Hallgatnunk kell a belső hangra – Interjú Urbán Erik ofm érseki helynökkel

Urbán Erik OFM, fotó: Csúcs MáriaA szatmári születésű, Csíksomlyóra „szakadt” ferences a szavai alapján pont olyan, amilyen mifelénk volt: közvetlen, mindenkire szakít időt, és ha megkérdezzük, hát elmondja, hogy szokott szavazni, és a focivébé döntőjét is megnézte.

– Kipihentétek már magatokat? Gondolom, a pünkösdi búcsút nehéz megszervezni, megtartani is számos feladattal jár. Lelki töltődésre van ilyenkor alkalom?
– A pünkösdi nagybúcsút természetesen nem csak megszervezni kell, hanem le is kell vezetni, amely nem sokkal kevesebb munka, mint a megszervezés. A felkérések után következnek a köszönetnyilvánítások mindazok felé, akik a kegyhely őreinek, nekünk ferenceseknek segítségünkre voltak a búcsú megszervezésében. A kegytemplom és a kegyhely takarítása hagyományosan a nagybúcsút követő szerdán van, a helybéli hívek végzik ezt, de a környező falvakból is érkeznek olyan személyek, akik fontosnak érzik, hogy közösen tegyük tisztává a kegytemplomot és a kegyhelyet. A búcsú után hátra van a „búcsús cuccok” elpakolása (pl. hangosító eszközök, padok, asztalok stb.). Megtörténik a búcsú kiértékelése, mi volt jó és a rossz, ill. milyen újabb kihívásokkal kell szembesülni a következő években. Lelki töltődést is kap ilyenkor az ember: a szép liturgiák, az imaórák a templomban, a búcsústömeg látványa, a beszélgetések, a visszajelzések stb., ez mind segít talpon maradni. Sokan megkérdezik, hogy lehet ezt bírni? – a válaszom az, hogy akkor is 24 órából áll a nap.

– Számodra melyik a leginkább emlékezetes búcsú?
– Az idei búcsú az, amelyiken a csíksomlyói közösség tagjaként mint szervező is jelen vagyok, természetesen a kegyhelyen szolgáló testvérekkel együtt. Minden búcsúnak megvan a maga sajátossága, 2001-ben voltam először jelen mint szerzetesjelölt, később mindig a főmisén a nyeregben található Hármashalom oltárnál szolgáltam. Minden búcsúhoz hozzátartozik egy sajátos élmény, ha nem más, akkor a nagy ázások és esések. Az idei év nagybúcsújára úgy fogok visszaemlékezni, hogy ez egy nagyon nyugodt búcsú volt, ezt nem csak én éreztem, hanem mások is ezt jelezték vissza. Szépen egymás után alakultak a dolgok, Istennek legyen hála!

– Nos, egy kedvenc kérdésem: hiányzik Kaplony?

– Igen, mindig nagy szeretettel gondolok vissza Kaplonyra, a kaplonyi nagyszerű egyházközségre. Az volt az első helyem, sokszor szoktam mondani, hogy ott alapoztam meg a papi életemet, a felszentelésem utáni első három évben. Szép emlékeim vannak, s bár a nagy távolság miatt ritkán látogatok el, de mindig nagy szeretettel megyek vissza.

– Egy másik „klasszikus” kérdés: egy ferences figyelemmel követi a politikát? Legutóbb voltál szavazni?
– A politikához igazából nem nagyon értek, inkább helyi szinten követem figyelemmel a politikát, persze ez korántsem jelenti azt, hogy az országban folyó politikára nagy vonalakban nem figyelnék oda. Szavazni voltam, ha másokat arra buzdítottam, hogy tegyenek eleget az állampolgári kötetességeiknek, akkor ebbe a körbe én is beletartozok.

– És ki nyerte a legutóbbi vébét?
– Bár nem vagyok nagy focirajongó, de a legutóbbi döntőt egyik jó barátommal néztem meg. Ha jól emlékszek vissza, a döntőt Németország hosszabbítás után 1–0-ra nyerte Argentína ellen, Mario Götze góljával.

– Az Anzikszot milyen rendszerességgel fogod olvasni?
– Most, hogy így rátaláltam, rendszeresen rá fogok pillantani, mert érdekesnek és olvasmányosnak tartom az írásaidat és a meglátásaidat. Ez azóta megmaradt, amióta a Jó reggelt, Kaplony! c. újság megjelenésébe besegítettem.

