Csíksomlyói pünkösdi búcsú

2015.05.23

Tartalom:

Emelkedett lélekkel élték meg a szent pillanatokat a gyalogos zarándokok

A megtisztulás pünkösdi útján

A hálaadás a pünkösdi öröm szétáradását visszahangozták utca hosszan a Lélek-hívó énekek és a Hazajöttünk, megáldott a csíksomlyói Szűzmária dallama. A meghajtott zászlók, „az egy úton járók” napszítta arca hosszú útról vallott, de a hitben, a Szenttel és a bensőt eltöltő Lélekkel való találkozás derűje túlmutatott a fáradtságon, a hőség megpróbáltatásain.

Keresztalja
Pénteken 630-an indultak Székelyudvarhelyről. A zarándokindító szentmise főcelebránsa Botár Gábor plébános, mint egyik lelki vezető, üdvözölte az erdélyi és anyaországi testvéreket, akik az ősi Mária-tiszteletet jegyében felkerekednek a székelység legnagyobb szabadtéri szentélyébe. Kiemelte: a zarándoklat földi utunkra is utal, de a tevőleges útrakeléstől, a felajánlásoktól és vállalástól szebb, értékesebb lesz az életünk. 

Kihívás, remény, közösségi vállalás

Koronkai Zoltán magyarországi jezsuita a zarándoklásról három gondolatot emelt ki. Elsőként a kihívást említette: ki kell lépnünk a kényelmi zónánkból. Ez a cselekedet mélyen keresztényi. Ugyanakkor erőfeszítést igényel. Küzdelmek várnak az úton járókra. Ferenc
pápát idézve: misszionárius közösség vagyunk, és tudjunk odalépni mások felé. Ezt a kilépést szimbolizálja a zarándoklat. De ez nem megy magától: kell valami motor – a remény, amivel elindulunk. Valamire vágyunk: azt szeretnénk elérni, megtapasztalni és találkozni a szenttel, az Istennel. Mi az én személyes reményem? Mi vonzott? – kérdezte a jezsuita atya. Az indulók csendben újra megfogalmazhatták maguknak, miért indultak el, mi a személyes reményük, hogy a szentmisében odaadhassák ezt az Úrnak.
„Az Úristennek is van reménye, terve a zarándoklatunkkal. Szeretne valamit ajándékozni általa. Ezekben a napokban a Szentlélek eljövetelére várakozunk. Jézus ígérete szerint Isten Lelke minden ajándékot meghalad, amit kérni tudunk. Nem csak mi fáradozunk,
Isten is dolgozik, hogy szívünket átalakítsa” – fogalmazott Koronkai Zoltán. – A zarándoklat közösségi vállalkozás. Nem egyedül vagyunk, sokan indultunk el. Mind együtt, egyszerre, ami mélyen fejezi ki, hogy a kereszténység nem magánügy. Nem én, mi találkozunk az Istennel. 

Isten zarándok népét, az egyház lényegét tapasztaljuk meg: együtt érjünk célba. Nem megelőzni, segíteni kell egymást, hogy együtt haladva tegyük meg a távot. Ugyanakkor azok is jelen vannak, akik már előttünk jártak; a szentek is kísérnek. Különleges módon vagyunk közösségben Jézus anyjával, aki oltalmaz, vezet. Törekvése ugyanaz, ami a fiának, hogy mindnyájan közösségben legyünk, és szívünkben legyen a Szeretet, vagyis a Szentlélek. A zászlók és más jelképek alatt a főbb kereszteknél megállt a zarándokoszlop, imádkoztak, énekeltek. 

Teljes búcsú

Szombat hajnalban a Hármaskereszttől 875-en tették meg együtt a Csíksomlyóra vezető utat, majd a szokott helyen, az udvarhelyi keresztaljához csatlakoztak a járművekkel érkezők. A Kis- és Nagysomlyó között a Hármashalom oltár körül több százezer zarándokkal együtt vettek részt a pünkösdszombati legszentebb áldozaton. Jakubinyi György, a Gyulafehérvári Főegyházmegye érseke, az éppen huszonöt éve újra szabadon ünnepelhető búcsús szentmise szónoka, a szívekbe írta: „Tegyétek meg mindazt, amit fiam mond – azt ismétli a Szűzanya kétezer év óta minden jelenési helyen, amit a kánai menyegzőn mondott. És ez a mi kereszténységünknek is a lényege: megtenni azt, amire Szent Fia tanított bennünket”. Érsek atya útravalói pedig: legyünk hűek őseink szent hitéhez, nemzetünkhöz, szülőföldünkhöz és anyanyelvünkhöz!

A szentmise végén pedig a csíksomlyói kegyszobor 500. évfordulójára meghirdetett Mária-év alkalmával a Szentszék megbízásából teljes búcsúval járó pápai áldásban részesítette a híveket. 

Pünkösd
Vasárnap 420-an vállalták a hazavezető gyaloglást. Egy főés zászlóhajtásnyira megálltak a zarándoklatzáró szentmise korábbi helyszíne, az idei gyalogút kiindulópontja, a Kis Szent Teréz-plébániatemplom előtt. Az egyházközség ezen a napon ünnepelte megalakulásának 20. évfordulóját. Az út végén, a Rákóczi Sportcentrumnál sokan ölelték magukhoz az érkezőket: több mint
kétezren adtak hálát együtt a három nap lelki ajándékaiért. A zarándoklatzáró szentmisére érkezőket Botár Gábor plébános fogadta, a főcelebráns László Attila, a Szent György Egyházközség plébánosa a hála hangján kért áldást minden megtapasztalt kegyelemért. Jézus ígérete, mely szerint elküldi az Igazság lelkét, a Vigasztalót, valósággá lett az ötvenedik napon. Lelkét hordozva megújíthatjuk a világot. Azon dől el, hogy Isten formálja-e életünket, kapcsolatainkat. Majd felhangzott nemzeti imánk. A hálaadás oltárát számos pap állta körül. 

Élsz vagy félsz?
Kémenes Lóránt Zoltán tűri plébános pünkösdi lánglélekkel szólt. Útravalója a pünkösdi emeleti teremben kezdődő mesés történettel indult, s fő kérdése: mi történik egyházközségeinkben, személyesen ennek nyomán bennünk. Gyökössy szavaival buzdított: kezdjünk el Isten szavára figyelni, amit az öröm megléte követ, vagyis a Szentlélek egyik ajándéka. Jézus követésében odaszegődik a Lélek, és csodákat élünk meg, hiszen Benne összekapcsolódik a Menny a Földdel, ember az emberrel. A lélekbe markoló humorral megfogalmazott kérdések és a megtapasztalás nyomán bárki megérthette: nem mindegy élni vagy félni – egybetűs a határ. Az apostolok a bezárt ajtókat kinyitották…
Egymást is kezdik erősíteni. „Nem privát szentlélekosztás van”: együtt, kapták. A Szentlélek ajándéka az együttlét során, a közösségben válik nyilvánvalóvá. A testből és lélekből való emberben működik. Ennek pünkösd a pecsétje. Ne habozzunk, és ne szabjunk feltételt, főleg Istennek ne! Hagyjuk belülről hatni a Lelket, Ő tegyen rendet lelkünkben! Engedem-e tényleg működni magamban a Szentlelket, lelkem édesanyját, hogy tápláljon, erősítsen? Hogy az egyház nagy családjának életképes tagja, ne mesekönyvi szerepelő legyek? Az ehhez szükséges személyes „ugráshoz” kérte lélegzetvételeinkhez azokat a pillanatokat,
amelyektől eláll a lélegzetünk – hogy létünk teljes legyen. Áradjon ki ránk, családjainkra, világosítson meg, és tüzesítsen át
lánglelkével.

Hála
A köszönetek rendjén vastapsot kaptak a szolgálatvégzők, a lenkúti szállásadók és mindenki, aki bármivel segítette a zarándoklatot
Az esztendő legkiemelkedőbb ifjúsági miséjén a szokásoknak megfelelően elbúcsúztak a Hálaluja ifjúsági ének- és zenekar végzőseitől. Majd a részt vevő sokaság az ároni áldással kérte Isten segítségét a zarándoklat lelki vezetőire és a szolgáló atyákra.
A Lélek testvériségének miséje után még hosszan visszhangzott a lelkesítő éneklés a csak egy mustármagnyi hitről, amely az Istentől való élet mozgatója: pünkösdtől pünkösdig. 

