Hét ajándék

Hétpecsétes titok, hétszilvafás nemes, hétpiculás malac, hétágra süt a nap, hétfán figyegő...,hétfejű sárkány, heten, mint a gonoszak, hét élete van, hétszépség, hétalvó, hétfalusi, hétlétra, hetedhétországon túl, hétvármegye héthatára, hétpróbás gazember, hétköznapi, hétrét görnyedt, hét szűk esztendő, hét fő bűn, hét szentség, hétfájdalmú anya... – megannyi kép, minőség, megannyi magvas igazság.

Mellőzve most a pogánykori vagy zsidó számmisztikát, nyelvünk hét-szóbokrából - ami bizonyára a hét nap hetes számára utal- ahány ág, annyi új hajtás. De most Pünkösd után ne ezek jelentés-elágazásaival foglalkozzunk, hanem teljünk el a Lélek hét ajándékával.

Bizonyára van köze a hetes szám teljességéhez (sőt!), de sorba véve kiderül, ezek az ajándékok életünk egészét átfogják. Mindenikre szükség van: bölcsesség, értelem, tudomány, jámborság, tanács, erősség, istenfélelem.

Ezek mind olyan lelki finomságok, melyek biztosítják az átjárást lelkünk és a Szentlélek között. Rajtuk keresztül jár át minket Isten Lelke, és befolyásol a jó irányába. Létajándékok. Jelzik, hogy életünknek szellemi, vagy még inkább spirituális alapjai vannak. Ez alapozza meg emberlétünk, boldogságunk, „sikerünk” titkát. Ezeken keresztül ismerjük fel a Szentlélek kiáradását a maga hétköznapi konkrétságában.

Ajándékok, mert nem kell értük fizetni. De nem is lehetne. Megvenni sem. Ingyen vannak. Sokszor azért nem merünk, nem tudunk velük mit kezdeni, mert ránk erőltetik nap mint nap: ’mindennek ára van’... S nem értéke. Isten viszont ingyenes szeretetből ajándékoz meg, magával. Ő nem az árcédulát nézi, hanem egyszerűen ad, és örül, ha adhat. Ezért az Ő ajándékának (életünk, természet, levegő, víz, egészségünk, szeretteink- vagyis minden) nem ára, hanem értéke van: a szeretet. Az érdek nélküli szeretet. Ami nem jár. Amit nem lehet kiérdemelni. Csak kapni lehet és várni. Elfogadni, befogadni, ajándékként, mint a gyermek. Legfeljebb kérni.

A Szentlélek ajándékait szemlélve rájövünk, hogy ezeken keresztül nemcsak Istenhez kötődünk, hanem mindinkább egymáshoz is. Megszüntetik az elidegenedést, az önzést. Ő van jóra késztető, alkotni akaró, segíteni óhajtó vágyaink mögött. A Lélek serkent, amikor küzdünk az igazságtalanság ellen, amikor harcolunk az igazságért (tollal, szóval, kiállással, a jog eszközeivel), a Lélekkel működünk együtt, amikor valami jót akarunk megvalósítani: szülőként, földművesként, tanárként, orvosként, reál- és humán szakterületen egyaránt.

A Szentlélek biztosítja a szelet életünk hajójának vitorláiba. Vegyük sorra ezeket az ajándékokat:

1.           Bölcsesség

A bölcs ember a véges dolgokban a végtelent keresi. Gondolkodásának szellemi alapja nem a rész, hanem az egész. Ahogyan Hamvas Béla fogalmaz: „Nem csak a kultúra, az ember is; nemcsak a természet, a természetfeletti is; nemcsak a lélek, a szellem is; nemcsak az élet, hanem az is, ami az életen túl van. És mindez nem külön, egyenként, hanem minden együtt... Az egészet együtt nézni”[1].

