tanúja Anyaszentegyházam kétezer év óta. Olyan kell, hogy legyen keresztény életem, hogy meglássák rajtam a "megváltottságot". A tiszta lelkiismeret öröme kisugárzik. Ez a legsikeresebb apostolkodás. Ha keresztény légkört teremtek magam körül, akkor családomban is, munkahelyemen is, társadalomban betöltött szerepemben is a Feltámadt Krisztus követe leszek. "Krisztus követségében járunk, maga az Isten int benneteket általunk." (2 Kor 5,20) Ez a keresztény élet lényege.
Kegyelemteljes húsvéti ünnepeket kívánok minden keresztény hívőnek és minden jóakaratú embernek.
Gyulafehérvár, 2002. március 31-én, Urunk Feltámadásának ünnepén.
Dr. Jakubinyi György
érsek s.k.
Szám: 461-2002.
II. János Pál pápa üzenete a Hívatások XXXIX. Világnapjára (2002. április 21., Húsvét IV. vasárnapja)
Téma: Az életszentségre szóló meghívás
(Mellékelten megküldjük a Szentatya üzenetének magyar szövegváltozatát, hogy Tisztelendő Testvéreink ennek gondolatait felhasználhassák húsvét 4. vasárnapján a hivatásokról szóló igehirdetésben.)
Tisztelendő Püspöktestvéreim,
Kedves Testvéreim!
1. Mindnyájatoknak, „akiket az Isten szeret, és a szentségre meghívott, kegyelem és békesség Atyánktól, az Istentől és Urunktól, Jézus Krisztustól!” (Róm 1,7). Szent Pál apostolnak a rómaiakhoz írt szavai bevezetnek minket a hivatások következő világnapjának témájába: Az életszentségre szóló meghívás. Életszentség! Íme ez az a kegyelem és ez az a cél, ami valamennyi hívő szeme előtt lebeg, s amelyre a Leviták könyve emlékeztet: „Szentek legyetek, mert én, az Úr, a ti Istenetek szent vagyok” (19,2).
A Novo millennio ineunte kezdetű apostoli levélben azt kértem, hogy a lelkipásztori terveket rendeljük az életszentség programja alá. Így kifejezésre jut az a meggyőződés, hogy „ha a keresztség révén valóban Isten szentségének leszünk részesei – amennyiben Krisztusba épülünk és az ő Lelkében veszünk lakást általa -, akkor nem elégedhetünk meg a középszerű élettel, amely minimalista erkölcsöt és felületes vallásosságot követ. Ideje, hogy újra, meggyőződéssel, mindenki elé célul tűzzük a hétköznapi keresztény életnek ezt a 'magas mércéjét': az egyházi közösség és a keresztény családok egész életének ebbe az irányba kell haladnia” (31.).
Az Egyház egyik elsődleges feladata, hogy segítse a keresztényeket az életszentség útján, és így – a hit megértése által megvilágosodva – megtanulják, hogyan ismerjék meg és szemléljék Krisztus arcát, és hogyan fedezzék fel benne saját hiteles önazonosságukat és azt a küldetést, amit az Úr minden egyes keresztényre bíz. Ezáltal válnak apostolokra és prófétákra alapozott épületté „s a szegletkő maga Krisztus Jézus. Ő tartja össze az egész épületet, belőle nő ki az Úr szent temploma” (vö. Ef 2,20-21).
Az Egyház magába gyűjti mindazokat a hivatásokat, amelyeket Isten az ő gyermekei között támaszt, és maga is úgy jelenik meg, mint a Szentháromság ragyogó visszfénye. Mint az „Atya, a Fiú és a Szentlélek egységében összegyűjtött nép”, az Egyház magában hordozza az Atya titkát, aki mindenkit arra hív, hogy szentelje meg az Ő nevét és tegye meg akaratát. Az Egyház őrzi a Fiú misztériumát, akit azért küldött az Atya, hogy hirdesse Isten Országát, és aki mindenkit az ő követésére hív. S az Egyház végül a Szentlélek misztériumának letéteményese, aki felszenteli a misszióra azokat, akiket az Atya Fia, Jézus Krisztus által kiválasztott.