Molnár Melinda, Udvarhelyi Híradó, 2015. május 26.

Elbúcsúztatták a Boldogasszony Zarándokvonat utasait 

Gyergyószentmiklóson pünkösdvasárnap reggel ünnepi szentmise keretében búcsúztatták a Boldogasszony Zarándokvonat utasait.

A szeretet fontosságáról, Istennel való találkozás öröméről szólt köszöntő beszédében Portik-Hegyi Kelemen főesperes. Az igazi szeretet, az egymásra való őszinte figyelésről hangsúlyozta, mint mondta: „Szüksége van a világnak a krisztusi tevékeny szeretetre”. A főesperes azt a miseruhát viselte Szentmiklós főterén, melyet a Boldogasszony zarándokvonattal ajándékba hoztak Csíksomlyóra és a búcsún Jakubinyi György érsek viselt.

Böjte Csaba ferences szerzetes szentbeszédében megtapasztalt eseményeken keresztül mutatott rá a szeretet fontosságára, a Szűzanya gondoskodására. A ferences szerzetes Antal atya életéből is ragadt ki részeket, melyeket példaként állította a szentmiklósiaknak, a zarándoklatra érkezett testvéreknek.

A jelenlévő 97 éves Antal atya állva köszöntötte honfitársait, mint mondta: szégyen volna ülve tennie azt. Meghatódva mondta el, hogy örömmel látja, van egy nép, aki ennyire szereti az Istent.

„Megérdemli ez a város, hogy békességben éljen” – mondta. Majd Márton Áron püspökre emlékezett, aki kitartásával, életével adott példát. A csíksomlyói Szűz Mária-kegyszobor 500. évfordulóra írt könyvéről is szólt, mint mondta: szégyen volna ha nem maradna nyoma. „Mária a magyarok nagyasszonya, a székelyek édesanyja, a könyvben is megmagyaráztam, vigyázzatok nem vágjuk kétfelé a Máriát, az egy. Tamási Áron azt mondta, ő székely, kétszeresen magyar. Ahogy én szólítottam egész életemben édesanyámat, Máriát is úgy szólítom, a magyarok nagyasszonya. Csaba testvér ötezer gyermeknek az édesapja, én szolgálok, hogy ő is szolgálhasson, hogy e nemes feladatnak eleget tudjon tenni. Tőle tanultam meg, hogy az élet legnagyobb értéke az a szolgálat, mely az emberek felé fordul. Támogassuk nemzetmentő szép szándékát” – hangsúlyozta Antal atya és saját versét szavalta az ezernél is több részt vevő előtt.

A szentmise végén Portik-Hegyi Kelemen főesperes arra kérte a jelenlévőket, hogy imádkozzanak városunkért, városvezetőinkért: „Tudjuk, hogy milyen amikor a család vezetője hiányzik, nekünk most hiányzik. Azért imádkozzunk, hogy a jó Isten legyen vele ott is, ezzel a hittel vállalja mindezt, hogy amit tett, a gyergyóiakért tette, teszi, ez a szándék vezette, vezeti most is”. Majd Budai Lászlónak köszönte szervező munkáját, azt, hogy idevezette a zarándokokat és kívánta, jöjjenek még máskor is. „Nemcsak a kapunk, a szívünk is nyitva” – mondta.

Budai László, a Boldogasszony Zarándokvonat főszervezője pedig köszönte a főesperes és gyergyóiak vendégszeretetét, Böjte Csaba szolgálatát, a városvezetés és Gyergyószék polgárainak támogatását. Majd Dsida Jenő szavaival búcsúzott: „Szakadt lelkeket foltozni, foltozni!/
tört szíveket drótozni, drótozni!”

Nagy Zoltán alpolgármester a Boldogasszony Zarándokvonat érkezésekor az Áldás a hazajövőkre! székelykapu-felirattal fogadta az érkezőket, most a felirat másik felét hangsúlyozta: Béke az elmenőkre! „Úgy gondolom már most kell bensőnkben építeni a következő nagy találkozást. Csíksomlyón az évről évre összegyűlő egyre népesebb tömeg a magyarság összetartozási igényének látványos bizonyossága” – mondta, kiemelve a bizalom, a hit fontosságát, hangsúlyozva: „a nemzeti összetartozás mennyei oltalom alatt áll”.

Az ünnepi szentmisén közreműködött Budai Ilona népdalénekes és a csíkszeredai Role együttes. A vasútállomáson is számos gyergyói búcsúztatta a zarándokvonat utasait, lélekben, szemmel ölelték egymást.

Baricz Tamás Imola, Székelyhon.ro, 2015.05.24. 

Zarándokok a kontumáci kápolnánál

Nyolcadik éve már, hogy a pünkösdszombati csíksomlyói búcsúra érkező anyaországi és felvidéki zarándokok egy jelentős része ellátogat Gyimesbükkbe is, részt vesz a pünkösdpénteki vagy pünkösdvasárnapi kotumáci szentmisén.

Újra befutott az egykori gyimesi határállomásra a Boldogasszony vonat, illetve a Csíksomlyó Expressz és a Székely Gyors egyesített szerelvénye. Pünkösdvasárnap a trianoni békediktátum előtti, illetve a „kicsi magyar világra” emlékeztető idők elevenedtek fel az idősebb gyimesiekben. A szebb napokat is megélt vonatállomástól a történelmi Magyarország legkeletibb őrházáig elhúzódó, közel 2 kilométeres szakasz proménáddá alakult, szinte minden kapuban árultak enni, inni valót. A három zarándokvonat utasai, a több tucat autóbusszal, illetve gyalog vagy személygépkocsikkal érkező vendégek elsősorban a lelki feltöltődésért, a szentmiséken és az ezek köré csoportosított kulturális műsorok miatt zarándokoltak el az ezeréves határhoz, a második világháború után Bákó megyéhez csatolt településre.

Pénteken a Boldogasszony zarándokvonat utasai és a gyalogosan Csíksomlyóra induló gyimesi keresztalja számára mutatott be szabadtéri szentmisét Tamás József püspök. Pünkösd napján a másik két zarándokvonat utasai tölthettek élménydús pillanatokat a kontumáci Nagyboldogasszony templomnál. Bent a templomban csendes ima, szentségimádás zajlott a délelőtt folyamán, kint a szabadtéri oltáron pedig kulturális műsorok sorozata. Idén áprilisban volt 280 éve, hogy a törökországi Rodostóban elhunyt II. Rákóczi Ferenc, az utolsó megválasztott erdélyi fejedelem. A helyi Dani Gergely Általános Iskola diákjai emlékműsort mutattak be Rákóczi életéről, a fejedelem imáit pedig a szentmise alatt többször felolvasták. A diákok műsorát Dajka Mihály csíkszentkirályi tárogatóművész tette emlékezetesebbé. Déli harangszóra a a 2014-es Fölszállott a páva közönségdíjasa, a kosteleki Vaszi Levente és tanítványai adtak ízelítőt a csángóvidék balladáiból, táncaiból. Ezt követően időutazásra hívott a bukovinai származású, vajdasági születésű, magyar Örökség-díjas Koka Rozália művésznő, aki az alig egy éve alakult kis moldvai csángó együttesével, a Virággyönggyel több száz éves, a moldvai magyarok ajkán fennmaradt archaikus énekekből és a mondákból összeállított, hatalmas tapsot kiváltó Légy áldott szent István király! című előadásával örvendeztette meg a közönséget. Érdemes megjegyezni a többségében pusztinai származású énekesek neveit: Bálint Izabella,  Kiss-Tampu Tatjána, Kovács Krisztián, Tamás Júlia Roxána, Mokány Róza és Pusztinai Annamária.

A Salamon József gyimesbükki plébános által összeállított gyimesi pünkösdi szertartásoknak minden évben fontos mozzanata a hősökre való emlékezés, idén is koszorút helyeztek el, imát mondtak a környékbeli hegyekben elesett első és második világháborús hősök emlékére.

