2015.06.05
Az idén huszonöt éve újra szabadon ünnepelhető úrnapi búcsúra csütörtökön nagyon sokan érkeztek a Székelyudvarhelyi Főesperesi Kerület egyházközségeiből és helyből: a szentmise és körmenet idejére lelassult a város.
Az Úr Testének és Vérének főünnepére hangolt az ünnepélyesség, a fel-felhangzó csengettyű-, ének- és imaszó: lobogók alatt vonultak a keresztalják a Márton Áron téri főpásztori szabadtéri szentmisére, utána a négy égtáj felé elhelyezett, a Mária Légió, a Rózsafüzér Társulat és a nőszövetség által díszített lomboltároknál stációt tartva kértek áldást településeinkre, lakóikra és a világra.
A Kis Szent Teréz-plébániatemplom előtt meghajtották zászlaikat a kadicsfalvi egyházközség gyalogos zarándokai, majd közös imádság és áldás után útnak indult a Bethlen-lakótelepi népes csoport is. A kereszt után az idén elsőáldozottak haladtak, mosolygós szülők kísérték a kosárkáikban virágszirmokat vivő gyermekek felnőttekéhez igazított lépteit. Lelkükből zengett a zarándokének. A térre érkezve a keresztalják népe bekapcsolódott a rózsafüzér-imádságba.
A város plébániáinak idei elsőáldozói ezúttal székely ruhát öltöttek, és elfoglalták kiemelt helyüket. Hosszú harangszó és a helyi egyházközségek egyesített kórusainak éneke kísérte a szerpentinen körmenetben vonuló asszisztenciát. Jakubinyi Györgyöt, a gyulafehérvári főegyházmegye érsekét Mátyás Károly főesperes-plébános köszöntötte. Székelyudvarhelyi úrnapi búcsús hagyomány, hogy a főcelebráns a főegyházmegye mindenkori főpásztora, hiszen 1949-ben, az utolsó szabad főtéri körmenet alkalmával Márton Áron püspök vitte az Oltáriszentséget.
Urnapja Szekelyudvarhely TC (10)_b
Az érsek bevezető gondolatában Jézus búcsúvacsorájára irányította a figyelmet. Kiemelve: Jézus nem emlékképet adott tanítványainak. Az Oltáriszentség és a papság alapításával jelenlétét kaptuk az idők végezetéig. Konszekrált kenyér és bor ma is ott van, ahol érvényes egyházi rend van. Az úrnapi mise és körmenet pedig hitvallás: miként viszonyulunk Hozzá a családban, az egyházban, illetve ájtatosságainkban.
A búcsú meghívott szónoka, Varga Rezső kanonok, főegyházmegyei vagyonkezelő emlékeztetett, az ünnep és a szentmise központja Jézus, a két legfontosabb élelem, a kenyér és a bor valóságos jelenlétében. Az eucharisztia mindennapi táplálék, erőforrás, a betegnek gyógyszer, vigasz, de Rá-nézés is: itt van valóságosan. Legyünk közel Hozzá, alakítsunk ki közelséget Vele, maradjunk beszélő viszonyban Jézussal. Nem elég csak a templomban ájtatoskodnunk, a világban is tanúságot kell tennünk Róla. Aki nem kerekedik fel, soha nem találhat Rá – az istenképűséget kell keresnünk. A körmenet a templom falainak meghosszabbítása minden ember élete felé – hallottuk a homíliában. Az Úr velünk jár a jelképes úton, és életünkön keresztül akar velünk lenni. Az Úrnapját ünneplő ember győzelemről énekel: Krisztus legyőzte a halált, és szétosztja magát minden szentáldozásban. Találkoztunk-e valóban Vele? Kapcsolatban vagyunk-e? Hordozzuk-e Krisztust életünk utcáján? Tudjuk-e szeretetben és igazságban hallgatni Őt, mint az emmauszi tanítványok, és lángol-e közben a lelkünk? Ma újra ránk bízza magát: vigyük ki az utcára, vigyük be otthonainkba. Ami ebben akadályoz, azt zárjuk ki életünkből. Vegyük észre a velünk járó Urat. Nem elég a szó, a mai embernek tanúságtevő keresztényekre van szüksége. A mai, képekkel telített világban a szavak nem számítanak. „Példát adjatok nekik!” – idézte Ferenc pápát. Áldáskérő gondolatként elhangzott: maradjon családjainkkal, a ránk bízottakkal, a velünk ünneplőkkel, valamennyiünkkel Jézus.
