Kövess engem!

Bizonyára már volt mindenkinek része abban, hogy milyen nehéz a szemébe nézni egy barátnak, vagy mennyire nehezünkre esik találkozni egy jó ismerősünkkel, akivel korábban nem viselkedtünk baráti kötelékünkhöz méltóan. Ilyenkor kényelmetlenül érezzük magunkat. Nem tudjuk, hogyan fog a találkozás alakulni. Félünk a számvetéstől és a szemrehányástól. Az ilyen találkozások elején szívünk a torkunkban lüktet, hangunk és kezünk remeg… De mennyire jólesik, ha simán sikerül túllenni a kényelmetlen pillanaton, ha a megsértett ismerősünk, barátunk kitárja kezét felénk, és különösebb szemrehányás és számonkérés nélkül túlteszi magát, vagy ha tisztáznunk kell is viselt dolgainkat, szeretettel és megértéssel teszi azt.

Simon Péter és hat tanítványtársa, összesen heten, halászni mennek. Péter és társai visszatérnek régi mesterségükhöz, amit még Jézus meghívása előtt szakértelemmel gyakoroltak. Egész éjszaka fáradoznak, de nem fognak semmit. Amikor hajnalodik, megszólítja őket a partról a Feltámadott: „Gyermekeim, van valami ennivalótok?” Sikertelen fáradozásaik után Jézus szavára bőséges halfogásban van részük a tanítványoknak, olyannyira, hogy a hálót a halak sokasága miatt nem tudják a csónakba emelni. Ekkor a szeretett tanítvány felismeri: „Az Úr az”. Erre Simon Péter Jézushoz akar érni, de hamarabb, mint a többi tanítvány. Jellemzően Péter. Hevesen, gondolkozás nélkül vízbe dobja magát, mert elsőként akar találkozni a feltámadt Úrral.

Miután ettek, Jézus háromszor kérdezi meg Pétert: „Szeretsz engem?” Elérkezett az idő a dolgok tisztázására. Amikor Jézus kereszthaláláról beszél, és arról, hogy tanítványai megbotránkoznak benne, elhagyják őt, Péter fogadkozik. János evangéliumában ez a drámai ígéret hangzik el Péter ajkáról: Miért ne követhetnélek már most? Életemet adom érted.” Jézus leintette: „Életedet adod értem? Bizony, bizony mondom neked: Mire megszólal a kakas, háromszor megtagadsz (Jn 13,36–38). Sőt, Máté szerint Péter fogadkozott: Ha mindnyájan megbotránkoznak benned, én akkor sem (Mt 26,33).

Jézus lényegében háromszor teszi fel majdnem szó szerint ugyanazt a kérdést: Simon, János fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek? Az első alkalommal kihangsúlyozza,  jobban szeretsz-e, mint ezek, azaz a többi tanítvány. Jézus feleleveníti Péter fogadkozásait: ő nem hagyja el, követni fogja, még ha élete árán is, Mesterét. Kiemelt szerepe van a tanítványok között, úgy gondolja, hogy erősebb a többieknél. Tudjuk, mi történt Jézus elfogatása után. Péter háromszor tagadta meg. Most Jézus háromszor kérdezi meg tőle: „Szeretsz engem?” Jézus kérdése majdnem szóról szóra megegyezik, de mégis van egy visszafokozás: Az első két kérdés görög nyelven az agapaó igét tartalmazza, amely azt a szeretetet jelöli, amely csak Istenre jellemző, és azokra, akik a megváltásnak köszönhetően isteni módon tudnak szeretni. Körülírva így is fordíthatnánk: Isteni módon szeretsz engem? Egyes Szentírás-magyarázók ebben a fogalomban az intenzív szeretetet látják. Néhány régi népénekünk „a szerelmes Jézusom” szókapcsolatot is ismeri, ami a szeretetnek a fokozott értelme. Aki szerelmes, az fokozottan, erősen szeret. Ennek fényében talán így is fordíthatnánk Jézus kérdését: „Simon, János fi a, van-e szerelmed irántam?” Péter válaszában pedig a fi leó ige áll, amely a barátok közötti szeretetet jelenti. Ez sem teljesen téves, hiszen Jézus barátainak nevezi tanítványait az utolsó vacsorán. (Jn 15,15) Péter válaszát így lehetne körülírni: „Szeretlek, ahogyan egy barát viszont szereti barátját”. Vagy egy másik lehetőség, ami talán már túlzottan lefokozná az apostol válaszát: „Igen, Uram, te tudod, hogy kedvellek”. Péter elismeri, hogy nincs akkora szeretete, mint Istennek, mint Mesterének. Megváltozott, már nem hősködik, nem akar kiválni a többiek közül, ami egyébként ebben az evangéliumi szakaszban is megnyilvánul, hiszen vízbe ugrik, hogy elsőnek érjen Jézushoz. Válasza mély és nagyon kifejező: „Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek”.

Péter apostol alakja minden keresztény számára maradandó példakép. Elszomorodik a harmadszorra is feltett kérdésre. Tudja, hogy heves magatartásával sokszor okozott csalódást Mesterének. Utolsó válaszában mintegy benne cseng: Uram, a nagy és heves ígéreteimet is irántad érzett szeretetem mondatja.

Jézus juhainak immár megbízott pásztora a rabszolgáknak kijáró keresztre feszítéssel fejezi be földi életét és dicsőíti meg Mesterét az akkori világ fővárosában, Rómában. Húsvétvasárnap ő lép be elsőnek Jézus sírjába, jóllehet a szeretett tanítvány ér előbb oda. Ő követi kettőjük közül elsőként Jézust a kereszten. Szívébe zárta Jézus másodszori meghívását: Kövess engem! Ha valóban szeretjük, akkor mi is, még ha bukdácsolva is, követjük Jézust.

Oláh Zoltán

Vasárnap 15. szám,  Vasárnapi örömhír rovat