Kontumácon az idei ünnepi pünkösdi szentmise főcelebránsa és szónoka a gyimesközéploki születésű, jelenleg a Fehér megyei Marosújváron plébános Bilibók Géza volt, aki a szentmise előtt megemlékezett a pünkösd előtt a Tolvajos-tetőn tragikusan végző balesetben elhunyt motoros zarándokról, Lóczi Gyuláról. Prédikációjában többek között rámutatott arra, hogy „ ... itt, a hátárvidéken jobban érezzük a határtalan nemzeti testvériséget, (...) ragaszkodjunk Mária országához, szülőföldünkhöz”. A szónok óvva intett, szűrjük meg a nyugati világból érkező hullámokat, vigyázzunk, „hogy zarándok batyunkat ne cseréljük fel turista csomagra!". A Gyulafehérvári Egyházmegyében meghirdetett Szórvány évében az ősök és a hősök szavak példájával nyomatékolta, hogy a magyar nyelvben egy betű sem fölösleges.

Mise után a zetelaki kórus énekelt el szép magyar nótákat, katonadalokat, a Tatros és a 12/A országút fölötti vasúti hídra pedig megérkezett a Csíksomlyó Expressz és Történelmi Székely Gyors zarándokvonatokat vontató, II. Rákóczi Ferenc fejedelem arcképével és az „Istennel a hazáért és a szabadságért” jelmondatával feldíszített mozdony. Ezerek csodálták meg, készítettek róla és vele fotókat.

A pünkösdi gyimesi események csendben zajlottak, a Bákó megyei csendőrség és rendőrség nagy erőket mozgósítva zökkenőmentessé tette a szűk úton áthaladó gyalogos és autós forgalmat.

Dobos László, Székelyhon, 2015.05.25.

„Érezzék csángó testvéreink is, hogy a Szűzanya várta őket” 

A moldvai csángók számára idén a csíksomlyói kegytemplomban tartották meg a több éves hagyományra visszatekintő liturgiát. A csángó misét, akárcsak a tavaly, ezúttal is Berszán atya celebrálta.

Bár a csángó szentmise helyszíne a Szent Péter és Pál plébániatemplomhoz kötődik, annak néhány éve tartó restaurálása miatt, idén a csíksomlyói kegytemplomban tartották meg a liturgiát. „Imádkozzunk együtt azért, hogy mihamarabb legyen a plébániatemplom újra kultikus hely, hogy újra ott köszönthessük csángó testvéreinket” – kérte Kovács Attila plébános a szentmise kezdetén, majd hozzátette: a perselyes adományokat is erre a célra fordítják, hogy mielőbb befejezhessék a templom felújítását.

Berszán Lajos, a Gyimesfelsőloki Árpád-házi Szent Erzsébet Római Katolikus Gimnázium alapító igazgatója, a szentmise celebránsa elmondta, a világon több Mária kegyhelyen járt, és mindenütt érezte a Szűzanya jelenlétét. „Segített, várt, mint édesanyja a gyermekét” – fogalmazott az atya.

Éppen azért, aki a kegytemplomba jön el, vigasztalást, lelkierőt meríthet a nehézségek elviselésére is. „Köszönjük meg a Szűzanyának, hogy szeret minket. Érezzék meg a mi csángó testvéreink is, hogy vár itt a Szűzanya. Őseik nyomán, ezután is jöjjenek ide, mert itt elmondhatja az ember az örömét, bánatát, elsírhatja a könnyeit és elénekelheti: nem vagyunk árvák, édesanyánk a magas mennyekből , gondot visel ránk” – idézte prédikációjában az egyházi ének sorait a liturgia vezetője.

Az egyházi énekeket a Gyimesfelsőloki Árpád-házi Szent Erzsébet Római Katolikus Gimnázium kórusa adta elő.

A moldvai csángók számára az 1990-es évektől kezdődően kezdtek szentmisét tartani a csíksomlyói pünkösdi búcsú alkalmával, merthogy Moldvában nincs rendszeres magyar nyelvű liturgia.

Barabás Hajnal, Székelyhon.ro, 2015.05.23.

Csíksomlyói zarándoklat

Már jó előre elkezdett készülődni a kolozsvári Szent Péteri közösség a pünkösdi búcsúra. Így körülbelül százfős csapat érkezett a Kis- és Nagysomlyó közötti nyeregbe a 448. nemzeti fogadalmi csíksomlyói búcsúra.

Az idén a csíksomlyói kegytemplomban levő közel ötszáz éves Mária-szobor jubileumát ültük, a következő mottóval: Oltalmad alá futunk. A már 15. századtól búcsújáróhelyen szombaton, május 23-án is közel négyszázezer ember gyűlt össze a környező falvakból, városokból, országunk minden tájáról, valamint Magyarországról, de érkeztek zarándokok Kaliforniából is. Voltak helyek, ahonnan a szokásosnál is többen érkeztek, például Lövétéről 840 ember jött tiszteletét tenni.

Nagy sorokban zászlókkal, énekkel, csengőkkel, huszárokkal, harangokkal vonult a tömeg. A szentmise kezdéséig mindenki igyekezett a nyeregben elhelyezkedni. A szentmisét Jakubinyi György érsek celebrálta a czestochowai testvérzarándokhelyről érkezett, lengyel apácák által hímezett miseruhában. A Jelenések könyvéből felolvasott olvasmányban János elénk tárja a szövetség ládájának előképét, a 12 csillagkoronás, napba öltöztetett asszonyt, aki fiút szül. Megjelenik a pokol tüzét tükröző vörös sárkány, ki elveszi a fiút. A Szentleckében Szent Pál római leveleiből hallhattunk részletet, melyben megerősített minket abban, hogy amit Isten tesz velünk, az helyénvaló, mert akik Istent szeretik, azoknak minden a javukra válik.                               

A pápai, magyar és székely himnusz után a zarándokok áldással távozhattak teljes búcsút nyerve, ha szentáldozáshoz, szentgyónáshoz járultak és elimádkozták a pápa szándékára a megfelelő imákat. Véget nem érő sorok vonultak lefelé a buszokhoz, ahonnan mindenki elindulhatott hazafelé, imáikba foglalva azokat, akik ott voltak, s azokat is, akik nem tudtak fizikailag jelen lenni, de a csíksomlyói Szűzanya áldását mindenki örömmel vitte és továbbította a saját kis otthonába.

Bíró Ágnes Tünde, Vasárnap

A zarándokvonat egy állomása

Fülledt, nagy meleg volt, de még ez sem tántorította el azokat a kolozsváriakat, akik szeretettel várakoztak május 21-én, csütörtökön az állomáson a Boldogasszony zarándokvonat érkezésére, melyet a Misszió Tours utazási iroda indított el Budapestről reggel 7 óra körül a Nyugati pályaudvarról. A 15 vagonból álló szerelvény 75 perces késéssel gurult be 800 utasával az állomásra, a lelkivezetők: Burbela Gergely verbita tartományfőnök, Görbe László piarista és Tímár Asztrik ferences szerzetes voltak. A helyi katolikus egyház képviseletében a főtéri Szent Mihály plébániáról Sófalvi János címzetes esperes és Kiss Endre segédlelkész voltak jelen, Kiss Endre köszöntötte a zarándokokat, akik véleménye szerint azért igyekeznek Csíksomlyóra, hogy onnan visszatérve megerősödjenek keresztény hitükben. Lelkükre kötötte, hogy az otthon maradottaknak vigyék el hitük, reményük és szeretetük példáját. A könyörgésben kérte a Mindenható irányítását a zarándokok útjára. Közös ima után áldás következett. Budai László a zarándokok és a Boldogasszony zarándokvonat szervezői nevében megköszönte a szíves vendéglátást.

Másnap délután 3-ra ismét nagy csapat, még talán nagyobb, mint az előző nap, gyűlt össze a kolozsvári állomásra. Ezúttal a Kárpáteurópa Utazási Iroda szervezésében indított székely gyors, a Rákóczi-mozdony húzta zarándokvonat érkezett 1100 zarándokkal, őket Szabó Sándor, az Amerikai Magyar Református Egyház püspöke és Bognár Attila András mohácsi plébános kísérte.

A kolozsvári Ördögtérgye néptáncegyüttes népviseletben, népzenére ropta a táncot, Oláh Emese, az RMDSZ kolozsvári női szervezetének elnöke köszöntötte a zarándokokat, Szabó Sándor református püspök jelezte, „szabadságra vagyunk hivatva”, s elmondta, a vonat utasai között vannak Kanadából, Amerikából, Ausztráliából, Dél-Amerikából, Nyugat-Európából érkezettek is.