Pontosan azért, mert az Egyház közössége az a hely, ahol kibontakozik mindaz a hivatás, amit az Úr támaszt, a 2002. április 21-én, Húsvét 4. vasárnapján sorra kerülő Hivatások Világnapja keretében tartják Észak Amerikában a papi és szerzetesi hivatások harmadik kontinentális kongresszusát. A rendezőknek és a résztvevőknek örömmel küldöm jókívánságaimat és üdvözletemet, és megelégedettségemet fejezem ki e kezdeményezés miatt, amely az amerikai egyház és a kontinens új evangelizációja egyik kulcskérdésének megtárgyalását tűzte ki céljául. Kérem, hogy mindnyájan imádkozzanak azért, hogy e fontos találkozó járuljon hozzá a hivatásgondozás megújulásához és a keresztények még nagylelkűbb elköteleződéséhez az „Újvilágban”.
2. Az Egyház a „szentség háza”, a ház lelke pedig Krisztus szeretete, amelyet a Szentlélek áraszt ki rá. Az Egyházban minden keresztény segít egymásnak, hogy felfedezze és kibontakoztassa hivatását az Isten igéjének hallgatásában, az imádságban, a szentségek rendszeres vételében és abban, hogy minden testvérében mindig Krisztus arcát keresi. Ily módon mindenki – a saját adományai szerint – előrehalad a hit útján, ébren tartja a reményt és a szeretetben cselekszik (vö. Lumen Gentium 41.), miközben az Egyház „fölfedi és újra átéli Jézus Krisztus misztériumának végtelen gazdagságát” (Christifideles laici 55.), továbbá azon munkálkodik, hogy Isten szentsége áthasson minden életállapotot és élethelyzetet, s így minden keresztény az Úr szőlőjének munkása legyen és építse Krisztus testét.
Az Egyházban minden hivatás az életszentséget szolgálja, mégis van néhány, mint például a papi és a szerzetesi hivatás, amely sajátos módon ilyen hivatás. Mindenkit arra hívok, hogy a mai napon megkülönböztetett figyelemmel tekintsen e hivatásokra, és még intenzívebben imádkozzon értük.
A felszentelt szolgálatra szóló, vagyis a papi hivatás „lényegénél fogva meghívás a szentségnek arra a formájára, amely az egyházi rend szentségéből fakad. Az életszentség bizalmas viszony Istennel, a szegény, tiszta és alázatos Krisztus követése, az Egyház iránti szeretet, amely szent és azt akarja, hogy szentek legyünk, mert ez a Krisztustól kapott küldetése” (Pastores dabo vobis 33). Jézus hívja apostolait, hogy „vele legyenek” (Mk 3,14), mégpedig megkülönböztetett közelségben (vö. Lk 8,1-2; 22,28). Nem csak az Isten országának titkaiba avatja be őket (vö. Mt 13,16-18), hanem nagyobb és olyan hűséget vár tőlük, amely megfelel annak az apostoli szolgálatnak, amelyre meghívja őket. Nagyobb szegénységet vár tőlük (vö. Mt 19,22-23), a szolga alázatát, aki mindenki között az utolsó akar lenni (vö. Mt 20,25-27). Azt kéri tőlük, hogy higgyenek a tőle kapott hatalomban (vö. Mt. 17,19-21), higgyék, hogy az imádság és a böjt az apostoli munka hatékony eszköze (vö. Mk 9,29), és legyenek önzetlenek: „Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok” (Mt 10,8). Elvárja tőlük, hogy az okosság egyszerűséggel és erkölcsi tartással párosuljon (vö. Mt 10,26-28), és hagyatkozzanak a gondviselésre (vö. Lk 9,1-3; 19,22-23). Legyenek tudatában annak a felelősségnek, amely őket, mint az Úr által alapított szentségek kiszolgáltatóit terheli (vö. Lk 12,43-48).
A megszentelt szerzetesi élet minden keresztény számára feltárja az életszentségre szóló meghívás legbensőbb természetét és az egész „Jegyes-Egyház” viszonyát Krisztushoz, az „egyetlen Jegyeshez”. „Az evangéliumi tanácsokra tett fogadalmak benső kapcsolatban vannak Krisztus misztériumával, mert az a feladatuk, hogy valamiképpen megjelenítsék azt az életformát, amit Krisztus a maga számára választott, és úgy mutassák be, mint abszolút és eszkatológikus értéket”(Vita consecrata 29.). Az ezekre az életállapotokra szóló meghívások olyan értékes és szükséges ajándékok, amelyek bizonyítják, hogy a tiszta, a szegény és az engedelmes Krisztus követése, az Isten abszolút elsőségéről adott tanúságtétel és az emberiségnek a Megváltóhoz hasonló módon végzett szolgálata ma is megkülönböztetett utak a lelki élet teljessége felé.
