Határkerülések húsvétvasárnap

Isten áldásáért kerülték a határt
Kézdialmás és Lemhény kapocsünnepe
 

Évről évre egyre többen vesznek részt Kézdialmáson és Lemhényben a húsvétvasárnap tartott határkerülésen, és dicséretes, hogy más községekben – idén például Gelencén – is felélesztették ezt a régi, egyesek szerint még a kereszténység előtti korból származó, de az idők során a Szent István-i hit zászlója alá besorolt szép hagyományt. Ami egyszerűségében megragadó, hiszen nyalka lovasok szépen feldíszített szekerek kíséretében járják be a települések határait, hogy Isten áldását kérjék mind a hívek, mind a termőföldek számára.

A szokáshoz hűen a határkerülés Kézdialmáson reggeli szentmisével kezdődött, majd a községbeliek lovakra és szekerekre ülve, a Szent Mihály-hegyen átkelve keresték fel a lemhényieket. Több portánál megálltak, hogy áldáskérő mondókákkal köszöntsék a szomszédos község lakóit, majd a felsőlemhényi iskola előtti központban egyesültek a házigazda hagyományőrzőkkel, akik negyed tízre gyűltek össze az almásiak fogadására. Szép számban akadt kíváncsiskodó, több magyarországi jelzésű autó parkolt az esemény színhelyén, jelezve, a határkerülésnek a határon túl is híre ment. Az almásiak élén a Székely Virtus Hagyományőrző Egyesület huszárjai lovagoltak, köztük felfedeztük Zsigmond Jánost, a tavalyi Székely Vágta győztesét (és a Nemzeti Vágta negyedik helyezettjét) is nem a versenylovával, hanem egy igavonóval kerülte a határt, ezúttal sujtásos, kék ruhában.

A búcsú pillanatai a Szent Mihály-hegyen

A jelenlevőket elsőként az almásiak vezetője, Cserei Lázár megyebíró köszöntötte:

„Ősi szokás szerint húsvét napján reggel, szent körútra keltünk e kis lovas sereggel. Lelki atyánk szent áldását magunkkal hoztuk, amelyet veletek szívesen megosztunk. A feltámadt Úrjézus Krisztus nevében arra kérlek titeket, ezen szent körúton imáinkban velünk egyesüljetek. Közösen, együtt kérjük a mennyei atyát, áldja meg és adja határainkra bőven az áldását. És hogy imáinkban Istennél meghallgatást nyerjünk, a feltámadt Úrjézus Krisztus mindig legyen velünk. Dicsértessék a feltámadt Úrjézus Krisztus!”

Utána Dani József lemhényi főszervező szólt a jelenlevőkhöz, elöljáróban röviden összefoglalva a határkerülés lényegét.

– Ősi magyar szokás szerint a falu határán szeretettel köszöntjük almási keresztény testvéreinket, és mindenkit, aki összegyűlt újra, hogy az Úrjézusnak köszönetet mondjon. Örülünk, hogy eddig védelmezett és óvott, buzgó hitünk igazolja, hogy bennünk nem csalódott. Induljunk hát a határba őszinte hittel, imádságos lelkülettel, és bizonyítsuk be, hogy van bennünk hit, remény és szeretet. Térjünk vissza azzal a hírrel, hogy nemcsak a természet kel új életre, hanem mi is képesek vagyunk hitben életre kelni és erősekké válni. Húsvétvasárnapján legyen öröm és béke, ébredjen fel szívünkben Krisztus urunk emléke. Feltámadt Krisztus e napon, alleluja, alleluja!”

A menet Alsólemhény irányába tartva, a vasút szomszédságában található, id. Lukács György által 2007-ben Szent Mihály tiszteletére állított határkeresztnél állt meg, ahol Lukács Róbert lemhényi és Molnár István almási polgármesterek megkoszorúzták az emlékjelt, majd ezt követően egy lovas háromszor megkerülte a keresztet. Pozsony Ferenc néprajzkutató, egyetemi tanár – akivel második éve, hogy van szerencsénk találkozni ezen az eseményen – elmagyarázta: ez gyakorlatilag szintén a határ megkerülését szimbolizálja.

A két községvezető megkoszorúzta az id. Lukács György által állított Szent Mihály-keresztet

Alsólemhényben is szépszámú tömeg gyűlt össze, sőt, néhány román szó is megütötte a fülünket: két férfi – szemlátomást nem helybeli – a szokás szépségét, a látványos huszárruhákat és a népviseletbe öltözött hagyományőrzőket dicsérte egymás között. Eközben a két ceremóniamester megismételte a köszöntőszöveget, majd a két község lovasai, immár egyesülve, Kézdialmás irányába indultak, ahol már javában gyülekezett a tömeg a szokásos lófuttatásra.

