2016.06.04
Már a Biblia első lapjain, a teremtés elbeszélése így beszél az ember teremtéséről: „Akkor az Úristen megalkotta az embert a föld porából, és orrába lehelte az élet leheletét. Így lett az ember élőlénnyé.” (Ter 2,7) Minden élet kész csoda, és az ember nemcsak a teremtés, hanem minden élőlény koronája is. Amikor a leprás Naamán megérkezik Damaszkuszból királya ajánlólevelével Szamariába, Izrael királyához, és ez utóbbi elolvassa a levélben foglaltakat, ezekkel a szavakkal kiált fel: „Hát Isten vagyok én, hogy halált vagy életet tudjak osztogatni?” (2Kir 5,7) A kétségbeesett király szavai meggyőzően szemléltetik azt a bibliai meggyőződést, hogy az életnek egyetlen forrása és ura egyedül az Isten.
A mai evangélium tanúsága szerint Jézus halottat támaszt fel Naim városában. Nem ez az egyetlen alkalom, amikor Jézus halottat támaszt fel. Feltámasztja Jairus tizenkét éves kislányát, a naimi özvegy egyetlen fiát és barátját, Lázárt. Jézus feltámasztás-csodái a csodasorozatok csúcspontját jelentik. János evangéliumában Lázár feltámasztásával (vö. Jn 11) Jézus nyilvános működése véget ér, és a hét csodajel csúcspontját alkotja. Ezután már Jézus búcsúbeszéde, szenvedéstörténete és feltámadása következik. Lukács evangéliumában a kafarnaumi százados szolgájának meggyógyítását követi a naimi ifjú feltámasztása. Ezután már a Keresztelő Szent János küldöttségének adott válasz következik: „Menjetek és jelentsétek Jánosnak, amiket láttatok és hallottatok: vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak feltámadnak …” (Lk 7,22a). Jézus felsorolásában a halottak feltámasztása az utolsó csoda és egyben a sorozatnak a legmagasabb fokozata. Márk 4. fejezetében a csodaelbeszélések végén és csúcsán Jairus kislányának feltámasztása áll.
Illés próféta imájára a careftai özvegyasszony fia visszatér a földi életbe. Sok hasonlóság van a két bibliai elbeszélés között: mindkettőben egy özvegyasszony halott fi a támad fel. Ám a hasonlóságok mellett óriási különbségek is vannak. Az elhunyt gyermeket Illés felviszi az emeleti szobába, ott a nyilvánosság szemétől távol háromszor a fiúra borul és fohászkodik Istenéhez. Ezzel a Biblia kifejezi, hogy a csoda Illés közbenjárására történik, nem saját erejéből teszi azt. Jézusnak nem kell imádkoznia, ő saját hatalmával adja vissza az ifjú életét. Nem kell mágiára emlékeztető módon cselekednie. Elég kinyújtania karját és parancsot adnia: „Ifjú, mondom neked, kelj föl!” (Lk 7,14) Jézus úgy adja az életet, mint a teremtő Isten, hiszen ő az Atyának az egyszülött Fia. Lázár feltámasztásakor Jézus ugyan imádkozik, de hozzáteszi: „Csak a köröttem álló nép miatt mondtam” (ti. az imát, lásd Jn 11,42).
A mai bibliai olvasmányok ugyanakkor felhívják a figyelmünket Isten irgalmas tekintetére. Isten Illést egy careftai özvegyasszonyhoz küldi, ahol a három évig tartó éhínség idején menekült státuszban tartózkodhat Szídon városállam területén. Isten abba az országba küldi prófétáját, ahonnan Izebel királynő származott és ahonnan magával hozta Baál isten kultuszát. A termékenység és egyben az életnek az istene volt Baál kánaáni isten. Illés azonban saját hazájában Izrael Istenéhez intézett imájával hozza vissza az életbe az özvegy fi át. Izrael Istene Baál területén is az élet urának bizonyul.
Jairus leánya és Lázár feltámasztásának oka a személyes veszteség, a fájdalom és a csodajel üzenete lehetett. Mindkét olvasmányunkban özvegyasszonyokról van szó, mindkettőnek egyetlen fi a hal meg zsenge ifjú korában. A személyes veszteségen és fájdalmon túl ezek az özvegyek földi életük egyetlen támaszát és reményét kísérték utolsó földi útjára. Egy özvegyasszonynak sem volt semmilyen jövedelme, csak abban reménykedhetett, hogy öregkorában lesz, aki gondoskodjék róla. Tehát mindkét esetben súlyos szociális probléma is társul a gyermekük miatt mély fájdalmat érző édesanyákhoz.
Jézust nem kell kérnie a gyászoló özvegyasszonynak. Átérzi helyzetét, és visszaadja legnagyobb kincsét, a fi át. Nemrég Ferenc pápa azt mondta az egyik szerdai audiencián tartott katekézisében, hogy „aki nem vesz tudomást a szegényről, az Istent semmibe veszi”. Jézus nem oldott meg minden emberi problémát, nem támasztott fel minden halottat. De két dolgot kellőképp elmondott: ő Istennek egyszülött Fia, és ezért hatalma van visszaadni az életet, amikor és ahogyan akarja. Jézus tekintete pedig a szegényeken, az árvákon és özvegyeken nyugszik, akárcsak a mennyei Atyáé.
Oláh Zoltán
Vasárnap, 23. szám