A papságra és a megszentelt életre jelentkezők alacsony száma, amely manapság néhány helyen tapasztalható, nem vezethet oda, hogy kevesebbet követeljünk és beérjük egy középszerű képzéssel és lelkiséggel. Ellenkezőleg: még nagyobb odafigyeléssel kell végezni azok kiválasztását és képzését, akik miután Krisztus szolgái és tanúi lesznek, arra kapnak meghívást, hogy életszentségükkel támasszák alá mindazt, amit hirdetnek és ünnepelnek.
3. Minden eszközzel azon kell lenni, hogy a papságra és a megszentelt életre szóló hivatások, amelyek Isten népének élete és szentsége szempontjából létfontosságúak, állandó jelleggel a lelkiség, a lelkipásztori munka és a hívek imádságának középpontjában álljanak.
A püspökök és a papok – mindenkit megelőző módon – legyenek tanúi az ajándékba kapott hivatás szentségének. Életükkel és tanításukkal sugározzák Jézus, a Jó Pásztor követésének örömét, és jelenítsék meg Jézus megváltó húsvétja titkának megújító erejét. Életpéldájukkal mutassák be – különösen is a fiatalabb generációnak -, mily lelkesítő kaland vár arra, aki az isteni Mester nyomdokait követve úgy dönt, hogy egészen Istenhez tartozik és arra szenteli magát, hogy minden embernek élete legyen és bőségben legyen (vö. Jn 10,10).
A megszentelt életet élő férfiak és nők, akik az Egyház szívében laknak, mint az Egyház küldetésében döntő fontosságú tényezők, (Vita consecrata 3.), mutassák meg, hogy létük szilárdan Krisztusban gyökerezik, hogy a szerzetesi élet „a közösség otthona és iskolája” (Novo millennio ineunte 43.), hogy az emberekért végzett alázatos és hűséges szolgálatukban a szeretetnek az a leleményessége lüktet (uo.50.), amit a Szentlélek állandóan életben tart az Egyházban. Ne feledkezzenek meg arról, hogy minden új hívatásra vonatkozó megszólítás és felhívás abból meríti erejét, hogy ők szeretik a szemlélődést, örömmel szolgálják testvéreiket, Isten országáért vállalják a tisztaságot, és nagylelkűen magukra veszik saját szolgálatukat.
Az Egyházon belüli hivatások jövője szempontjából a családoknak is döntő szerepet kell játszaniuk. A hitvesi szeretet szentsége, a családi élet harmóniája, a hit légköre, amellyel az élet mindennapi problémáival szembenéznek, a nyitottság az embertársak, különösen is a szegények felé, a keresztény közösség életében való részvétel – ezek mind alkotóelemei annak a környezetnek, amely alkalmas arra, hogy a fiatalok meghallják Isten hívását, és nagylelkűen válaszoljanak rá.
4. „Kérjétek azért az aratás Urát, küldjön munkásokat az aratásába” (Mt 9,38; Lk 10,2). Krisztus parancsának engedelmeskedve, minden a hivatásokért tartott imanap intenzív imádságos idő, amikor az egész keresztény közösség szüntelenül és buzgón imádkozik Istenhez hivatásokért. Mennyire fontos, hogy a keresztény közösségek az imádság iskolái legyenek (vö. Novo millennio ineunte 33.), amelyek képesek megtanítani az Istennel való párbeszédre, és képezni a híveket arra, hogy egyre jobban megnyíljanak annak a szeretetnek, amellyel az Atya „úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta” (Jn 3,16)! A rendszeres és megélt imádság hozzásegíti a keresztényeket, hogy ráhagyatkozzanak a Szentlélek vezetésére és így szeretetben munkálkodjanak az Egyház építésén. Ilyen környezetben a tanítványban felizzik az a vágy, hogy minden ember találkozzon Krisztussal és eljusson az Isten fiainak valódi szabadságára. Ez a vágy arra vezeti rá a hívőt, hogy Mária példájára kész legyen maradéktalanul és nagylelkűen igent mondani az Úrnak, aki arra hívja, hogy legyen az Ige, a szentségek és a szeretet szolgája, vagy Krisztus tiszta, szegény és engedelmes életének élő jele kortársaink között.