Akkor vagyok bölcs, - vagy legalábbis törekszem a bölcsességre -, amikor az Isten elgondolása szerinti életet kedvelem. Úgy nézem és látom a dolgokat, ahogyan Isten. Ehhez nem elég az öntelt tudás. A Bölcsesség Lelkének birtokában higgadtan végiggondolhatók a folyamatok, leszűrhetők a mindenki javát előmozdító következtetések. Egységben látni, meglátni az események közti összefüggést, helyesen értelmezni, helyes döntéseket hozni, értékeket rangsorolni, fontossági sorrendet fölismerni, a felismert igazság szerint élni – erre csakis a Szentléklek képesíti az embert. A bölcsesség nem a sok kis igazság káoszát, hanem a Nagybetűs Igazságot juttatja érvényre, ezzel elősegítve a rendezett békét, a közjót is. „Isten balgasága bölcsebb az embereknél” (1Kor1, 25)

2.           Értelem

Az Értelem Lelke segít kibogozni elhomályosodott elménk okoskodó gubancait. Manapság az okosság sokszor rafináltságot, túlzott óvatosságot, kételkedést, a felelősség megkerülését jelenti. Inkább kerülnénk a kockázatot, ha nem éri meg, nem teszünk egy lépést sem. Az értelem viszont azért adatott, hogy megértsük azt, amit már tudunk. Az értelem a logikus gondolkodás képessége. De nemcsak emberi síkon lehet értelmes valami.

Az Értelem Lelke segít meghajolni Isten elgondolásai előtt. Belelátunk Isten „fantáziájába”. Segít, hogy abban is értelmet lássunk, ami nem lelkesít, vagy szokatlan. Aminek emberileg látszólag nincs értelme. Az értelmes hívő ember nem okoskodik, nem kétségbe von, hanem egyszerűen csodálkozik. A szentelkes értelem nemcsak érti az Úr szavát, hanem érzi a Biblia szavainak ízét, érti a kegyelem lényegét. Egyházunk is az értelem ajándékának birtokában vigyázza a hitletéteményt, hirdeti az örömhírt a történelem sodrában, tudva azt, hogy az Ő útjai nem a mieink, mégis mindennek csak Ő ad értelmet. Csak akkor értjük meg a lényeget, ha a Szentlélek működik bennünk.

3.           Tudomány

Az emberi tudomány szükséges. A sok információt rendszerezni, „szakosítani” kell. Az igazolható ismeretek tárháza, ha jól használjuk, segít az életminőség javításában. Azóta, hogy szakítottunik a „jó és rossz tudás” fájáról, értelmünkbe is beférkőzött az önzés, a gőg. Pedig a tudás önmagában nem boldogít. Nem önmagáért van. S még csak nem is kellene versenyezni azért, ki szerzi meg, hogy az általa megkaparintott hatalommal visszaélhessen. Jézus szerint - ahogy Mártának mondja - „csak egy a szükséges”. (Lk10, 38) A tudomány ajándéka megszenteli az értelem munkáját. A Tudomány Lelke arra képesít, hogy közkinccsé tegyük kamatoztatott tudásunkat, a közösség javára és Isten dicsőségére. A teremtményeket a Teremtőhöz fűződő viszonyukban szemléli.

A Szentlélek ajándéka, ha egy tudós fejében nemcsak kipattannak, hanem meg is ragadnak a gondolatok, s azokat az igazság szigorával végigköveti, a megfelelő következtetéseket levonva. A Tudomány Lelke serkenti a gondolkodás karizmájával megáldott embert, hogy mint folyó a tenger felé, feltartóztathatatlanul az Igazság kikötőjébe jusson. A valóságot segít felfedezni, mindenféle hamis vagy felszínes információkat kecsegtető, olcsó hasznossága dacára. Ha szeretnéd, hogy amit megtanultál megjegyezd, kérd a Tudás Lelkét.

4.           Jámborság

Manapság gügye, álszent, élhetetlen, bugyuta stb. jelzőkkel illetik az olyan embert, aki jámbor. Ez nem illik egy férfihoz. Ha jámborkodik, arra vall, hogy ő nem „emancipált”. Holott a jámborság, mint készség, magatartás a leginkább emberhez méltó. Főleg Istennel való viszonyában. Aki jámbor, érzi az Úr közelségét. Megilletődve hull térdre, áhitattal közelíti meg a Személyes Titkot. Arcra borul Isten előtt. A Jámborság Lelke képesít az Istennel szembeni gyöngédségre, tapintatra. Egyfajta tiszta szeretet, ősbizalom ez, ahogyan a gyermek odabújik édesanyjához, akár felnőttként is...

A jámborság a bizalom lelkülete. Nem bárgyú együgyűség, hanem Isten szeretet-otthon melegének átérzése. A jámbor ember érzékeli, hogy Isten szeretetének erőterében van.