 

Kiss Endre segédlelkész zarándokokat is megáldotta, s a búcsújárás lényegére emlékeztette. Aztán a fogadásra érkezettek hamar szétszéledtek, hiszen kinek-kinek saját küldetésében kellett eljárnia. Kívánom, hogy mindaz az Istennek tetsző jó szándék, ami ezeken a vonatokon a zarándokokat fűtötte, továbbra is szorosan kapcsolja őket össze Istennel, emberrel, tartsa, éltesse bennük a hitet, reményt és legfőképpen a szeretetet!

Kép és szöveg Bíró Jolán-Ilona

Oltalmad alá futunk!

– Legyünk hûek ôseink szent hitéhez és erényeihez, vagyis katolikus keresztény szent hitünkhöz, legyünk hûek nemzetünkhöz és szülôföldünkhöz, és legyünk hûek anyanyelvünkhöz, anyanyelvi kultúránkhoz – mondta az egybegyûlteknek Jakubinyi György gyulafehérvári érsek, a 448. csíksomlyói búcsú ünnepi szónoka.

Mintegy százötvenezren gyûltek össze szombaton délelôtt a csíksomlyói hegynyeregben a pünkösdi zarándoklaton. Az idei búcsú jelmondata, az Oltalmad alá futunk, a jubileumi Mária-évhez kapcsolódik, amelyet a csíksomlyói Mária-szobor készítésének 500. évfordulója alkalmából hirdettek meg. A helyszínre vezetô utcákon szombat reggel tömött sorokban haladtak a zarándokok a csíksomlyói kegytemplom felé, ahonnan felkapaszkodtak a hegynyeregbe. A keresztalják alatt vonuló csoportok élén tábla jelezte a település nevét, ahonnan a zarándokok érkeztek. Az egyházi zászlók mellett rengeteg magyar és székely zászló lobogott a napsütésben.

– Hazajöttünk, mert jó nekünk Édesanyánk szentélyében összegyûlnünk, akinek oltalmát kérjük. Erre hívja fel figyelmünket a jubileumi év mottója, amely egyben a pünkösdi búcsú mottója is: Sub tuum presidium, azaz Oltalmad alá futunk. A legôsibb Mária-imádság kezdô szavai ezek, amelyek két személyre utalnak: az egyik az imádkozó, a többszörösen kiszolgáltatott emberre, a másik Máriára, aki oltalmazza és védelmezi ôt. Ezzel a lelkülettel zarándokoltak ôseink sok-sok évszázadon át Csíksomlyóra, hogy erôt kapjanak a jövô építéséhez a kiengesztelôdés, a megbocsátás, az igazságosság és a béke jegyében, mert ez a szent föld az övék volt, és ahogyan az övék volt, úgy most a miénk is. Erre figyelmeztet a Mária- év, hiszen amely nemzet nem ismeri és nem tiszteli a múltját, annak nincs jövôje. Összegyûlve ezen a szent helyen, egy nagy családot alkotunk, akik nyitottak vagyunk egymásra, mert itt szabadok és egyek vagyunk. A csíksomlyói Segítô Szûz közbenjárására ôrizzük meg ezt a nyitottságot Isten és felebarátaink iránt, mert csak így maradhatunk meg egységben, és így lehetünk tanúk a világban. Hozzuk összhangba tehát életünket: az ünnepeken megvallott hitünk a hétköznapok során a tetteinkben tükrözôdjék! Hívek és lelkipásztorok, legyünk következetesek abban, amit mondunk és amit teszünk! Ez vonatkozik életünk minden területére, hiszen a szó és az életmód közötti összhang mutatja meg hitelességünket, és az egyház hitelességét is. Ebben a törekvésünkben segítsen bennünket a csíksomlyói Segítô Szûz Mária! – ezekkel a szavakkal üdvözölte Urbán Erik atya, a csíksomlyói kegytemplom igazgatója a zarándokokat.

A szentmise kezdése elôtt a szervezôk bejelentették, hogy a Fülöp-szigetekrôl, Ausztráliából, Amerikából, Kongóból, a Kárpát-medence mindenen sarkából érkeztek zarándokok. A szentmise ünnepi szónoka, Jakubinyi György gyulafehérvári érsek számára a lengyelországi Czestochowa apácái készítettek erre az alkalomra kézzel hímzett miseruhát, amelynek mellén a csíksomlyói Szûzanya képe, hátoldalán pedig a czestochowai Fekete Madonna képe található.

A búcsú egyik legmagasztosabb pillanata volt, amikor a másfél százezernyi zarándok ajkáról szólt a magyar és a székely himnusz.

Mózes Edith, Népújság

Hűek maradni a hithez, szülőföldhöz, anyanyelvhez
 
Teljes búcsúval járó pápai áldásban részesültek a csíksomlyói búcsú zarándokai a pünkösdszombati ünnepi szentmise végén. A zarándoklat ünnepi szónoka, Jakubinyi György, a Gyulafehérvári Főegyházmegye érseke, a romániai örmény katolikus ordinariátus apostoli kormányzója arra hívta fel a figyelmet, hogy maradjunk hűek szent hitünkhöz, szülőföldünkhöz és anyanyelvünkhöz.

A szentmise elején Urbán Erik OFM, érseki helynök, a csíksomlyói templom igazgatója köszöntötte az egybegyűlteket. Elmondta, hármas pasztorális évet ülnek a csíksomlyói kegyhelyen: „a Ferenc szentatyánk által meghirdetett megszentelt élet évét, a gyulafehérvári főegyházmegyében a szórvány évét, a csíksomlyói kegyhelyen pedig jubileumi Mária-évet ülünk abból az alkalomból, hogy a mi drága kincsünk, a csíksomlyói Segítő Szűzanya kegyszobra körülbelül ötszáz éves. Hazajöttünk, mert jó nekünk édesanyánk szentélyében összegyűlnünk, akinek oltalmát kérjük. Erre hívja fel figyelmünket a jubileumi év mottója, amely egyben a pünkösdi búcsú mottója is: Oltalmad alá futunk.” Erik atya elmondta, az, hogy valóban hitelesek vagyunk-e a másik ember előtt azon múlik, mennyire azonosulunk, mennyire van összhangban az életünk azzal, amit mondunk. Ezért hozzuk összhangba életünket: az ünnepeken megvallott hitünk a hétköznapok során a tetteinkben tükröződjék.

Megtenni azt, amire Jézus tanított

Jakubinyi György minden kegyelem közvetítőjének nevezte a Szűzanyát. A kánai menyegzőt hozta fel példának Szent János evangéliumából. A Szűzanya jelzi Szent Fiának, hogy elfogyott a bor, ő azt válaszolja: Asszony, mi közöm hozzád? Még nem jött el az én órám.

A szónok rámutatott, hogy e kijelentés teológiai mélysége az, hogy a boldogságos Szűzanyának nincs még hatalma közbenjárni az emberekért szent Fiánál, csak amikor megtörténik a megváltás. A megváltás erejéből nyeri szent Fiától a Szűzanya is minden közbenjáró hatalmát. „A boldogságos Szűzanya tudta azt, hogy amikor szent Fia azt mondja, hogy mi közünk nekünk egymáshoz, még nem jött el az én órám, hogy ez nem elutasítás. Kiment a konyhába és mondta a szolgáknak: tegyétek meg mind, amit mond nektek (…) A Szűzanya ezt ismétli kétezer év óta minden jelenési helyen és ez a mi kereszténységünknek is a lényege. Megtenni azt, amire szent Fia tanított bennünket.”

Szeretetből tartjuk be a parancsolatokat

Az érsek hangsúlyozta, nem a pokoltól való félelemből tartjuk be a parancsokat, hanem szeretetből.  „A Szűzanyának ezt az üzenetét, ma a 21. században és most a csíksomlyói Szűzanya kegyszobrának ötszázadik évfordulóján a jubileumi Mária-évben úgy foglalhatjuk össze, mai hétköznapi nyelvre váltva: legyünk hűek őseink szent hitéhez és erényeihez, vagyis legyünk hűek katolikus keresztény szent hitünkhöz, legyünk hűek nemzetünkhöz és szülőföldünkhöz, és legyünk hűek anyanyelvünkhöz és anyanyelvi kultúránkhoz” – fejezte be beszédét a pünkösdi búcsú ünnepi szónoka.

Abból az alkalomból, hogy idén ötszáz éves a csíksomlyói Mária-kegyszobor, és az idei zarándoklatra az ebből az alkalomból meghirdetett jubileumi Mária-évben került sor, a csíksomlyói búcsú zarándokai a szentmise végén teljes búcsúval járó pápai áldásban részesültek.