Lófuttatás. Több lóhosszal nyert a nyujtódi fiatalember

Idén öt lovas nevezett be a mintegy négyszáz méteres távra – a Vasút utcában zajló verseny képezi a határkerülés leglátványosabb részét. A hajrá végén több lóhosszal győzött a nyujtódi Papp Alpár, második lett a fennebb említett, lemhényi Zsigmond János, míg a bronz­érem a szintén nyujtódi Mojzi Árpádnak jutott. A nyertes lovát a szokás szerint koszorúval díszítették, a lovasok csengettyűt, kötőféket kaptak ajándékba, no meg egy üveg bort.

Balról jobbra: Mojzi Árpád (Nyujtód), Papp Alpár (Nyujtód), Zsigmond János (Lemhény)

A kézdialmási főteret zsúfolásig megtöltő tömeg Kopácsi Ferenc kézdialmási plébános vezetésével imákat mondott, majd a résztvevők oklevéllel tüntették ki Pál Olivér huszárt, Bokor Botondot, aki díszes fogatával minden évben részt vesz a határkerülésen, valamint dr. Kelemen Andrást, aki filmes csapatával az idei, sorban a 26. rendezvényt is megörökítette.

Zsigmond János is a huszárok között vonult

A határkerülés résztvevői ezt követően a Szent Mihály-hegyen található, festői szépségű barokk templomhoz vonultak (amit a két település egyébként közösen használ), ahol a hívek Sánta Pál szentszéki tanácsos, római katolikus plébános által celebrált szentmisén vettek részt.

Bartos Lóránt

„Egykoron lövöldözének”

„Az mi romano-catholica religiónkban régi, bévött szokás az volt, hogy mink az karácsonyi és húsvéti ünnepeknek éjszakáin hajnalig is miseszolgálatban foglaljuk magunkat, akkoron az ifjúság szokott lövöldözni afelett az is régi, bévött törvényünk volt, hogy minden húsvét napján határt kerülénk, azaz processiot járánk” – írta Bálint Sándor szegedi néprajzkutató és művészettörténész egy 1665-ös feljegyzés alapján 1938-ban, Budapesten megjelent Népünk ünnepei – az egyházi év néprajza című könyvében. A húsvéti határjárásnak mindig is a tavaszi vetések megszentelése és védelme, a határjelek megújítása volt a célja. A szokás gyökerei vélhetően olyan időszakra nyúlnak vissza, amikor a természetben élő ember hitt abban, hogy ha egy földterületet egy bizonyos időpontban körbejár, akkor azt nem érheti kár és pusztítás.

Székely Hírmondó (hirmondo.ro), 2015. április 8.

Határkerülők imádkoztak a székelyudvarhelyi kereszteknél

Lovasokkal együtt mintegy félszáz részvevője volt húsvét vasárnapján a Szent Miklós római katolikus plébánia által szervezett határkerülésnek Székelyudvarhelyen. A zarándokok Jézus Krisztus feltámadását hirdették, a kereszteknél megállva pedig Isten áldását kérték az idei termésre, imádkoztak az egészségért, hitük megerősödéséért.

A zarándokút után a Szent Miklós-hegyi templomhoz tértek vissza a határkerülők, ahol ünnepi szentmisén vettek részt

A húsvét napját megelőző esti körmenetnek a folytatásaként – amikor az emberek kijönnek az utcára Jézus Krisztus feltámadását hirdetni – szokták megszervezni a hajnali határkerülést. A zarándokút során a részvevők megállnak a város egykori, illetve mostani határában lévő feszületeknél, és a húsvéti örömtől feltöltődve, imádkozva kérik Isten áldását az idei termésre – közölte Balla Imre, a Szent Miklós-plébánia segédlelkésze, aki vasárnap a székelyudvarhelyi határkerülőket vezette.

A szokás keletkezésével kapcsolatban rámutatott, már a pogány időkben is létezett hasonló rituálé, amikor az emberek tavasszal, a természet megújulását látva, azzal a céllal mentek ki a határra, hogy hangoskodva elriasszák a gonosz, mágikus erőket.

Reggel hat órakor gyűltek össze a határkerülők a Szent Miklós katolikus plébánia előtt, első állomásként pedig a városközponti ferences rendi templom közelében lévő keresztnél kérték Isten áldását a részvevőkre és családjaikra. „Minden keresztnél más-más szándékra imádkozunk: egyebek mellett a jó termésért, az egészségért, a betegségből való kigyógyulásért, hitünk megerősödésért. Útközben Jézus feltámadásával kapcsolatos énekeket zengünk, hogy mások is hallhassák örömünket, illetve a  rózsafűzért imádkozzuk. Tulajdonképpen egy imaútról van szó” – fejtette ki Balla Imre. A résztvevők a Szentimre utcán haladva értek ki a mezőre, majd egy kört megtéve, útba ejtve a Jézus-kápolnát, a Kossuth utcán keresztül értek vissza a kiindulási ponthoz, ahol ünnepi szentmisén vettek részt.