Bárcsak az aratás Ura ne engedné, hogy hiányozzon Egyházából a sok és szent papi és szerzetesi hivatás!
Szent Atyánk, tekints erre az emberiségre,
amely az első lépéseket teszi meg az új évezredben.
Életére még erősen rányomja bélyegét
a gyűlölet, az erőszak, az elnyomás,
de az igazságosság, az igazság, és a kegyelem iránti éhség
még nem tűnt el sok ember szívéből,
akik várják, hogy valaki elhozza a megváltást,
amelyet te, Fiad, Jézus által vittél végbe.
Az evangéliumnak legyenek bátor hirdetői,
a szenvedő emberiségnek nagylelkű szolgái.
Kérünk, küldj Egyházadba szent papokat,
akik kegyelmed eszközeivel megszentelik a te népedet.
Küldj sok megszentelt életű férfit és nőt,
hogy megmutassák a világnak a te szentségedet.
Küldj szőlődbe szent munkásokat,
akik lángoló szeretettel dolgoznak,
és a Szentlélektől indíttatva elviszik Krisztus megváltását
egészen a föld végső határáig. Ámen.
Castel Gandolfo, 2001. szeptember 8.
II. János Pál pápa
Szám: 433-2002.
Nagycsütörtöki olajszentelő szentmise
Ebben az évben is Nagycsütörtökön, március 28-án, d. e. 10 órától Székesegyházukban olajszentelő szentmisét tartunk. Az olajszentelés főegyházmegyénk papságának közös ünnepe.
Szeretettel kérjük Tisztelendő Testvéreinket, hogy tegyék a maguk számára kötelezővé e misén való részvételt. Legyen a hálaadás napja a kapott hivatásért és kegyelmekért. A koncelebráción való részvétellel fejezzük ki testvéri együvétartozásunkat főpásztorunkkal és az egész Egyházzal.
Újítsuk meg a szentelésben tett szent ígéreteket, hogy az Úr Krisztus áldásával tovább végezhessük szolgálatunkat „mindnyájunk és az egész Anyaszentegyház javára”.
Az ünnepségre jövő Testvéreket arra kérjük, hogy hozzanak magukkal koncelebráló felszerelést és ¾ 10-ig foglalják el helyüket a presbitériumban.
Az idő sürgetésére való tekintettel a szentmise után közvetlenül csak egy szerény agapéra hívunk mindenkit az érseki palota nagytermébe. A kerületek képviselői ekkor átvehetik a szentelt olajakat.
Szám: 431-2002.
Mandátumhoz kötött főesperesi szolgálat
Az Egyházi Törvénykönyv 554. kánonjának 2. §-a valamint Zsinati Könyvünk (ZsK) rendelkezéseinek 115-117. pontja értelmében ez év húsvétjától öt éves mandátumi időre nevezzük ki a főespereseket.
A kinevezést megelőzően kikérem a paptestvérek javaslatát, amelyet titkos szavazással nyilvánítanak ki. A véleménynyilvánítás nem jelent választást, de a paptestvérek többségi javaslatát mindenképpen figyelembe vesszük. A Főesperesi feladatok végzésében is elsősorban a szolgálat szellemének kell előtérbe kerülnie.
Szám: 434-2002.
Papi Szenátus ülése
A Papi Szenátus tavaszi ülését április 9-én, kedd déltől tartjuk Alvincen, a Pongrácz Szent Istvánról nevezett Tanulmányi Házban. A tervek szerint másnap délig tart.
Kérjük a Paptestvéreket, hogy javaslataikat a szenátusi ülésre küldjék be az érseki hivatalba. A kerületi képviselő által is továbbíthatják kéréseiket, tárgyalásra ajánlott javaslataikat, de az előzetes beküldés lehetővé teszi, hogy az előkészítés során a napirendi pontok közé iktassuk azokat.
Szám: 440-2002.
Népszámlálással kapcsolatos tudnivalók és tennivalók
Március 18-án elkezdődik Romániában a népszámlálás, amelynek adatai az elkövetkező tíz esztendőben számtalan helyzetben szolgálnak majd hivatkozási alapul.
Nagyon sok szempont mellett számunkra a népszámlálás azért is döntő jelentősséggel bír, mert egyáltalán nem mindegy, hány magyar nemzetiségű és magyar anyanyelvű személyt mutat ki ez a számbavétel.