– Köszönöm! Rendben, akkor normálisabb kérdés: újabb feladatot kaptál nemrégiben, mivel jár ez a gyakorlatban? Hogy birkózol meg vele?
– Dr. Jakubinyi György érsek úr idén márciusban a Gyulafehérvári Főegyházmegye megszentelt élet intézményeiért felelős érseki helynökévé nevezett ki. A Gyulafehérvári Főegyházmegye zsinati könyvének a szerzetesekről szóló részében a rendelkezések között olvassuk, hogy „legyen egy, a megyéspüspök által kinevezett egyházmegyei felelős, aki a szerzetesrendek problémáival foglalkozik és együttműködik az említett bizottsággal”. Kinevezésemet úgy értelmezem, hogy a főegyházmegye zsinati határozatai közül ismét egynek a gyakorlatba ültetése történt meg. Az érsek úr a körlevélben körvonalazta a teendőimet: „Feladata, hogy megbízásomból a szerzetesi közösségeket látogassa, gondjaikat a főegyházmegyei hivatal felé közvetítse. Időnként összehangolt főegyházmegyei rendezvényeken jelenítse meg a szerzetesi élet rendeltetését és fontosságát híveink és a felnövekvő ifjúság felé.” Továbbá pedig közösen kell keresnünk az utunkat a különböző szerzetesrendekkel, szem előtt tartva főegyházmegyénk zsinati könyvének ránk vonatkozó javaslatait.

Vannak olyanok, amelyek eddig is jól működtek. Ilyen például a szerzetesrendek közötti kapcsolattartás, a szerzetesi találkozók, hivatástisztázó programok, szervezése, ifjúsági programokon való részvétel, azonban vannak olyan javaslatok is, amelyek megvalósításra várnak: ilyenek például a kolostori nyílt napok szervezése, ahol közelebbről megismerkedhetnek az érdeklődők az életünkkel, a szerzetesek közös zarándoklata, továbbképzők egy-egy közösségben ugyanazon feladatokat ellátó személyek számára stb. A Megszentelt élet éve keretében történő következő szervezett esemény az Erdélyi Főegyházmegyében szolgáló megszentelt életet élők zarándoklata a csíksomlyói kegyhelyre július 2-án, Sarlós Boldogasszony ünnepén amely a kegytemplom búcsúünnepe.

– Eleve miből áll egy csíksomlyói kisebb testvér mindennapja?
– A mindennapoknak a kolostor napirendre adja meg a gerinciét. Reggel 7 órakor van az első közös imaóra a kolostor kápolnájában, elvégezzük a Laudest vagyis a Reggeli dicséretet. Ezt követően fél 8 órától szentmisét mutatunk be a kegytemplomban, utána közös reggeli. Ezután mindenki végzi azon feladatokat, amelyekkel a közösség megbízta: pl. kapusszolgálat, gyóntatás, lelkibeszélgetés, adminisztrációs feladatok, kerti munkák vagy éppen készület előadásokra, prédikációkra stb. Háromnegyed egykor imádkozzuk közösen a Napközi imaórát, utána ebéd. Péntekenként az ebédnél Szent Ferenc atyánk, rendalapítónk írásaiból olvasunk egy részt az ebédnél. Délután ismét az egyéni szolgálatok ellátása. Negyed hétkor imádkozzuk a Vesperást, az Esti dicséretet utána közös vacsora, ill. beszélgetés. A befelező imaórát mindenki egyénileg végzi el nyugovóra térés előtt. Az egyéni elmélkedésre és imára, amely fontos kell legyen minden szerzetes számára, vagyis a magánimára fordított minőségi időre a nap folyamán kell időt találnia.

– Melyik nem vallási témájú könyvet volt alkalmad mostanság olvasgatni?
– Regényeket szoktam olvasgatni előszeretettel, főleg a kortárs regények érdekelnek pillanatnyilag. Most éppen egy jó ismerősömtől ajándékba kapott Dragomán György-kötetet olvasok, címe: A fehér király.

– Egy kérdés erejéig térjünk vissza a komolytalansághoz. Ha nem az egyházi szolgálatot választottad volna annak idején, akkor mivel foglalkoznál?
– Erre nem igazán tudok válaszolni, mert nem gondolkoztam ezen, igazából soha. Így ferences szerzetesként megtaláltam a helyem, kiegyensúlyozottnak érzem magamat és nem szeretnék most más lenni. Úgy érzem, 2000-ben a szívemben megszólaló belső hangra hallgatva jól döntöttem.

– Hogy vagy mostanság?
– Huhhh… Jó kérdés. Összességében jól érzem magamat a bőrömben. Éppen egy lengyelországi zarándoklatra készülök, helyi zarándokokkal csatlakozunk a Fekete Madonna zarándokaihoz, összességében kb. 800 zarándokkal keressük fel Lengyelország Királynője, a Fekete Madonna Jasna Gora-i kegyhelyét. A kegyhelyről hazatérőben Váradon meg kell álnom, június 27-én a Szent László-plébániatemplom búcsúünnepén veszek részt, ahova mint búcsússzónokot hívtak meg. Szóval készülődök.

anziksz.com