Az irgalom és szeretet átalakító ereje

Bereczki Silvia sa, az irgalmasság gyakorlatát, lehetőségeit felvillantó könyv szerkesztője arra mutatott utakat, hogy Az irgalmasság szentévében a keresztény értelmiségi hogyan lehet szerető és irgalmas ember, Isten „sokarcú irgalmának” közvetítője nemcsak a gondolkodás, a ráció, hanem a tettek szintjén és világában is. Az irgalom és szeretet átalakító ereje című előadás a kolozsvári Keresztény Értelmiségi Kör (KÉKK) áprilisi találkozóján hangzott el, amely egyben könyvbemutató is volt. Az előadó Az irgalmas Szentháromság című kisplasztikájának, Caritas Müller domonkos nővér művének az értelmezésével és Franz-Reinhard Daffnernek a képhez illő imájával indította. Te, Atyaisten, felegyenesítesz, Te, Fiúisten, Jézus Krisztus, te hordozol a mélységben, Te, Szentlélekisten, a magasságból jövő erő vagy./ Te irgalmas Szentháromság, beléd rejtőzünk, és általad élünk ma és minden nap, a halálunk óráján és az örökkévalóságban.

 Az előadásnak négy fontos mozzanata volt: az értelmiségiek elgondolkodtatása, gyakorlati lehetőségekre való rávilágítás és a könyv mint a szeretet és az irgalom gyakorlása 21. századi erdélyi tükrének bemutatása. A keresztény értelmiségiek elmélkedésre késztetése fontos kijelentések mentén haladt előre. Az irgalmasság misztériumának szemlélése az öröm, a derűs nyugalom és a béke forrása (Misericordiae vultus, 2.). Az irgalmasság párbeszéd a mi gyengeségünk és Isten türelme között (Romano Guardini). Jézus forradalma az, ami megváltoztatja az emberi szívet – az emberiség történelmének legnagyobb mutációja (XVI. Benedek). Az irgalmasság a szó, amely kinyilatkoztatja a Szentháromság misztériumát; a végső és legnagyobb tett, amellyel Isten elénk siet; az alapvető törvény, amely minden ember szívében ott lakik, és az út, amely egyesíti Istent és embert, mert kitárja a szívét arra a reményre, hogy bűneink korlátai ellenére mindenkor szeretnek bennünket (Misericordiae vultus, 2.).

A Vasárnap felelős szerkesztője az elmélkedés után átvezette a jelenlévőket a gondolkodás mezejére. Mi, emberek, sokszor használjuk a szeret/szeretem/szeretlek szavakat a hétköznapokban: szeretem a fagyit, szeretek úszni, szeretlek, kiskutyám! A kérdés az, lehet-e úgy szeretni a fagyit, az úszást, a kiskutyát, mint Istent? Játszani kell ezzel a gondolattal. Mi lenne, ha a Bibliában a szeretet szó helyett Istent, Isten helyett pedig a szeretet szót használnánk? A szeretet fogalmában fokozatok vannak (C. Sedmak). A szeretet a személyes szeretettel, egy másik személy szeretetével kezdődik. Az igazi szeretet a Szeretet (Isten) iránti szeretet. A szeretet: odafordulás, identitásformáló erő, művészet és életforma. A szeretet irgalmasság, az irgalmasság pedig szeretet. A szeretet és az irgalmasság elköteleződés (commitment) és áttörés (disruption), gondoskodás (önmagunkról is) és lelki gondozás; különleges felelősségvállalás; otthonteremtés.

Ami minket akadályoz az irgalom és a szeretet útján: az önteltség, az elköteleződéstől való félelem, a kimeríthetetlennek az elfogadására való képtelenség, a piactörvény alkalmazása és a jog mechanizmusainak az élet minden területére való kiterjesztése. Mindennek ellenére a keresztény ember és értelmiségi számára vannak járható utak. Nem rendkívüli dolgokat tenni, hanem engedni Istennek, hogy ő cselekedjék (Ferenc pápa). Szentnek lenni azt jelenti, ráhagyatkozni Istenre, az ő irgalmára, engedni, hogy átalakítsa a szívünket (Ferenc pápa). Az irgalmasság szentévének célja, hogy a mindennapjainkban éljük meg az irgalmasságot, mely az Atyától szüntelenül árad felénk (Misericordiae vultus, 25.). Az Atya cselekvésének hatékony jeleivé válni (Misericordiae vultus, 3.). Az egyház jövője azon áll és bukik, hogy hiszünk-e a szeretet erejében. Engedjük, hogy Isten irgalma és szeretete átalakítson, „sült krumplivá” tegyen, „átsüssön”! (C. Sedmak)

Kép és szöveg: Balla Lóránt (Vasárnap)