2015.05.16
Előadás a Katolikus Akadémián
Ima és személyes hívás az ignáci hagyományban címmel tartott előadást május 14-én, csütörtökön a Katolikus Akadémián, a Római Katolikus Teológiai Fakultáson a jezsuiták magyarországi rendtartományának tartományfőnöke, Forrai Tamás.
Az előadót Marton József professzor, a kar dékánja mutatta be a közönségnek. A meghívott a Megszentelt élet évére reflektálva arra kereste a személyes választ, hogy a mai kor szétesettsége közepette miből, miként lesz ima, hogyan, miként tudja alakítani a ma emberét az evangélium s annak üzenete, valamint melyek az elköteleződés mai koloncai.
Kiindulópontként, s az előadáson végigvonuló motívumként egy, az előadó által választott metszet szolgált, amely Péter vízen járásának momentumát örökíti meg, s többfajta értelmezési lehetőséget biztosít. A történelem folyamán minden kultúrának megvolt a maga vihara, a fent említett képen pedig a bárka vonalai egybeolvadnak a hullámzó tenger vonalaival. A képen Péter egyik kezét görcsösen előre nyújtja, míg másik kezével a zajt próbálja kizárni és így minél jobban hallani, fél lábbal még a bárkába van, és visszatartják a ruháját húzó, bárkában ülő apostolok. A péteri vakmerőség képe ez, miközben a többiek mind mást-mást tesznek. Ebben a kompozícióban megtalálhatjuk magunkat is: a bárkában, vagy kilépve látszatbiztonságunkból.
Mi (nem) hívás/ önátadás? Nem lehet önpusztítás, túlpörgött szolgálatok egymásutánisága, fáradt és szomorú szolgálatok sora, kiégés vagy boldogtalanság. A ma kereszténye mély megelégedettséget keres életével és szolgálatával, erős Isten- és jó emberi kapcsolatokat, mély lelki életre alapozva azokat. De mindezt definiálni lehet így is: célt, értelmet keres, olyat, amibe érdemes életre szólóan energiát befektetni. Ha pedig arra keressük a választ, milyen a világunk, illetve milyennek látjuk ma a világot, akkor nagyon sok ellentétpár jut eszünkbe. A ma emberét nem lehet meggyőzni a tekintélyre való hivatkozással, igazságok abszolút értéknek hajtogatásával. A keresztény teológia célja az ember. A ma emberét gyakorta a céltalanság, a demotiváltság, a felületes emberi kapcsolatok, a kudarc és a konfliktus jellemzi. Mondhatjuk, hogy olyan társadalomban élünk, ahol sok az újratervezés (ami nem kevés energiát emészt fel), a boldogtalanság, a betegség, az agresszió ördögi köre. Mindez egyfajta evangéliumi ellenkultúraként is leírható. A mai ember antropológiai problémát él meg, olykor a következő gondolatmenet szerint: senki sem hív (egyedüllét), így nem is kell válaszolnom, ha pedig nem kell válaszolnom, akkor nincs felelősségem, azaz „szabad vagyok”. Ezt azonban így is lehetne látni: senki nem hív, tehát nem szeretnek, nem vagyok fontos senkinek, ha pedig nincsenek emberi kapcsolatok, akkor az élet elveszíti célját, értelmét. Ennek pedig következménye a kétségbeesés, a krónikus határozatlanság, a szorongás, a sodródás, a függésbe és az azonnali kielégülésbe menekülés. A ma emberének nincs mire, miért, kinek átadja magát. Az emberi élet értelme pedig ajándék jellegében rejlik, mert azért kaptuk, hogy ajándék legyen másoknak, elfogadott és odaadott ajándék.
Gyakran döntenünk kell két dolog között, de ma egyre többször súgják: nem kell dönteni, mindegyik lehetőséget birtokolni lehet, s ez a szabadság. Az igazi szabadság azonban a döntésben rejlik: a döntés új szabadságot, lehetőséget ad!
Az ima a nagylelkűség hordozója, felelősség Istennel szemben, az ő követése pedig radikális: az ajándék elfogadása radikális szakítást jelenthet. Zakeus, s nem a gazdag ifjú módjára, az elengedés gyakorlását jelenti.
Az előadást követően a jelenlevők kérdéseket tehették fel az előadónak, illetve elmondhatták hozzászólásaikat, észrevételeiket.
A Katolikus Akadémia következő előadása június 11-én lesz, Farmati Anna szociális testvér tartja Ég és föld között: e-képek a kortárs középkorból címmel.
Kép és szöveg: Fábián Róbert
Vasárnap (2015/21. szám)