5.           Tanács

Még a legnagyobb pozícióban lévő, felelős beosztású emberek is alkalmaznak tanácsost (elnöki tanácsos, jogtanácsos, szakértő, stb.), hogy jó döntést hozhassanak. Mert a döntés felelősséggel jár. Számunkra a Szentlélek a legjobb tanácsadó. Az Ő „véleményét” kérjül ki, amikor hétköznapi vagy ünnepi újaink útkereszteződésébe kerülünk. Tájékozódásunkhoz, a zavaros, bizonytalan helyzetekben, vagy a „sokismeretlenes egyenletek” megoldása idején az ő tanácsára van szükségünk. Különösen az eszmék, hitek, világnézetek piacán, vagy amikor nem tudjuk hol a bűn vagy az erény, az erkölcsös vagy hitvány döntés vízválasztója. A Szentlélek segít megkülönböztetni a hegyet a vakondtúrástól, „a gyöngyszemet az üvegcseréptől, a Szépséget a Rúttól, a keskeny utat a szélestől.”[2] Kérjük Őt.

6.           Lelki erősség

Bátorságnak is nevezhetjük. A fitnessz edzőtermek és élményfürdők világában sokan testi erejükkel büszkélkednek, jól felépített izmaikra támaszkodnak. Celebként ünneplik és tapsolják őket. De mily hamar cserbenhagyja testi erejük, ha valami pszichés vagy lelki megrázkódtatás éri. Mennyi lelkierő kell egy konfliktus elviseléséhez, egy csalódás megemésztéséhez, mily könnyen összeroppanunk egy betegség, egy lelki trauma kapcsán. Lelki erőnk sincs úgy magunktól, csak „felülről”, a Lélek képesít rá. A léleknek kell igazán erőben lennie, akkor jöhet az ép test. A lélek ereje bátran kezdeményezi a jót. Képes kitartani benne ellenszélben is. Megmaradni a jóban. Szembeszállni a rosszal, kiállni hitünk mellett, kitartani egy elhatározásunkban, helytállni a kísértések idején, kibírni a szenvedéseket, a „gyűrődést”, állni a sarat akkor is, amikor „külsőleg” nem motivál semmi... –ehhez a Lélek erejére van szükség.

Aki elveszíti a lelkierőt, aki elszakad a Lélektől, az lelkileg hamar legyengül: megalkuszik, sodródik, leépül, megfutamodik, kétszínűvé válik, feladja a küzdelmet és összetörik. A Szentírás szerint az apostolokat, akik A Lelket várták, „erő töltötte el”. Ilyen értelemben mondja Jézus is Máténál: „A mennyek országa erőszakot szenved, és az erőszakosok ragadják meg...” (Mt 11, 12)

7.           Istenfélelem

Még a keresztények között is akadnak olyanok, akik „félnek” az Úr félelmétől. Szent Pálnál olvassuk: „Félve és remegve munkáljátok hát üdvösségteket!” (Fil2, 12). Az ószövetségben valóban létezett egy ilyen írtózásszerű félelem a találkozástól: aki szemtől szembe találja magát az Úrral, úgy hitte, azt ember nem tudja elviselni. A zsidó gondolkodás szerint, ha teljesítetted valaki kérését,  „féled” az illető személyt.

A keresztény lelkiség azonban teljesen mást ért istenfélelem alatt. Nem rettegünk Istentől, hisz ő szerető Atya. Nem akarja a bűnös halálát, hanem, hogy az megtérjen és éljen. Tehát nem beteges, pszichológiai értelemben vett félelem, nem szorongás. A Szentírás szerint: „a bölcsesség kezdete, az Úr félelme.” (111. zsoltár)

Az istenfélelemnek inkább az alázathoz van köze. Elismerem Istent Istennek. Én teremtény vagyok. Nem a büntetésétől félek, nem valami bűnös félelem ez, - nem teljesítettem kötelességemet, s emiatt ő most engem a porba sújt -, hanem meghajlok felfoghatatlan szentsége előtt. Érzem fölséges jelenlétét, és tisztelettel elismerem, mert szeretem. Félni inkáb attól félnék, ha elveszíteném az ő szeretetét. Tisztelem Isten szabadságát, hiszem, hogy minden titokzatossága ellenére szeretetének fénye beragyogja életemet.

Az Istenfélelem Lelke tehát arra képesít, hogy alázatos tisztelettel, megrendülve, a Fönség és a Titok kapujában újra és újra átöleljem az Urat.

Jöjj el, Szentlélek, hét ajándék Istene!

Sebestyén Péter 

www.peterpater.com