Az időjárás nagymértékben befolyásolta, hogy a tavalyi huszonhét lovashoz képest idén csak nyolcan jöttek el – magyarázta Szász Dénes, a lovas határkerülők vezetője, hozzátéve, minden bizonnyal az is hozzájárulhatott az alacsony részvevőszámhoz, hogy egyre nehezebb lovakat tartani. Ugyanakkor fontosnak tartotta megjegyezni, minden évben meg kell szervezni a határkerülést, hiszen a hagyomány megőrzése nemcsak vallási, hanem a székelység megmaradása szempontjából is elengedhetetlen.

A Szent János utcában kaláccsal és pálinkával fogadták a lovas határkerülőket

A Szent János és az Ady Endre utca kereszteződésében lévő keresztnél pálinkával és kaláccsal fogadták a határkerülőket a közelben élők. A Szentimrei Cimboraság vezetője, Bartalis Imre elmondta, évek óta rendszeresen megvendégelik a zarándoklat részvevőit, kifejezve ezzel irántuk érzett tiszteletüket, átadva jókívánságaikat.

„Katolikus vagyok, aki ebben nevelkedett fel, így nagy boldogsággal tölt el, hogy idén is volt határkerülés, amelyen a korábbi években – amíg az egészségügyi állapotom engedte – magam is részt vettem. Az pedig külön öröm, hogy megvendégelhettük a zarándokokat” – jelentette ki portálunknak Szalai Csaba, a fogadók egyike a helyszínen.

Fülöp-Székely Botond, Székelyhon.ro, 2015.04.07.

Áldást kértek a termésre a szentegyházi határkerülők

Ahogy minden évben, idén is a templom elől indultak útnak papi áldással a határkerülők Szentegyházán húsvétvasárnap reggel, hogy áldást kérjenek a mezei munkára a bő termés reményében, továbbá hogy egymásért és az egyházközösségért imádkozzanak. A hagyomány őrzésébe egyre több fiatal kapcsolódik be.

A résztvevők idén is bejárták a település határát, a környező mezők egy részét. A határban lévő kereszteknél megálltak és közösen imádkoztak. Az állomások között húsvéti énekeket énekeltek, a mezőn való áthaladáskor pedig elimádkozták a dicsőséges rózsafüzért.

A határkerülők imádságokat és énekeket tartalmazó füzetét régi imádságos könyvek alapján állították össze nem sokkal a rendszerváltás után, Ambrus Imre egykori megyebíró (a helyi egyháztanács vezetője) kezdeményezésére.

„Adjunk hálát a mindenható felséges teremtő Istenünknek, hogy megadta érnünk a mai dicsőséges szent napot, a mi megváltó Jézusunk feltámadása napját, hogy irgalmas szemeit rajtunk tartván megőrzött, oltalmazott, sokrendbéli szomorú változásokban. (...) Minthogy sokrendbéli szükség alá vagyunk vetve, könyörögjünk azért, először is hogy mezeinkbe lévő és leendő veteményeinket, melyek látogatására a mai szent napon szép isteni dicséretekkel kijöttünk, Isten ő szent felsége jégesőtől, ragyától szélvésztől, záportól, mindennemű égiháborútól megőrizze és megtartsa, bő terméssel megáldván kezünkbe adja, Isten dicsőségére, romlandó testünk táplálására, szűkölködő testvéreink felsegítésére” (A szentegyházasfalui temető anyakeresztjénél végzett imádság szövege)

A határkerülés hagyománya a rendszerváltást követően éledt újjá. György István jelenlegi megyebíró elmondta: a kommunizmus alatt is éltették a hagyományt, de mivel tilos volt részt venni rajta, ezért titokban, a templom kerítésén belül tartották. Az udvaron lévő kereszteket négyszer-ötször is végigjárták. Jelenleg több mint tíz kilométer hosszú a zarándoklat.

A szokáshoz hozzátartozik a határkerülők megvendégelése is. Az állomásokat jelentő keresztek szomszédságában élők étellel, itallal kínálták a zarándokokat.

A körmenet papi áldással ért véget, a határkerülők az első padokban foglaltak helyet a húsvétvasárnapi ünnepi szentmisén.

Tamás Attila, 2015. április 5.

Székelyhon.ro/Magyar Kurír