Nemcsak Romániában, hanem Európa - és világszerte is aszerint fogják a jövőben megítélni a mi súlyunkat, hogy hányan vagyunk. Ezekben a hetekben a magyar közélet legfőbb felelőssége, beleértve egyházunkat is, hogy a népszámlálás fontosságát közösségeinkben tudatosítsuk.
Ezért szeretettel arra kérjük Tisztelendő Testvéreinket, hogy figyelmeztessék híveiket, hogy minden más szempontot félretéve, mindenki vallja meg MAGYAR NEMZETISÉGÉT, MAGYAR ANYANYELVÉT és római katolikus vallását. EGYBEN ELLENŐRIZZE, HOGY NYILATKOZATÁNAK MEGFELELŐEN TÖLTÖTTÉK-E KI AZ ÍVET. A kitöltés golyóstollal és ne ceruzával történjen. Ellenkező esetben megtagadhatják a nyilatkozat aláírását. Ez nemcsak egyéni érdek, hanem létfontosságú közösségünk szempontjából is.
Ma, amikor közösségünk demográfiai jellemzői amúgy sem túl biztatóak, mindent meg kell tennünk azért, hogy magyar nemzetiségét mindenki fölmutassa. Értsük meg jól, hogy a magyarság száma nem egyszerűen számadat, hanem súlyt, erőt, befolyást, jövőt jelent mindannyiunknak a jövő Európájában.
Szám: 343-2002.
Földtörvény alkalmazásából adódó feladatok
Az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége a földtörvény alkalmazásával kapcsolatos tennivalókra hívta fel figyelmünket. A végrehajtásnál tapasztalható visszaéléseket kérik, hogy a Főegyházmegyei Hatóságon keresztül azonnal jelentsük annak érdekében, hogy lépéseket tegyenek a megoldás érdekében.
Mellékelten megküldjük az ügyvezető elnök hozzánk intézett levelének szövegét:
„RMDSZ-ROMÁNIAI MAGYAR DEMOKRATA SZÖVETSÉG - Ügyvezető Elnökség.-Ikt.sz.:12/K/2002.02.15.
Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség
Dr. Jakubinyi György érsek úr részére
Tisztelt Érsek úr!
Figyelembe véve, hogy a Földtörvény alkalmazási Szabályzata értelmében – 2001. évi 1172-ik Kormányhatározat – a helyi földosztó bizottságok el kell küldjék a mellékleteket jóváhagyás végett a megyei földosztó bizottságokhoz. Erről kérem értesíteni az érdekelteket.
Tisztelettel kérem figyelemmel kísérni az Ön egyházkerülete föld- és erdőügyi helyzetét az illetékes Polgármesteri Hivataloknál, és esetleges elutasítás vagy akadályoztatás esetén azonnal értesítsen.
Tisztelettel,
Takács Csaba. s.k.
ügyvezető elnök
Kolozsvár, 2002. február 15.”
Szám: 469-2002.
Új Kézfogás Közalapítvány (UKKA) pályázati felhívása
Az Új Kézfogás Közalapítvány zártkörű pályázatot hirdetett földterületek vásárlására. Elsősorban a Partium, Bánát valamint erdélyi szórványterületekhez kötődik a támogatás lehetősége.
A PK november 27-i kiértesítésére nagyon kevesen éltek még eddig e lehetőséggel. Vissza nem térítendő támogatás, amely zártkörű pályázati lehetőségen keresztül biztosított az egyházaknak. Sajnos a földmegművelésre és egyéb infrastruktúra fejlesztésre nem biztosít lehetőséget.
Az UKKA Kuratóriuma a pályázatokat a beérkezés sorrendjében bírálja el, az erre a támogatási formára jóváhagyott keret-összeg erejéig.
Ismételten felhívjuk figyelmüket, hogy a pályázási határidő 2002. május 31-én jár le. Ha tehetik éljenek a lehetőséggel!
Szám: 435-2002.
Egyházi alkalmazottak ügyintézése
Az utóbbi időben egyre több zavart okozott, hogy egyes plébánosok nem közölték időben a plébánián kieszközölt személyi cserét. Olyan is előfordult, hogy már közel három hónapja más munkahelyen dolgozott a korábbi egyházi alkalmazott. Nem jelezték és szerepeltettük az alkalmazottak jegyzékén. Később sok bonyodalmat okozott, mert a felvett összeget vissza kellett fizetni.
