2016.04.13
Az Erdélyi Római Katolikus Nőszövetségek Egyesülete lelkigyakorlatos napokat tartott Kolozsváron, a Szent Mihály Római Katolikus Nőszövetség szervezésében április 11–13. között. A rendezvény mottója Ferenc pápától származik: „Az irgalmasságot az ítélet elé kell helyeznünk, és az Isten ítéletét minden esetben az irgalmasság fényében kell szemlélnünk”. A lelkigyakorlatos napokon közel 150-en vettek részt, 35 erdélyi, partiumi és magyarországi nőszövetség képviselője.
A lelkigyakorlat a hétfő esti szentmisével kezdődött a Szent Mihály-templomban, ahová a résztvevő az irgalmasság kapuján vonultak be.
A kezdő lelkigyakorlatos homíliát Kovács Sándor főesperes-plébános mondta, aki a nőszövetségek országos lelki vezetője és a rendezvény fővédnöke. Beszédét a Jn 20,30-ra építette. Kiemelte, hogy János evangéliuma az irgalmasság könyve. Amit az evangéliumban Jézus mond, az az irgalmasság kifejezése. A tanítványoknak tovább kell írniuk, folytatniuk a történetet, a tevékenységet, az irgalmasság gyakorlását. Mindezt a szeretet gesztusaival kell tenniük, amelyek az irgalmasság legfőbb jelei. Ha így látogathatjuk meg a rászorulókat, általunk folytatódik Jézus húsvéti tette. Ő tanítványai szívébe öntötte az Atya irgalmát, kiárasztotta a Lelkét.
A keddi megnyitón Szent Fausztina nővér életpéldáját kiemelve az isteni irgalmasság közvetítő lányára irányította a figyelmet. Az Úr mindig vele, mellette volt, és velünk, mellettünk van, nem kell kétségbeesnünk semmilyen megpróbáltatásban, élethelyzetben.
A megnyitón Fábián Mária, a Szent Mihály Római Katolikus Nőszövetség elnöke rövid ízelítőt nyújtott a nőszövetségek történetéről. Elmesélte, hogy Kolozsváron Csiky Rozália alapította meg a 19. század első felében a Jótékony Nőegyletet és az első napközi otthont. 1921-ben Réti Imre plébános Temesváron létrehozta a Romániai Szociális Misszió Országos Szervezetét. A Romániai Katolikus Nőszövetség 1926. augusztus 1-jén – idén 90. éve – alakult Aradon. A két világháború között fontos szerepet játszott A Nap, a katolikus nőmozgalom folyóirata. 1989-ben Szim Lidia szociális testvér szorgalmazta a nőszövetségek újjászervezését. Dr. Jakab Antal püspök hagyta jóvá a kérelmet 1990-ben. A kolozsvári nőszövetség 1990. március 14-én alakult meg.
Fekésházy Kinga a magyarországi nőszövetségekről, a Kalászról beszélt. Mindenkit meghívott a Kalász 80. évfordulójára Martonvásárra.
A lelkigyakorlat első elmélkedését Csiby József brassó-belvárosi plébános tartotta Nézd, az ajtóban állok és kopogok. Aki meghallja szavam és ajtót nyit, bemegyek hozzá, vele eszem, ő meg velem (Jel 3,20) címmel. Figyelmeztett, hogy aki a Jelenések könyvében nem Jézust keresi, az eltéved. A könyv célja a vigasztalás. Az idézet nemcsak a laodiceai közösségnek szóló útmutatás, vigasz, hanem számunkra is az. Az Úr gyógyítani, segíteni akar rajtunk, a közösségen. Újrakezdési lehetőséget kínál mindenkinek. Isten keresi az embert, ő kopogtat minden ember szívén. Maga mellé szeretne dédelgetni minden embert, hogy örömeiben részesítse őket. Isten az élet teljességét szeretné minden emberrel megismertetni, ezért kopogtat szívünk ajtaján. Amíg nem nyitunk felé, addig nyugtalan a szívünk. Isten nem erőszakos, nem töri ránk az ajtót. Kopogtatása célja, hogy mindenki üdvözüljön. Az ajtón csak belül van kilincs, amit nekünk lehet kinyitnunk. Ehhez a nyitáshoz hit és bizalom kell. Ha ajtót nyitunk, megváltozik az életünk. A nők és asszonyok nyitottak a feltámadás után. Ők voltak „az apostolok apostolai”.
