A magyar liliomos herceg oltalmában

Templomszentelés Hidegségen
Szent Imre herceg tiszteletére szentelte fel a patrónus ünnepén Tamás József püspök Hidegség legújabb templomát. Régi álom s mintegy nyolcvanéves terv valósult meg a templom létrejöttével az elmúlt évek során, erre az igyekezetre és a közösség jövőjére kérte Isten áldását a segédpüspök. 
 
 
 
A huszadik század harmincas éveiben már elhatározták az akkor Hajdúdoroghoz tartozó csángó magyar görögkatolikus hidegségiek, hogy temetőt és templomot létesítenek. A nagy távolságok miatt is szükség volt erre – egy temetésre 8–10 kilométert is meg kellett tennie a temetési menetnek –, az eredeti szándékból azonban csak a temető és egy harangláb valósulhatott meg. Időközben a görögkatolikusok latin rítusra tértek, s a történelmi változások miatt is elmaradt a templomépítés.
 
 
 
Szilveszter Imre plébános ismét felszínre hozta a régi közösségi szándékot, amelynek megvalósulásába egy évekkel ezelőtti tűzeset is belejátszott. A mai templom telkén korábban egy fafeldolgozó üzem működött, amely leégett, megmaradt azonban a garázs épülete, amelyet a tulajdonos, Csillag Péter hidegségi vállalkozó, az egyházközség mai gondnoka a plébániának adományozott. Ezt a temetőtől nem messze található épületet bővítették, alakították az elmúlt kilenc évben, miközben folyamatosan misézőhelyként és ravatalozóként szolgálta a közösséget. Az egykori garázs november 5-étől már takaros, ízlésesen berendezett, felszentelt templom, ugyanakkor korszerű, hűtőkamrával ellátott ravatalozó és adminisztrációs központ, amelynek átalakításához, felszereléséhez a helyi összefogás mellett a hidegségi önkormányzat és Hargita Megye Tanácsa is jelentős mértékben hozzájárult.
 
 
A hidegségi közösség háromnapos lelkigyakorlattal készült az ünnepre, nagyböjtben ők választották meg titkos szavazással az új templom patrónusát (a másik jelölt Árpád-házi Szent Margit volt), akinek égi oltalma alatt akarják földi útjaikat járni, ragaszkodni gyökereikhez és építeni a jövőt ott,  ahol soha nem volt könnyű az élet.
 
Szőcs Csaba/Vasárnap
Fotók: Balla László