2013.08.05
Restaurálni fogják a kolozsvári Szent Mihály-templomot
A járókelők Kolozsváron már hetekkel ezelőtt észrevehették, hogy kosaras emelő ágaskodik a Szent Mihály-templom falai mellett kívül és belül, szakemberek falmintákat vesznek, kutatásokat, felméréseket végeznek. A kutatások egy későbbi helyreállítási tervezet elkészítését, s majd a kivitelezést szolgálnák. A kutatásról, az eddigi eredményekről dr. Mezős Tamást, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építészmérnöki Karán az Építészettörténet és Műemléki Tanszék tanárát kérdeztem, aki a jelenlegi felmérések, kutatások vezetője, valamint Orbán Györgyöt, az egyetem doktoranduszát.
Milyen szerepet vállalt a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építészmérnöki Karának Építészettörténeti és Műemléki Tanszéke a kolozsvári Szent Mihály-templom restaurálási munkálataiban?
Két dolgot kell elmondanom: az egyetem Építészettörténeti Tanszéke Erdélyben folyamatosan jelen volt, lényegében a Műegyetem megalakulása óta, tehát az 1870-es évektől a Műegyetem professzorai dolgoztak Erdélyben, s lényegében ennek az együttműködésnek a folyománya, hogy mi most itt vagyunk.
Orbán Györgyön keresztül pedig Kovács Sándor főesperes úr megkeresett, és néhány beszélgetés után megegyeztünk abban, hogy a Műegyetem ismét aktivizálja magát a Szent Mihály-templom helyreállításánál, annál is inkább, mert azok a tervek, amelyek az utolsó restaurálásnál megvalósultak, nevezetesen a szentély újraboltozása, illetve a boltozat felfüggesztése, Rados Jenő professzor 1940-ben publikált elgondolásai alapján készültek.
Jelenleg az épület felmérését végzik, ami majd később a restaurálási munkálatokhoz s pályázatokhoz szolgál?
Elsősorban minél több szempontból igyekszünk felmérni az épület jelenlegi állapotát, hogy mit is kell tenni a helyreállítás során – lényegében ez az állapotvizsgálat közelít most a befejezéshez. Ezt követően elkészítjük azokat a helyreállítási terveket, melyek alapján majd a beavatkozások engedélyezhetők lehetnek, s az engedély birtokában lehet majd a pályázatokat benyújtani.
Említette, hogy az állapotvizsgálat vége fele közelednek. Milyen állapotokat találtak kívülről az épületen, hisz a mindennapi járókelőnek, nekem is, messziről úgy tűnik, jó állapotban van az épület?
Ami az utcáról látszik, az kissé félrevezető, mert kosaras emelőről végig tudtuk „tapogatni” a teljes külső s a teljes belső homlokzatot, és egyértelműen megállapítható, hogy rosszabb állapotokat találtunk, mint amire eredetileg számítottunk.
Van-e különbség a torony és az épület többi része között? Az jobb állapotban van, hisz később épült?
A torony rosszabb állapotban van. Ez annak ellenére van így, hogy a torony csak a 19. században épült.
Mi az, ami (természetesen az időjáráson túl) az épület állapotának a romlásához vezetett? Hogyan befolyásolta a templomot, hogy a város központjában van, ahol gyakorlatilag a legintenzívebb a gépjárműforgalom?
A 19. században vagy korábban, amikor fával, szénnel tüzeltek, sokkal rosszabb hatással volt a környezet a kőanyag állapotára, mint ma. Az biztos, hogy a dinamikus hatás, a járművek okozta rezgések sokkal nagyobb terhelést jelentenek az épületre ma, mint korábban. Én azt gondolom viszont, hogy azok a repedések, amelyek a felületen jól látszanak, korábbi épületmozgások következményei, mára stabilizálódtak, nem nyílnak tovább. A kő viszont mindig is érzékeny építőanyag volt. Az építészettörténet folyamán ezért a követ mindig védték, többnyire vakolták, vagy legalább valamilyen folyamat során kezelték a felületeket. A felületi védelem hiányában viszont a kifagyások hatványozottan jelentkeznek a kvádereken.
Ha a templom belsejét nézzük, ott mit találunk? Falkutatás is történt?
Igen, a szondázás megtörtént. Orbán György építész és Kiss Loránd restaurátor művész végezték a szondázást, és eddig ismeretlen tények kerültek felszínre. Nevezetesen az, hogy egyértelműen a középkori periódusban színezett volt a fal, a belső és a külső felületeken is találtak festésre utaló nyomokat.
Freskókra kell gondolunk itt, vagy a bordák is festettek voltak?
Nemcsak freskók voltak, a boltozat bordái is színesek lehettek. A középkor, mint tudjuk, roppant színgazdag tereket hozott létre. Sajnos a belső felületeknek az 1950-es években végrehajtott tisztítása – Kiss Loránd megállapítása szerint – nagyon „hatékonynak” bizonyult. Csupán rejtett zugokban maradtak meg a korai díszítőfestés nyomai. Újdonságok is vannak: például a missziós kereszt mögött, a vakolaton több rétegben is találhatók falfestésnyomok. Egyelőre még nem sikerült pontosan megállapítani, hogy ezek a rétegek milyen korszakból valók. Itt számítunk a munkacsoport művészettörténész tagjának ismereteire és tapasztalatára. Csak valószínűsíteni lehet, hogy a barokk korszakból valóak a festett felületek, de a festés méretét már ma is pontosan meg tudtuk állapítani. Azt azonban, hogy a többszínű festés mit ábrázol, nem tudjuk. A kaputól balra pedig egy hatalmas falfestést találtunk, az állapota nagyon gyenge, UV-lámpával érzékelhető csak, így láthatóvá tehetőek a pigmentek, s talán kideríthető, hogy mit ábrázol a kompozíció, illetve egy elvi rekonstrukció is készíthető lesz.