Péter Beáta, Székelyhon, 2015. május 23.

Százezrek ajkáról szólt a magyar himnusz Csíksomlyón

A csíksomlyói zarándoklat 2015-ben jubileumi évet ír. 500 éve teszik tiszteletüket Csíksomlyón mindazok, akik hálával és kéréssel a szívükbe jöttek el a szűzanyához.

Az idei év búcsújának a mottója a Hűség a hithez, a hazához és az anyanyelvünkhöz. Aki részt vesz a zarándoklaton olyan kegyelmet, szeretet és egységtudatot tapasztalhat meg, amelyet nehéz szavakkal leírni.

„Legyünk hűek őseink szent hitéhez és erényeihez, vagyis katolikus keresztény szent hitünkhöz, legyünk hűek nemzetünkhöz és szülőföldünkhöz, és legyünk hűek anyanyelvünkhöz, anyanyelvi kultúránkhoz”– mondta az egybegyűlteknek Jakubinyi György érsek.

A búcsú egyik legmagasztosabb pillanata, amikor ezrek ajkáról szól tiszta szívvel és lélekkel a magyar és székely himnusz.

Forrás: magyarvagyok.info

„Reméljük, hogy élményekkel térünk haza”

Temesvári házaspárral találkoztunk a csíksomlyói zarándokok tömegében, akikről hamar kiderül, hogy először járnak a búcsúban. Falatozásuk közben a kegytemplom előtti fák árnyékában kérdezzük őket: mi motiválta őket, hogy eljöjjenek Csíksomlyóra.

Pókai Antal és Pókai Brigitta

Pókai Antal és Pókai Brigitta egy kedves idős házaspár, akik Temesvárról érkeztek a búcsúra, és először járnak Csíksomlyón. „Nézelődünk, próbáljuk befogadni az élményt. Jöttünk volna saját autóval is, csak nem ismertük a járást, emiatt busszal jöttünk.

A Temes megyei Újszentes község plébániája szervezte a zarándoklatot a Somlyói búcsúra, így sikerült eljutnunk ide. A többi zarándoktársuk Újszentesről, Ótelekről és más Temes megyei településről érkeztek. „Pénteken érkeztünk, éjjel pedig Csíkszentkirályi családoknál aludtunk” – mondta el érdeklődésünkre Pókai Brigitta.

Az idős házaspár bevallása szerint nagyon tetszik nekik Székelyföld, ezen belül Csíksomlyó, és a számukra még újdonság erejével ható tömeges zarándoklat. „Az a jó, hogy nincs olyan rossz idő, mint otthon, Temesváron, ahol épp esik – ezt az ottani ismerősöktől tudjuk. Az időjárás miatt aggódtunk a legjobban: vagyis attól, hogy eső és sár lesz” – fejtették ki.

„Mi a Bánátban Máriaradnára szoktunk búcsúba járni. Az ottani kápolna felújítás alatt van, amelyet augusztus 8-án fognak átadni és felszentelni. Erre az eseményre magát Ferenc pápát is meghívták, de a román államelnök látogatásának híréből informálódva biztosak vagyunk benne, hogy nem fog tudni eljönni” – számolt be az otthoni búcsújáró helyről Pókai Antal.

Pókainé egyébként református, Pókai Antal pedig katolikus vallású, de mindketten gyakorolják a vallásukat, és misére, valamint istentiszteletre járnak mindkét felekezethez. Benne vannak úgy a református egyházközségi, mint a temesvári Bartók Béla kórusban.

„Mivel szórványban élünk, régóta kívánkoztunk ide Csíksomlyóra is, de folyamatosan halasztódott. Idén hála Istennek összejött, és reméljük, hogy kegyelmekben gazdag lesz, és jó élményekkel térünk innen haza” – fogalmazta meg zarándoklatuk kívánságát és lényegét a temesvári házaspár.

Tamás Attila, Székelyhon.ro, 2015.05.23. 

Hajnali zarándokok

Csíkkarcfalváról hajnali ötkor, a környező településekről nem sokkal utána indultak útnak a gyalogos zarándokok. A plébánosok, megyebírók által vezetett keresztalják hosszú sorokban kígyóznak Csíksomlyó irányába.
 

Reggel ötkor még alig pirkad, de már több százan várakoznak a csíkkarcfalvi vártemplom előtt. Hátizsákos fiatalok, esernyős családanyák, szekereken ülő férfiak várják az indulást. Az egyik hat-hét éves legény lekap egy magyar zászlót az egyik szekérről, majd odafut az egyik vele egyidős forma leánykához: „te most mész először a búcsúra, erre a zászlóra te vigyázz! Te viszed, te hozod haza” – adja ki a felelősségteljes felszólítást. Közben a megkonduló templomharang jelzi, hogy készülődni kell az induláshoz. Albert Tünde Mária kérdésünkre arról számol be, hogy családjával minden évben gyalog mennek a búcsúra. „Tíz éve járunk, minden évben gyalog, reméljük, hogy minél többet tudunk így menni. Amíg a Fennvaló megtart, addig remélhetőleg ebben a formában. Az egész család megy: a férjemmel és a gyerekekkel együtt négyen, a szomszédokkal is összetartunk, nem szakadunk el egymástól”. „Egyre többen vagyunk, tavaly mintha kevesebben lettünk volna” – szól közbe az egyik szomszéd. „Befelé mindig sokan vagyunk. Hazafelé kevesebben. Reméljük, hogy minél tovább fog tartani ez a hagyomány” – summázott a karcfalvi asszony.

„Szekérrel nyolc éve járok, azelőtt gyalog voltam. Most már nem annyira bírom a menést, de van lovam, s szekerem, s azzal megyünk” – mondja a szintén helybéli Fülöp István. „Sokan felülnek-e a szekérre visszafelé?” – kérdezzük tőle. „Én fel kell üljek, mert úgy tudom csak hajtani a lovat” – tréfálkozik. Hozzáteszi, a hazaúton már „vékonyabbak” a csomagok, a lónak is könnyebb dolga van.

A fiatal Bíró Zsolt már menet közben beszél az élményeiről, mert öt óra elmúlt, és indul a keresztalja. Elmondja: a tavaly nem sikerült részt vennie a Csíksomlyói búcsún, idén azonban nem akarta kihagyni. „Úgy tűnik, hogy a korábbi években nem volt ennyi fiatal, mint most. Négy-öt éve az idősek voltak többségben, most »cserélődik a generáció«. Visszafelé vonattal jövök, mert csak csűrben lenne ahol aludni, s most nem akarok” – indokolja a tervezett hazautat.

punkosd 2015 szvi-3_b

A gyalogosok menetét a szekeres karaván zárja. Egyikük visszaszól: hát maga hova tart? Üljön fel ide hezzánk!

Csíkdánfalván a zászlók díszítése közben kapjuk el az egyházközség két nőtagját, akiknek néhány fiatal segít. A díszítést és a templom előtti felsorakozást Lukács Zoltán harangozó koordinálja. „Minden évben mi díszítjük fel a zászlókat, és a keresztet, amit a zarándokok visznek” – számol be Kajtár Ilona néni. Azt is meg tudjuk tőle, hogy idén a fájós torka miatt nem tud részt venni a búcsún. „Csíksomlyóra nem sokszor voltam, mert a tejcsarnokban dolgoztam, s reggel kellett bevenni a tejet. A csarnoknál nincs se vasárnap se ünnepnap, mert a tej mejen essze” – emlékszik vissza. A zászlókkal kapcsolatosan azt is megtudjuk tőle, hogy a hármas-zászlót mindig a legények viszik, a kis fehéret pedig egy leány kell „elfogadja”. Az orgonával és másfajta virágcsokrokkal díszített kereszttel a megyebíró vezeti a zarándokokat – ezt már a harangozó teszi hozzá kiegészítésképpen.

A dánfalvi gyalogos zarándokok bevárják a karcfalviakat, majd maguk elé engedik őket, és csak utánuk indulnak. A plébános a csengettyűszó után a Szívem első gondolatát kezdi el mondatni, majd áldást kér a hívekre. A templom előtt az egyik ló megmakacsolja magát, és nem akar tovább menni az ostor „noszogatására” sem. Az út szélén bámészkodók közül egy nő fogja meg a kantárját, és vezetné, de egy férfi átveszi a neki való „feladatot”.