Nyomatékosan arra kérjük a paptestvéreket, hogy a személyi
Az utóbbi időben egyre több zavart okozott, hogy egyes plébánosok nem közölték időben a plébánián kieszközölt személyi cserét. Olyan is előfordult, hogy már közel három hónapja más munkahelyen dolgozott a korábbi egyházi alkalmazott. Nem jelezték és szerepeltettük az alkalmazottak jegyzékén. Később sok bonyodalmat okozott, mert a felvett összeget vissza kellett fizetni.
Nyomatékosan arra kérjük a paptestvéreket, hogy a személyi cserét időben jelezzék az érseki hivatalnak, és azt is közöljék, hogy alkalmaznak-e más személyt vagy betöltetlenül hagyják az állást. Ha más személyt alkalmaznak, minél előbb küldjék meg az alkalmazáshoz szükséges okmányokat.
Ha valaki betegszabadságra megy – a beteglap megküldésével úgyszintén jelezzék az érseki hivatalnak.
Sajnos vannak plébánosok, akik többszöri felszólításra sem küldték be az alkalmazottak utáni szolgálati igazolást. A kifizetett illetékeket kell igazolni – munkakönyvi bejegyzés érdekében.
Ezúton hívjuk fel Tisztelendő Testvéreink figyelmét arra, hogy az egyházi alkalmazottak ügyének intézése érdekében maradéktalanul tegyenek eleget a törvényes előírásoknak. Hiányosság esetén figyelmeztetjük a kötelességmulasztásra. Amennyiben felszólításra sem terjeszti fel a kért okmányokat megszüntetjük az alkalmazott munkaviszonyát. Ennek következménye, hogy nem folyósítanak államsegélyt.
Az egyre bonyolultabb és szigorúbb ellenőrzések idején emberi mulasztás és közömbösség miatt nem vállalhatjuk a törvénytelen és szabálytalan helyzetet.
Szám: 462-2002.
Központi járulékok befizetése
Központi intézményeink támogatására előirányzott hozzájárulásukat ne az év végén fizessék be, mert abból nem tudjuk a folyamatos költségeket törleszteni. Tisztelendő Testvéreinket arra kérjük, hogy fogadják megértéssel kérésünket. Lehetőleg negyedévenként törlesszék tartózásukat, mert csak így tudunk megfelelni mi is az elvárásoknak.
Negyedévenként szoktuk a szórványsegélyt kiutalni, Rendszeresen kell a teológia fenntartására is a tartásdíjat átutalni. Mindezen elvárásoknak csak akkor tudunk eleget tenni, ha az előirányzott pénzösszeg rendelkezésünkre áll.
Elszegényedő világunkban mindenhol megélhetési gondok jelentkeznek. Bízzunk híveink és lelkipásztoraink segítő jóakaratában és áldozatkészségében.
Szám: 463-2002.
Gyűjtések időpontjai 2002-ben
Emlékeztetjük Tisztelendő Testvéreinket, hogy a 2002-es év folyamán az alábbi időpontokban hirdessenek templomi gyűjtést:
1. Katolikus iskolák javára – farsang utolsó vasárnapján – február 10.
2. Szentföldi egyházak megsegítésére – nagypénteki szentsír persely – március 29.
3. Péterfillérek – a Szentszék támogatására – Szent Péter és Pál apostolfejedelmek ünnepén – június 29.
4. Világmisszió támogatására – missziós vasárnap – október 20-án.
5. Szent Erzsébet gyűjtés – a Caritas tevékenység támogatására – november 24.
A fenti gyűjtések összegét jegyzőkönyv kíséretével a főesperesi hivatalba kell eljuttatni. Az összesítést követően a főesperes úr küldi be a gyűjtés eredményét az érseki központ Pénzügyi Kamarájához.
Szám: 448-2002.
Könyvajánlás
Már második kiadásban jelent meg Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek I-II. kiadvány, amely a középkori erdélyi püspökség templomainak állít emléket 1201 képillusztrációval.
Lelkipásztoroknak, tanároknak, tanítóknak és hitoktatóknak ajánljuk figyelmükbe Léstyán Ferenc: A hitvallásos iskolák küzdelme a két világháború között (1920-1940) c. munkát.
Serdülő és házasság előtt álló fiataloknak, nem utolsó sorban szüleiknek és nevelőiknek ajánljuk a szintén Léstyán Ferenc szerkesztésében megjelent: Boldog házasság felé c. kiadványt.
Gyulafehérvár, 2002. március 6.
Dr. Jakubinyi György
érsek s.k.