A tavaszi ünnepkört lezáró Úrnapján a Mennyei Kenyér által a köztünk élő Ige áldását kérték a körmeneti stációk alatt. Hálaadás és szentségi áldás után a főesperes köszönetet mondott Istennek a szent napért, hogy átélhettük Isten Jézus Krisztusban köztünk maradt szeretetét, és mindenkinek, aki áldozatot hozott az ünneplésért.
Molnár Melinda, Székelyhon.ro, 2015.06.04.
Úrnapja: tanúságtevő ünnep
Az utolsó vacsorára történő emlékezés főünnepe Udvarhelyszék egyik legjelentősebb zarándoknapja. Gyalogszerrel, keresztaljával indulnak a közelebbi települések és a város plébániáinak búcsújárói, hozzájuk csatlakoznak a Márton Áron térre vezető utcákból a járművekkel érkezők.
1949 óta mindig a főpásztor vezeti Székelyudvarhelyen az úrnapi körmenetet
Az Úr Testének és Vérének ünnepén, ismertebb nevén Úrnapján a székelyudvarhelyi Márton Áron téren felállított szabadtéri oltárnál a 11 órakor kezdődő szentmiseáldozatot együtt mutatja be a kerület papjaival dr. Jakubinyi György, a gyulafehérvári főegyházmegye érseke.
A főpásztori szentmisén közreműködnek a székelyudvarhelyi római katolikus egyházközségek kórusai: a Szent Miklós Schola és a Psallite Vegyeskar (vezetője Simó Zsuzsa); a Jubilate Deo (vezetője Székely István) és a Musica Sacra Kamarakórus (vezetője Rózsa Imre). A szertartás énekeit orgonán Pap Zoltán kíséri. Az egyesített kórus előadásában elhangzik Halmos László Ecce sacedos magnus, Mozart Iubilate Deo és Caspar Ett Tantum Ergo című műve, ugyanakkor Rózsa Imre kántor-karnagy vezényletével együtt kísérik a szentmise énekeit.
A búcsú meghívott szónokát, Varga Rezső kanonokot, főegyházmegyei vagyonkezelőt arról kérdeztük, milyen gondolatokkal készült abba a városba, ahol kispapként már szolgált.
– 1985 februárjától május közepéig voltam Székelyudvarhelyen mint szabadéves. Abban az időben a szentelés előtti második félévben teljesítettünk ilyen szolgálatot. Így kerültem oda. Mint minden kezdés, ez is izgalommal töltött el. Milyen lesz? Meg fogok-e tudni felelni az elvárásoknak? Sokat hallottunk már arról, hogy Udvarhelyen nagyon jól működő plébániaközösség van. Nagy plébánia, lelkes hívek, sok fiatal, sok hittanóra (akkor még nem volt iskolai hitoktatás), nagy és jól működő énekkar, lelkes kántorok. A plébános és a káplánok is nagy szeretettel fogadtak. Első ténykedésem a Szent Balázs-áldás osztása volt az iskolásoknak. De volt benne hittanóra, prédikáció, áldoztatás, temetés, minden, amit egy diakónus végezhet. Nagyon szép pár hónap volt az itt töltött idő. Most lázasan készültem erre az úrnapi elmélkedésre. Szeretnék valami konkrét, kézzel fogható tanácsot adni arra, hogyan is teljesítsük az Úr Jézus óhaját, akaratát, szándékát, hogy minél többen beengedjék hajlékaikba, befogadják őt, vele járják az utat, életük útját. Ne elégedjenek meg a hittel, még a templomba járással sem. Hanem példamutató életet éljenek, ne csak szavukkal, de sokkal inkább példájukkal vezessenek másokat is el Jézushoz. Különösen a rájuk bízottakat.
– Lévén a Szórvány éve, és van ebben is tapasztalata, miként élték meg előző szolgálati helyének híveivel, a petrozsényiekkel ezt a napot?
– A petrozsényiek lelkes hívek. Mindig is szerettek ünnepelni. Az úrnapi szentmise mindig délután volt, és utána a körmenet a templomkertben. Mindig sokan eljöttek ünnepelni. Az abban az évben elsőáldozáshoz járult gyermekek újra magukra öltötték ünneplőruhájukat, és lelkesen szórták a virágszirmokat az Oltáriszentség előtt.
– Kérem, osszon meg olvasóinkkal egy szülőfalujához kötődő úrnapi emléket.
– Gyermekként mindig rácsodálkoztam: a templom körül nagy fák voltak, ezeknek a tövében díszítették fel a négy oltárt. A hívek otthonról hozták a szentképeket, ezek lettek az oltárképek. A körmenet mindig kedves liturgikus cselekmény volt, különösen az örökmozgó gyermekeknek.
Molnár Melinda, Székelyhon.ro, 2015.06.03.