Az utolsó szekerek egyikén a csíkdánfalvi fúvósszenekar a Nyíljon ki szívetekben az öröm virág… című feltámadási éneket kezdi játszani.

Dánfalvát Jenőfalva, majd Csíkszentdomokos zarándokserege követi, az élen a maroknyi balánbányai csapat halad. Visszatekintve még megcsodálhatjuk, ahogy Felcsík irányából hosszú sorokban kígyóznak Csíkszereda felé.

Csíkajnádon kéttucatnyi ember készülődik az induláshoz, amikor odaérünk. Hozzájuk csatlakoznak a csíkszentmihályiak, a plébános vezetésével együtt indulnak Csíkszépvíz felé. „Minden évben gyalog megyünk oda-vissza, így teljes a búcsú. Csíksomlyóról hazafelé rövidítünk, nem megyünk be a város felé. Amikor hazaérünk, szembejönnek velünk a falu bejáratához az otthon maradt idősek. Harangszó kíséretében szoktunk érkezni a faluba. A keresztalját mindig megkínálják a vendéglősök, üzletesek” – tudjuk meg Kerekes Istvántól, akinek szavait Sipos István is kiegészíti: „Oda vissza olyan negyven kilométer az út.”

A zarándokcsoportban jócskán vannak fiatalok is. Kicsit noszogatni kell őket, hogy az idősebbek helyett vigyék a zászlókat, de Kerekes Istvánnak is jut egy zászlórúd. Az egyik vezérzászlót a megyebíró „kínálja”, egy kis nógatásra annak is kerül hordozója.

A zarándoksereg lassan eltűnik a házak között. Még látjuk amint egy fiatal pár feltarisznyálva szedi a lábukat utánuk. Eddig biztosan sikerült csatlakozniuk, és közösen úton vannak Csíksomlyó felé.

A többi keresztalja is érkezik.

Tamás Attila, Székelyhon.ro, 2015.05.23. 

A megtisztulás zarándokútján

Az idei pünkösdi búcsúval elérkeztünk a jubileumi Mária-év kiemelkedő eseményéhez, amelynek május 23-án, szombaton délután fél 1-kor kezdődő ünnepi szentmiséjét nm. és ft. Jakubinyi György, főegyházmegyénk főpásztora mutatja be a Kis- és Nagysomlyó-hegy közötti nyeregben található Hármashalom oltárnál. Ő lesz a szentmise ünnepi szónoka is.

Az utóbbi időben a kegyhely őrei, a ferences barátok évről évre mottót választanak, amely megadja a kegyhely főbúcsújának, a pünkösdi zarándoklatnak és az egész évnek az alaphangulatát. A jubileumi év és a pünkösdi fogadalmi búcsú mottójának a legősibb Mária-ima kezdő sorát választottuk: „Oltalmad alá futunk”. Ezt tették fél évezreden keresztül őseink, ezt tesszük mi is, akik ezekben a napokban elzarándokolunk a csíksomlyói kegyhelyre.

Hálával tekintsünk a múltra, köszönjük meg Istennek mindazokat a személyeket, akiknek nevét családfáink őrzik, akik megmutatták a hit útját, akik megtanítottak Istenre tekinteni, akik megtanították, hogy szeressük az „egészen szép Máriát”, akik megszerettették és megismertették velünk a csíksomlyói „szent földet”! Szenvedéllyel éljük a jelent, vagyis éljünk olyan életet, amelynek „íze” van! Éljünk olyan életet, amelyből hit, öröm, jóság, szelídség, béke sugárzik, hogy jó Istennel és Istennél élni! Mindezek után reménnyel tudunk a jövő felé tekinteni, mert Isten nem hagyja népét elveszni.

Legyenek érzéseink, legyünk gyengédek és megértők egymás iránt, legyünk érző szívű nép és nemzet! Máskor pedig, ha a közjó, a közösség azt kívánja, mert az szolgálná a javát, legyen bennünk bátorság, merjünk másképp gondolkodni, mint a többség! Közösségeinket tartsa össze az őszinteség, a szeretet, úgy szerveződjenek, hogy merjék megosztani egymással hitüket, reményüket, és ha kell, könnyeiket is! Útja van ennek, zarándokútja: miközben megosztjuk másokkal életünket, kényszerítve is vagyunk, hogy szeressük egymást. Miközben Székelyföldről, a csángóvidékről, a partiumi részekről és az országhatáron túlról csoportosan zarándokolunk a kegyelem forrásához, a csíksomlyói kegyhely felé, miközben Édesanyánk oltalmát futunk kérni, a tisztulás útjára lépünk. Tisztulnunk kell, mert csak tiszta lélekkel tudunk leborulni a szeretet keresztje előtt. Ezzel a lelkülettel gyűljünk tehát össze a Kis- és Nagysomlyó-hegy közötti nyeregben, és adjunk példát a szeretetről, kérve a Szűzanya közbenjárását értünk Szent Fiánál!

Csíksomlyó Csillaga, ragyogj fölöttünk, világosítsd meg hozzád forduló gyermekeid útját! Nagy a baj, erős a Gonosz támadása, de te a századok folyamán újra és újra erőt adtál gyermekeidnek. Segíts visszatalálnunk a Teremtőhöz, hogy a krisztusi szeretet útját járhassuk szülőföldünkön, a Kárpát-medencében!

Urbán Erik OFM, érseki helynök, csíksomlyói templomigazga

A pünkösdi búcsú szónoka

Jakubinyi György, a Gyulafehérvári Főegyházmegye érseke, a romániai örmény katolikus ordinariátus apostoli kormányzója a csíksomlyói pünkösdi zarándoklat ünnepi szónoka.

Jakubinyi György 1946. február 13-án született Máramarosszigeten. Elemi, általános és középiskolai tanulmányait szülővárosa magyar iskolájában végezte 1952–1963 között, ugyanott érettségizett, majd 1963–1969 között Gyulafehérváron a Megtestesült Bölcsességről elnevezett Hittudományi Főiskolán teológiai tanulmányokat folytatott. Isten szolgája, Márton Áron püspök szentelte pappá a gyulafehérvári székesegyházban 1969. április 13-án. 1969–1970-ben a szatmár-nagyváradi római katolikus ordinarius substitutus, Msgr. Sipos Ferenc kormányzó titkára volt, ezt követően Márton Áron püspök felkérésére Rómába ment, ahol 1970–1972 között a Pápai Gergely Egyetem Teológiai Karán folytatott tanulmányai után általános teológiai, 1972–1974 között a Pápai Biblikus Intézet Bibliai Karán tanulva, biblikus licenciátust szerzett.

Hazatérve, a Gyulafehérvári Hittudományi Főiskolán a papságra készülők nevelője lett. Ezt a feladatot 1974-től 1992-ig látta el, közben biblikus tudományokat, introductiót, exegézist, szentírási héber és görög nyelvet tanított, de szükség szerint más tárgyakat is, például a Római Katolikus Kántoriskolában 1975–1977 között latin nyelvet. 1978. június 1-jén a budapesti Pázmány Péter Hittudományi Akadémia Hittudományi Karán megszerezte a teológiai doktori fokozatot. Doktori értekezésének címe: A Jelenések könyve eukarisztikus tana a II. Vatikáni Zsinat fényében.

II. János Pál pápa 1990. március 14-én gyulafehérvári segédpüspökké nevezte ki. Püspökké szentelésére a csíksomlyói kegytemplomban került sor 1990. április 29-én. 1991. július 19-én ugyancsak II. János Pál pápa kinevezte a romániai örmény katolikusok apostoli kormányzójának. A szamosújvári örmény székesegyházban iktatták be 1992. március 1-jén. Msgr. Bálint Lajos érsek betegnyugdíjba vonulását követően II. János Pál pápa 1994. április 8-án kinevezte gyulafehérvári érseknek. Beiktatására ugyanazon év április 21-én került sor a gyulafehérvári székesegyházban. 1996 húsvétján Jakubinyi György érsek kezdeményezésére került sor a főegyházmegyei zsinat meghirdetésére, amely 22 dokumentumban vázolta fel azt az utat, amelyen a Gyulafehérvári Főegyházmegyének sajátos erdélyi viszonyok között meg kell élnie az evangéliumot az új évezred kezdetén. A főegyházmegye alapításának ezredik évfordulójára millenniumi évet hirdetett meg, amely 2008 szeptemberétől 2009 szeptemberéig tartott. Főegyházmegyei teendői mellett számos előadás, nemzetközi és ökumenikus szimpózium, kongresszus, konferencia meghívott előadója.