A második előadó Marton József kolozsvári egyetemi tanár volt, aki Márton Áron, a főpap címmel tanított. Márton Áront – mint egyetemi és ifjúsági lelkészt, mint kultúraközvetítőt – mutatta be. Kiemelte, hogy minden korban az egyház és a kultúra kölcsönösen hatott egymásra. Templom és iskola, egyház és kultúra szoros kapcsolatban állt/áll egymással. Az egyház kultúraközvetítő volt – annak is kell maradnia. A nőszövetségekről azért kell beszélni, hogy ösztönözzenek a jelenben, hiszen a múlt mindig ösztönző. A két világháború között egy kiábrándult közösséget kellet felrázni, ebben a nőszövetségeknek volt szerepe: szociális nemzetet neveltek fel/ki. Márton Áron ebben az időben iránytű volt. Vallotta, hogy az ember a kultúra alakítója, a kultúra pedig az ember tökéletesítője, nemesítője, nevelője. Ezért oda kell figyelnünk arra, hogy idegen vagy saját kultúrát közvetítünk, mert a félműveltség megfertőzi az embert. Hangsúlyozta, hogy az anyagias szellem tönkreteszi a kultúránkat, a város betegséggel fertőzi meg a fiatalok lelkét és testét. A becsületes munkát, a kultúra közvetítését az üdvösség előfeltételének nevezte a püspök.
Kedd délután Boér Ferenc színművész Én, József Attila, itt vagyok címen versösszeállítást adott elő a magyar költészet napja alkalmából.
A kedd esti szentmisét Geréd Péter belső-szolnoki esperes celebrálta. Homíliájában megfogalmazta: a nőknek „Veronikákká” kell válniuk, kendőt kell nyújtani minden rászorulónak. Az evangéliumban szereplő kenyér életet jelent. A Miatyánkban a fizikai kenyér mellett egy másik kenyeret is kérünk, amely életet ad, éltet. Jézus maga a kenyér: általa élünk.
A szerda délelőtti elmélkedést Hársfalvi Ottó szatmári általános püspöki helynök tartotta Lépjetek be kapuin hálaénekkel... Adjatok hálát és áldjátok nevét... Mert jó az Úr, irgalma örökké megmarad...(Zsolt 100,4–5) címmel. Egy németországi templomkapu feliratát idézte indításként: Domus Domini et porta coeli. A templomba lépés egy másik világba való átlépés, a profánból a szentbe. A kapu átlépése személyes döntés. A lelkünknek, szívünknek kapuját Isten előtt ki kell nyitnunk.
A záró szentmisét Májernyik Mihály margittai esperes celebrálta, ő mondta az elmélkedést. Hangsúlyozta, hogy Az irgalmasság éve arra van, hogy megváltozzunk. Ezt jól példázza Fülöp és Nátánáel apostolok meghívástörténete. Fülöpnek azt mondta Jézus, „gyere, kövess engem”. Ő ezt a hírt továbbadta Nátánáelnek (Bertalan apostolnak), felszólítva őt: „jöjj és nézd meg”, „gyere és nézd meg”. A mi feladatunk, hogy megfogjuk a másik ember, a rászorulók, szegények kezét, vigyük magunkkal Jézust, vigyük őket Jézushoz, hogy lássák őt.
Kép és szöveg: Balla Lóránt, Vasárnap