Restauráláskor mi lesz ezeknek a sorsa?
Konzerválás. Ezeket bemutatni nem igazán lehet. Amit viszont meg szeretnénk valósítani, az a középkori díszítőfestés 3D-s rekonstrukciója. Amennyiben a kutatás eredményei lehetővé teszik, a különböző építési periódusok elvi tömegrekonstrukcióját is szeretnénk elkészíteni, amelybe természetesen a belső terek színezése is beleértendő. Szerencsésnek tartanám, ha létrejöhetne egy dómmúzeum, illetve a főesperes úr terveiben szereplő egyházművészeti múzeumban célszerű lenne a plébániatemplom építéstörténetének tárgyi dokumentumait a nagyközönség elé tárni. A Szent Mihály-templom történetével kapcsolatos emlékek között elhelyezhető lenne egy ilyen interaktív bemutatás, ahol a templom történetéből nemcsak a tömeg változását követhetné a látogató, hanem a belső színvilága is érzékelhető lehetne. Talán az egyik, leginkább kvalitásos szobrászati díszét jelentik a templomnak az északi torony alatt található valamikori északi kapu kőfaragványai. A kapuszár díszítettsége, illetve a reliefek kidolgozottsága – a miniatűr oroszlánoktól kezdve a különböző madárábrázolásokig – egyértelműen igen magas szintű alkotásra utalnak.
Tervben van, hogy talajradarral is átfésüljék a területet?
Igen. Ezzel a berendezéssel legalább két dolgot szeretnénk megnézni. Az egyik az, hogy valóban szélesítették-e a mellékhajókat. Én ezt megpróbáltam rajzban ellenőrizni: úgy tűnik, hogy ha a mellékhajók szentélyzáródásának északi, illetve déli falát meghosszabbítjuk, a mostani pillérek és a lehetséges északi és déli fal 2:1 arányban áll a főhajó és mellékhajó szélességi méretében. Egy középkori szerkesztési rendszer meglétét valószínűsíti ebben a síkban a korábbi homlokzati fal. Ennyiben a művészettörténészek feltételezése nem alaptalan. De érdekes módon a szélesítés mértéke szinte teljesen a jelentéktelenség kategóriájába tartozik, mert az északi falat kevesebb mint 2 méterrel, míg a délit mindössze 2,5 méterrel helyezték át. A szélesítés alig szolgálhatott többre, mint a korábbi szerkesztési elvektől való eltérésre. A másik feltételezés – ezt támasztja alá Orbán Gyuri véleménye is – a szentély alatti kripta megléte. Ezt feltétlenül ellenőrizni szeretnénk. Nagy előnye a talajradarnak, hogy régészeti feltárás nélkül megállapítható, mi található a térszín alatt. A korábbi oldalfalak meglétének igazolása nem jelenthet többet, mint egy tudományos hipotézis igazolását. Esetleges régészeti kutatás után sem lehet arról szó, hogy a korábbi periódus maradványait akár csak a jelenlegi padlóburkolat szintjén bemutassuk. Az esetleg elbontott fal anyagának a vizsgálatára és ezzel korának datálására sem nyílik ezúttal lehetőség.
Ezek mind alátámasztják akkor Entz Gézának az 1959-es restaurálási munkálatokkor megszületett elméletét. Ő az északi falban talált oszlopmaradványokból arra a következtetésre jutott, hogy a mai templom helyén valamikor egy 13. századi templom állt.
A hajók szélességének korábban említett aránya mindenképpen egy kötött tervezési elveket követő építés meglétére utalhat. Látnunk kell azonban, hogy a korszakra jellemzően az Árpád-korban épült városi templomok bővítésére, megnagyobbítására került sor a település lélekszámának gyarapodása miatt.
A teljes restaurálási, konzerválási folyamatot mennyi időre becsülik a munkálatok megkezdésétől a helyreállításáig?
Ez elég hosszú folyamat, mely a padlástól a kriptáig, a külső homlokzatoktól egészen a belsőben feltárt freskók állapotának stabilizálásáig tart, talán négy évre becsülhető. Természetesen nagyon fontos lenne az, hogy egy teljes kutatás megvalósulhasson a templomon. A templom állapota azonban nem teszi lehetővé a munkálatok megkezdésének halasztását, illetve azok a források sem állnak rendelkezésre, amelyek szükségesek lennének egy minimum kétévesre tervezhető kutatási periódus finanszírozására. A tervezés a mai ismereteink alapján kellő megalapozottsággal megkezdhető. A pályázati támogatás elnyerése után is lehetőség lesz még kiegészítő kutatások elvégzésére. Ezért a jelenlegi kutatási programot a szükséges minimálisra korlátozzuk. Munkánk során igyekszünk minden információt megőrizni az utókor számára, ami a templomépítés történetére vonatkozik.
kérdezett: Fábián Róbert
Orbán György felvételei
Vasárnap