Írói munkássága is jelentős. Fontosabb művei: Bevezetés az Ószövetségbe; Bevezetés az Újszövetségbe; Máté evangéliuma; A bizalom és szeretet útja; Hirdesd az Igét! Gondolatok a vasárnapi és ünnepnapi szentírási szakaszokhoz; Romániai katolikus, erdélyi protestáns és izraelita vallási archonológia; A szentek nyomába Erdélyben; A Romániai Katolikus Örmények Ordináriátusa. Számos díj birtokosa: tudományos és főpásztori munkásságáért 2001-ben a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem díszdoktorrá avatta; 2002-ben elnyerte Budapesten a Szent István Társulat Stephanus-díját, 2003-ban a Fraknói Vilmos-díjat a szórványmagyarságot mentő és Márton Áron emlékét ápoló tevékenységéért; judisztikai tanulmányaiért 2006-ban Budapesten Scheiber Sándor-díjjal tüntették ki; 2010-ben biblikus munkásságáért a 22. Szegedi Nemzetközi Biblikus Konferencián megkapta a Gnilka-díjat, 2010. október 22-én pedig a Magyar Köztársaság Érdemrend Nagykeresztje kitüntetést. Papi és püspöki jelmondata: „Magnificat” (Lk 1,46).

Összeállította: Fr. Urbán Erik és Borsodi L. László

Aki eljön, szívesen fogadják

Idén 25 éve, hogy újrakezdődhetett a búcsújárás, az első években a kegytemplom kertjében, 1993-tól pedig a Kis- és a Nagysomlyó-hegy közötti nyeregben tartják a búcsús szentmisét. Az újrakezdésről, régi búcsús emlékekről és a pünkösdi búcsú lényegéről beszélgettünk a 88 éves Márk József Ferenc-rendi szerzetessel.


József atya 1969-től lakik a csíksomlyói ferences kolostorban

– Huszonöt évvel ezelőtt lehetett megtartani ismét szabadon a csíksomlyói pünkösdi búcsút. Hogyan emlékszik vissza arra?

– Nagy esemény volt, hogy az 1949-ben betiltott ünnepélyes körmenetet és búcsút 1990-ben újra meg tudtuk tartani. Akkor Bartók Albert atyával voltunk ketten, ő volt a főnök, én a kisegítője. Építettünk egy oltárt a templom előtti téren, és az ünnepi miséket ott végeztük. A régi búcsújárásnak az volt a szabálya, hogy a keresztalják ahogy jöttek fel a Szék útján, bejöttek a bejáraton, hátramentek a kerítés mellett a kórházig, onnan vissza, és azután a templomba. A Szent János-kápolnánál van egy szószék, ott egy atya köszöntötte a beérkező búcsúsokat. Mindezt megpróbáltuk visszaállítani, azt akartuk, hogy úgy legyen, ahogy régebb volt. Én kellett kiálljak oda, és reggel nyolc órától, ahogy a keresztalják megindultak, fogadtam általános köszöntéssel, üdvözlettel. Ennek a lényege az volt, hogy hála Istennek, újra tarthatunk körmenetet, újra megünnepelhetjük teljes egészében pünkösd ünnepét, hogy a Szűzanya várja gyermekeit és imádkozzanak azért, amiért szükségük van.

– Körülbelül hányan vettek részt akkor a búcsún?

– A régi búcsús közönség húszezer és ötvenezer között volt. Mert községenként nem százával jöttek, hanem harminc-ötven ember, és az volt egy keresztalja. 1990-ben közel nyolcvanezer ember jött el. Amikor összegyűltek a templomban, akkor volt az ünnepi mise, és délután két órakor indultak ki a hegyre régi szokás szerint. Mi a községek rendjét nem tudtuk megtartani, bár kifüggesztettük, hogy ki milyen sorrendben menjen ki. Volt egy olyan szabály, hogy a gyergyóalfalvi keresztalja ment elsőnek ki, a többiek aztán ahogy jöttek, felsorakoztak. Elindultak a hegyre, és megjárták régi módszer szerint: felmentek balról, a Salvator-kápolnánál keresztüljöttek, ott elénekelték az Egészen szép vagy Mária éneket, és lejöttek a Szent Antal-kápolnánál. Akkor nem volt a mezei oldalút. Annyian voltak első alkalommal, hogy amikor az eleje beért a borvíz fölött a Szent Antal útján, a vége, a csángók akkor indultak ki.

– Hogy került ki a szertartás a nyeregbe?

– Évről évre rohamosan gyarapodott a tömeg. Mi már '92-ben felmértük, hogy itt megoldani nem lehet a templom előtti téren. Sokat gondolkodtunk, hogy Csíkszeredában hol lehetne, a sportpályán vagy a mezőben, de nem találtunk alkalmas helyet. Aztán a két Somlyó közötti pusztaságban, a nyeregben megfelelő helyet találtunk. Megállapodtunk, hogy kiköltöztetjük oda, építünk egy kis oltáremelvényt, a székely ember ezt úgy hívja, hogy kaliba. Még abban az évben Albert atya engedélyt kért erre a püspök úrtól, de Bálint Lajos püspök úr nem tudta elképzelni, hogy annyi néppel mit csinálunk odakint. Nekünk megvolt a pontos tervünk, de ha a püspök úr nem akarta, akkor ellene nem tettünk. Azon a búcsún azonban a Szék útján a keresztek már elrekedtek, nem jutottak fel a templom előtti térre. Így 1993-ban kivittük az oltárt és a felszereléseket a hegyre, táblákat készítettünk, hogy melyik vidék keresztalja hova kell álljon. Be kellett szervezni az irányítókat, rendezőket. Nagy segítségünkre volt, hogy a Márton Áron Gimnázium tanárai mellénk álltak. Azon kívül falusi rendezők is voltak, akik vezették, beállították a megfelelő helyre a keresztaljákat. A papság a kolostor előtti térről indult Bálint Lajos püspök úr vezetésével, ő is már gondolta, hátha jó lesz. Így indult az első búcsú. Kérdezte egy polgár, hogy ekkora tömegben hogyan tudunk rendet tartani. Mondtam, hogy mi nem akkor tartunk rendet, hanem előkészültünk, és a többi megy magától. A püspök úr is látta a nagy fegyelmezettséget a mise alatt, és amikor a körmenetről jöttek le, elsóhajtotta magát: valóban jól sikerült!

– Milyen változásokon ment keresztül a búcsú a 25 év alatt?

– Természetes fejlődés volt végig. Sok mindent kellett menet közben módosítani. Például azt, hogy a tömeget hogyan rendezzük. Előre a régi úton, az árvaház előtt vezettük fel, ez volt a régi hagyomány. De akkora tömeg jött, hogy ezt nem lehetett már, és akkor Albert atya elkészíttette a mezei utat. Úgy osztottuk be a népet, hogy már a kórháznál irányították a rendezők, hogy melyik keresztalja hol menjen fel. A másik, örök probléma volt a gyóntatás, áldoztatás, mert ekkora tömeget nem lehetett meggyóntatni, áldoztatni. Ebben is volt fejlődés, mert most már zászlóval jelzik, hol lehet áldozni és gyónni.

Aztán volt még egy probléma az előkelőségekkel és a papsággal. A papságot még valahogy elrendeztük, az előkelőségeket előre a kalibába vittük be és hátul ültettük le, de ott nem volt alkalmas. Később aztán a téren kijelöltünk egy helyet számukra. A kezdetektől fogva volt egy szabály: senkit nem hívunk a búcsúra, kivéve a prédikáló papot vagy püspököt, de aki eljön, szívesen fogadjuk. Azóta is tartjuk ezt. Lassan alakultak ki ezek a dolgok, évről évre felmértük, hogy mi a probléma.

– A búcsús tömeg gyakran énekli a Köszöntünk Somlyó szép Csillaga Mária-éneket, amelyet ön írt.

