A családpasztoráció kihívásairól tanácskoztak a délkelet-európai püspökök

A családpasztoráció kihívásairól tanácskoztak a délkelet-európai püspöki konferenciák elnökei Bukarestben április 17. és 21. között – tájékoztat a CCEE és a Magyar Kurír.

Újra találkozóra gyűltek össze a délkelet-európai püspöki konferenciák elnökei, felújítva így a korábbi tradíciót, hiszen 2002 és 2012 között, több mint tíz esztendőn keresztül rendszeresen szerveztek találkozókat.

Az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE) keretében rendezett találkozónak Ioan Robu bukaresti érsek-metropolita, a romániai püspöki konferencia elnöke meghívására Bukarest adott otthont.

A találkozók hátterében az áll, hogy a katolikus egyház hasonló pasztorális kihívásokkal néz szembe és hasonló helyzetben van ezekben az országokban. A találkozó fő célja az egység erősítése az egyházban a közös pasztorális kihívások megosztása, megbeszélése révén; illetve hogy megvitassanak néhány, a családdal kapcsolatos kérdést a következő rendes szinódus (2015 októbere) előtt, a 2014-es rendkívüli szinódus fényében.

A családdal kapcsolatos párbeszéd során a főpásztorok a következő pasztorális kihívásokat állították megbeszéléseik középpontjába:

1. Katolikus-ortodox vegyes házasságok. A kihívások és problémák részben a házassághoz és annak szentségéhez való eltérő hozzáálláson alapulnak; a házaspárokat el kell kísérni a hit útján, hogy a különbözőségek ne vezessenek relativizmushoz és vallási közönyhöz. A jól megélt vegyes házasságokban a valódi ökumenikus párbeszédet lehet megtapasztalni. Ezt a témakört már a 2008-as szófiai találkozón is megvitatták a résztvevők.

2. A bukaresti találkozón továbbá beszéltek a globalizált gazdaságról, mely nem törődik sem a szegényekkel, sem a fiatalokkal, és gyakran kényszeríti arra ezeknek az országoknak a lakosait, hogy a világ más tájain keressenek munkát. A migráció súlyos kihívás a családok számára, akik az egyház különleges figyelmére szorulnak. Számtalan családot szakított szét a migráció. Segíthetne a helyzeten a szorosabb pasztorális együttműködés a származási ország és aközött, ahova elvándorolnak, például a házasságra való felkészítés terén; az emigránsokat befogadó országok katolikus közösségeinek biztosítaniuk kellene a felkészítést, és kísérni a fiatal házaspárokat, akik csupán a házassági szertartásra térnek vissza szülőhazájukba.

3. A házasságra való felkészítésnek mindenképpen alaposnak kell lennie, és szeretetteljes pasztorális légkörben kell lefolynia, hogy mindkét fél érezze, szívesen látják, és így induljon neki a felkészülés útjának, amely út talán Jézushoz és a hithez is elvezeti őt. Nem szabad megfeledkezni a digitális kultúra által támasztott kihívásokról sem, mely óriási mennyiségű információhoz enged hozzáférést, amelyet azonban nem tud integrálni a még éretlen személyiségű felhasználó, aki nem képes határozott döntésekre és egy családról való felelős gondoskodásra.

4. A családpasztorációnak közelinek, személyesnek kell lennie. Délkelet-Európa országaiban a család napjainkban is nagy jelentőségű. A fiatalok is fontosnak tartják a családot, és vágynak rá. Ehhez a pasztorációs munkához nagy szükség van papokra, de házaspárokra is, akik támogatni tudják a többi párt a boldog és a nehéz időkben is.

5. Családcsoportok. A résztvevők örömmel jegyezték meg és reménytelinek találták a családcsoportok számának gyarapodását és azoknak a lelkiségi mozgalmaknak a növekedését, melyeknek sajátos karizmája a családokkal való foglalkozás, és amelyeknek rendkívül fontos szerep jut a családpasztorációban.

6. Végül pedig a résztvevők felidézték: a keresztény család alapja, melyből növekszik és fejlődik, a „vasárnapi Eucharisztia”, amikor a család az egész egyházzal együtt az Úr asztalánál ül. Ő odaadja magát mindannyiunknak, akik zarándokok vagyunk a történelemben a végső találkozás felé vezető úton, amikor Krisztus lesz mindenben minden (Kol 3,11). (Ferenc pápa: A III. rendkívüli szinódus üzenete)

A találkozó végén a résztvevők, akik megdöbbenéssel értesültek a veszélyes és illegális építkezésről a Szent József-székesegyház szomszédságában – a székesegyházat 1955-ben a nemzeti és nemzetközi történelem szempontjából jelentős épületnek nyilvánították –, nyilatkozatot írtak alá, melyben kifejezik: támogatják a bukaresti katolikus egyházat a kérdés megoldására irányuló erőfeszítéseiben. Reményüket fejezték ki, hogy a hatóságok tiszteletben tartják a ploiesti fellebbviteli bíróság és a legfelsőbb bíróság ítéletét, mely szerint vissza kell állítani a területen korábban elhelyezkedő parkot.

A bukaresti találkozó alatt újabb tragédia történt a Földközi-tengeren, mely hétszáz ember életét követelte, akik mindössze emberibb életre vágytak. A résztvevők imádkoztak az áldozatokért és családtagjaikért, és újra emlékeztettek rá, hogy minden ember méltóságát tiszteletben kell tartani, hisz minden ember Isten gyermeke.

A találkozón részt vettek: Vinko Puljić bíboros, Szarajevó érseke, a bosznia-hercegovinai püspöki konferencia elnöke; Angelo Massafra OFM, Skodre-Pult érsek-metropolitája, az albán püspöki konferencia elnöke és a CCEE alelnöke; Fragkiskos Papamanólis (OFM Cap.), Szirosz, Kréta és Santorini emeritus püspöke, a görög püspöki konferencia elnöke; Christo Proykov, Szófia apostoli exarchája, a bolgár püspöki konferencia elnöke.

Fotó: CCEE.eu

Magyar Kurír
(vn)