Egység a különbözőségben

Nicolaus Cusanus misztikus, teológus, fi lozófus és diplomata fogalmazta meg a következő mondást: Unitas in pluribus, aminek magyar fordítása így hangozhat: Egység a különbözőségben. Cusanus a leköszönő középkor egyik legnagyobb gondolkodója, akit az új kor kapujaként is szokás emlegetni. Sokat és eredményesen fáradozott a bizánci és a római egyház unióján röviddel Konstantinápoly eleste előtt (1453). Kereste a párbeszédet a muszlimokkal is. Víziója szerint csak egy vallás van különböző rítusokkal (Una religio in rituum varietate). Jézus főpapi imájának egyik legmarkánsabb gondolata a tanítványai és követői között megvalósítandó egység. A fenti mondást gyakran idézik a reformációból született egyházi közösségek, mind a történelmi, mind a neoprotestáns gyülekezetek. Jól jön ez a mondás, hiszen az egység, amiért az Úr Jézus imádkozott, látható módon nem valósult meg.

Ezen a vasárnap lesz 17 éve annak, hogy Szent II. János Pál pápa ellátogatott Romániába, hozzátehetjük, hogy csak Bukarestbe. Ebből a látogatásból kimaradtak Románia katolikus térségei. Egyházpolitikailag fontos volt a Szentszéknek ez a látogatás. A Román Ortodox Egyház „nyitni is meg nem is” magatartást tanúsított. Így a pápa csak Bukarestben találkozhatott a katolikus hívekkel. Az erdélyi katolikusok többnyire távol maradtak. Ekkor hangzott el az a híres mondás, amit később a pápa visszaemlékezéseiben (pl. az 1999. május 12-i audiencián) többször is emlegetett: Unitate, unitate! Egység, egység!

Néhányan, erdélyi papdiákokként, Rómában tévén követtük a pápalátogatást. Akkor nem volt rokonszenves ez a szleng, hiszen nekünk, erdélyi magyaroknak nem csak egyházi, hanem politikai mellékzöngékkel érkezik a fülünkbe és az értelmünkbe. Az egység címszó emlékeztet az egyesülésre, az egységes nemzeti államra meg hasonlókra, amit oly gyakran a kisebbségek jogkövetelése ellen szokás felhasználni. Emiatt az erdélyi magyar óvatos és érzékeny lett az egység hangoztatásával szemben. Azonban vigyázzunk, nehogy a fürdővízzel együtt kiöntsük a gyereket is! Az Úr Jézus főpapi imájában kért egység nem olyan, amely mindent egy szintre helyez, ami az uniformizmus szolgálatában állna, ami eltörölné a különbözőségeket, ami szegényebbé tenné a különböző módon érző, beszélő és gondolkodó embereket. Az ilyenfajta egység nem volna Isten ajándéka, hiszen ő teremtette a világot és benne az embert ennyire sokfélének és sokszínűnek. Csak a korlátozott és diktatórikus ember hajlik az uniformizmusra, de nem az igazi egységre. Az ilyenfajta egységtörekvésekre bőven találunk példát a 20. század történelmében. A jobb- és baloldali diktatúrák egyaránt saját képükre és hasonlatosságukra akarták átalakítani a társadalmat. Karl Marx kommunista kiáltványának a végén ez a felszólítás áll: „Világ proletárjai, egyesüljetek!” Ennek az egységnek a célja teremti meg az alapját is. Egyesült erővel a munkásosztály eredményesebben akart harcolni jogaiért. A történelem megtanított arra is, hogy az az egység, ami a különbözőség ellen irányul, csak szenvedést és terrort hoz a világba. Az egység, amelyről Szent János evangélista beszél, nem emberi projekt. Ezt az egységet még a legjobb szándékú emberek sem tudják megvalósítani, csak legfeljebb befogadni, mint Isten ajándékát. Ez az egység nem egy másik etnikum vagy egy másik társadalmi osztály ellen irányul. Jézus követőinek egysége az Atya és Fiú közötti egységre épül. Itt hadd folyamodjunk ismét Nicolaus Cusanus egyik nagyon fontos felismeréséhez. A Szentháromságról elmélkedve mondja, hogy a legnagyobb Lényben, az Istenben az ellentétek is egybeesnek (coincidentia oppositorum). Ha ennek fényében értelmezzük Jézus követőinek egységét, akkor ebbe belefér az ellentétek egymáshoz való vonzódása is. „Egyek legyenek, amint mi egyek vagyunk, hogy ők is teljesen egyek legyenek, s megtudja a világ, hogy te küldtél engem, és szereted őket, amint engem szerettél.” A Jézus imájában kért egységnek az alapja az Atya szeretete. Csak a szeretet, nem a hatalomfitogtatás és erőszakosság tud egységet teremteni Jézus követői között. Csak a szeretetben tudunk igazán eggyé lenni. A szeretetben megvalósuló egység nem kényszer, nem korlátozó, nem ellaposító és elszíntelenítő.

A Jézus akarta egység túlmutat önmagán: a szeretetben megvalósuló egységnek köszönhetően ismeri fel a világ, hogy „te küldtél engem, és hogy úgy szeretted őket, ahogy engem szerettél”. Ez az egység tanúságot tesz Isten szeretetéről. Jézus az alfa és az ómega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég. Ő a fényes hajnalcsillag, aki azt a szeretetet sugározza ránk, amelynek forrása az Atya. Csak ez a szeretet lehet minden igazi egység alapja, mert benne még az ellentétek is egybeesnek.

Oláh Zoltán

Vasárnap 19. szám,  Vasárnapi örömhír rovat
Kép: A Szentháromság, Franciaország, 16. század