– Ennek az a története, hogy Écsi János atyával 1978-ban Lourdes-ben voltunk, és amikor a tízezres tömeg jött a miséről, énekelte az Ave, ave, ave Mariát. Ezt itthon is ismerték, a jámborabb nénik énekelgették. Gondoltam, ha hazajövünk, írok én a somlyói Máriának egy köszöntőt. '79-ben meg is írtam, 14 versszaka van, tudtam, hogy a búcsús nép szeret hosszan énekelni. Megírtam, letettem és tíz évig pihent. Még az első füzetben, amit kiadtunk a programmal, odaírtam, hogy a nép ajkáról, mert nem akartam elárulni a nevemet. Így volt ez két-három évig. Aztán közben a kántortársaim kiderítették, és mondták, hogy ezt nem szabad elhallgatni. A későbbi kiadványokban oda van írva, hogy szöveg és dallam: Pater Mark József. Ennek az a lényege, hogy egyszerű a dallam és a refrén, így ha a szöveget nem is tudja a nép végig, a refrénjét hamar megjegyzi: Köszöntünk Somlyó szép Csillaga: Üdvözlégy áldott Szűz Mária!

– Ön csíkszenttamási születésű, kérem, mesélje el az első csíksomlyói búcsús élményét.

– A régi búcsújárás úgy volt, hogy az egyházközségben felkészítették a búcsúra menőket. Főleg férfiak jelentkeztek, akik a zászlókat, csengőket, felszereléseket vitték. Amikor a búcsúra indultak, a templomban a pap imádkozott értük, megáldotta és elindította a búcsúra. Szenttamásról gyalog jöttek mindig, legföljebb még egy szekér jött, amelyre a nagyobb csomagokat rakták. Szenttamás 25 kilométerre van Csíksomlyótól, kora reggel indultunk és fél egykor már Somlyón voltunk. Én akkor 14 éves voltam. Abban az időben még be lehetett menni a kegytemplomba a keresztaljával, szerre ahogy jöttek, bementek, köszöntötték a Szűzanyát, imádkoztak és kimentek. Akkor valahol letelepedtünk, egy kicsi kenyeret s szalonnát ettünk, és kettőkor indult a körmenet. Ezután akik tudtak, bementek a templomba, mások, akik aznap nem mentek haza, elmentek a szállásra. Minden keresztaljának volt egy szállóhelye, ilyenkor csűrökben is megszálltak. Én még most is tudom, hogy melyik csűrben voltunk elszállásolva. Ott letelepedtünk, a felnőttek egy csoportba, a gyermekek is elhúzódtak a szénába, de nem kellett altató, abban a helyben elaludtunk. Épp az udvaron folyt keresztül a Somlyó-pataka, reggel felkeltünk, megmosakodtunk, összeszedtük magunkat és kilenc órakor jöttünk misére. Utána egy kis reggeli, majd indultunk haza Szenttamásra. Menegettünk szépen, lassan. Minden faluban, amikor érkezett a keresztalja, a helyi plébános összegyűjtötte a híveit, és az ottani keresztekkel szembejöttek és fogadtak. Úgy köszöntöttek, hogy a lobogókat mélyen meghajtották. Otthon a búcsúsok felmentek a templomba, hálát adtak Istennek, majd hazamentek. Minden faluban úgy fogadták a keresztaljákat, mint a győztes csatából hazatérő katonákat. A búcsúból hazatértek pedig átadták az élményeiket, ajándékaikat, mert a búcsúból kellett vinni ajándékot. A zöld ágat, a nyírfaágat betették a belső szobába, és míg le nem hervadtak a lapik, ahány lapi volt, a családnak annyi Üdvözlégy Máriát kellett mondani mindennap a családért.

– Ha a lelki oldalát tekintjük, miről szól a csíksomlyói pünkösdi búcsú?

– A pünkösdi búcsúnak a leglényegesebb alapja a Mária-tisztelet. Itt már az 1400-as években elindult a Mária-tisztelet, lévén, hogy a templomot a Szűzanya tiszteletére szentelték fel: Mária látogatása Erzsébetnél. Ez a hagyomány az 1400-as évek után mind jobban fejlődött, és mind többen jöttek  búcsúra Mária ünnepeken. A pünkösdi az fogadalmi ünnep, mert a székelyek akkor fogadták meg, hogy minden pünkösd napján eljönnek a győzelem emlékére hálát adni Istennek és a Szűzanyának. Az egyházban ugyanakkor régi hagyomány a zarándoklat. A zarándoklatnak a lényege az, hogy a zarándokok bűnbánó lélekkel bűneik bocsánatát kérve Istentől teszik meg az utat. Az imádságok, az énekek, a napsütést, esőt, szélfúvást, mindent összeszámítva, tehát az út összes fáradalma legyen engesztelésül Istennek a bűneikért. Ez a lényege az egésznek: a Mária-tisztelet és a zarándoklat. Aztán jött ez a boldog világ a kilencvenes években, jöttek a nagy tömegek, és elkezdték mondani, hogy ez egy nagy magyar összejövetel. Annyira vitték, hogy valósággal azt mondták, hogy jó, hogy Mária-tisztelet, de a lényeg itt a nagy magyarság. De a búcsú lényege a Szűzanya-tisztelet, az imádság, a búcsú járása, engesztelés és Istentől kegyelem- és áldásnyerés. Mert ha jót cselekszem, az Isten előtt kedves, áldással jár.

Péter Beáta, Székelyhon.ro, 2015.05.22. 

Az egyházi jelvények büszke hordozói

Megtisztelőnek tekinti feladatát a csíkszeredai Segítő Mária Római Katolikus Gimnázium azon négy végzős diákja, akiket tanulmányi eredményeik, magaviseleti és hiterkölcsi magatartásuk alapján az iskola vezetősége kiválasztott arra, hogy a csíksomlyói pünkösdi búcsún az egyházi jelvényeket hordozzák.


Biró Ádám, Erőss Ákos, Bálint Ákos és László J. Zsolt. Megtisztelő feladattal zárják a középiskolai éveket

Ebben az évben Erőss Ákos viszi a labarumot a búcsús szentmise helyszínére, visszafelé László J. Zsolt hozza azt, segítőjük pedig Bálint Ákos. A kisbazilika-jelvényt Biró Ádám fogja vinni. Nemcsak megtiszteltetés, öröm is számára, hogy ezen, a magyarságában és vallásában egyesítő eseményen, a csíksomlyói búcsún ő viheti ezt a fontos vallási szimbólumot, a labarumot – mondta Erőss Ákos. László J. Zsolt úgy véli, a hagyományos szimbólumok hordozása révén kicsit a régi időket is átélheti. Ő is úgy gondolja, megtiszteltetés, hogy kiválasztották erre a feladatra. Biró Ádám azt mondta, meglepte az iskola vezetőségének döntése, nem számított rá, hogy őt is kiválasztják erre a feladatra, de szívesen vállalja ezt, örül, hogy az iskola nevében teljesítheti ezt. Bálint Ákos szintén nem számított arra, hogy ekkora megtiszteltetésben lehet része, hogy ő viheti a több mint fél évezredes szimbólumot.

A fiatalok érettségi előtt állnak és továbbtanulásra készülnek, van köztük, aki eldöntötte már, milyen egyetemre megy, más több lehetőséggel is számol. A csíkszeredai születésű Bálint Ákos például agrármérnöki szakon szeretne továbbtanulni, a csíkjenőfalvi Biró Ádám még nem döntött, de a környezetmérnöki képzésen is gondolkodik, a csíkszentmiklósi Erőss Ákos álma, hogy orvos legyen, ezért a marosvásárhelyi orvosi egyetemre fog felvételizni, a csíkcsomortáni László J. Zsolt a történelem és a szociológia szak közül választ. A diákok elmondták, kiskoruktól minden évben ott vannak a csíksomlyói búcsún.

Négyük mellett a Segítő Mária Gimnázium több diákja is feladatot teljesít a pünkösdi búcsú helyszínén és ideje alatt. Tamás Levente, az iskola igazgatója felsorolta, az egyházi jelvények hordozása mellett a tanintézet diákjai alkotják az ünnepi menet élén haladó kordont, segítenek a különböző szektorok kijelölésében és a regisztrációban, ők viszik az áldozási helyszíneket jelző zászlókat, tíz diáklány pedig péntektől vasárnapig a kegyszobor őrzésében és az oda látogató zarándokok segítésében vesz részt.

Akinek nincs feladata, az az iskolai keresztaljával megy a búcsúra, és velük tart a miskolci jezsuita gimnázium, illetve a marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc Katolikus Gimnázium küldöttsége. A keresztaljával megy az iskola kórusa is, amely a Salvator-kápolnánál déli 12 órakor az érseki áldásnál elénekli a Mária-himnuszt.

R. Kiss Edit, Székelyhon.ro, 2015.05.22.