2016.04.30
Vasárnapi örömhír (Húsvét 6. vasárnapja)
Vasár- és ünnepnapokon az evangélium után néhol szokás énekkel hívogatni a Szentlelket. Miért tesszük? Csupán egy liturgikus átmenetnek a kísérője ez, amíg az asszisztencia az ambótól elvonul és a főcelebráns ezalatt fesztelenebbül elfoglalja a helyét? Időt és hangulatot akarunk biztosítani a prédikálónak, hogy még néhány másodperc erejéig összpontosítson? Kinek szól tulajdonképpen a szentlélekhívás? Természetesen a Szentléleknek. De kire hívogatjuk énekünkkel? Azt hiszem, nemcsak a prédikáló papra, hanem a közösségre, magunkra is, hogy a hallottakra emlékeztessen. Néha felmerült bennem a kérdés, miért nem hívjuk a Szentlelket még az igeliturgia kezdetén, hogy kegyelmével nyitott szívekre és fülekre találjanak Isten igéi. Miért hívjuk a prédikáció előtt?
Jézus búcsúbeszédében megígéri a Vigasztalót. „A Szentlélek, akit az Atya majd a nevemben küld, ő mindenre megtanít benneteket, és emlékeztet mindenre, amit mondtam nektek.” Minden az Atya akarata és terve szerint történik. Jézusnak nem kell kapkodnia, kihasználnia földi életének utolsó óráit kiszolgáltatása előtt, hogy mindazt, amit fontosnak tart, lediktálja a tanítványoknak. Erre nincs szükség. Még csak alapító szöveget sem ír, ahogyan vallásalapítóktól elvárnánk. Jézus nem az élettelen betűkbe veti bizalmát, hanem tanítványaiba. Ő a szívüket szeretné teleírni Istenbe vetett bizalommal, szeretettel és odaadással. A többi már magától jön.
Jézusban megvalósul a Jeremiás próféta által megjövendölt új szövetség (31,31). A törvényt már nem kőtáblára, hanem a szívekbe írja. Igaz – ahogyan általában az embereknél adott –, a tanítványok szíve sem olyan nagy, hogy mindent befogadjon. Jézus szavai arról tanúskodnak, hogy bizony egyelőre korlátozott apostolai szívének a befogadóképessége. Könnyen megtelik, akárcsak egy digitális adathordozó vagy egy megírható CD. „Még sok mondanivalóm volna, de nem vagytok hozzá elég erősek. Hanem amikor eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet benneteket a teljes igazságra. Nem magától fog beszélni, hanem azt mondja el, amit hall, és a jövendőt fogja hirdetni nektek.” (Jn 16,12–13).
A Vigasztaló nemcsak emlékeztet, hanem tanít is. Vajon ez a tanítás azonos az emlékeztetéssel, vagy több annál? A Szentlélek nemcsak a kinyilatkoztatott igazságok elmélyítését, hanem a tanítás kifejtését és bővítését is lehetővé teszi. Állíthatjuk, hogy a Páráklétosz (a Vigasztaló) tényleg valamit hozzátesz Jézus Krisztus húsvét előtti szavaihoz.
Az első olvasmány szépen szemlélteti mindezt. Pál és Barnabás, előttük már Péter apostol is a pogányoknak hirdetik Jézus Krisztust. Kezdetben örömmel fogadja ezt a jeruzsálemi ősegyház is. Ám közben felmerül egy fontos kétely. A megtérőket nem kellene-e először Mózes és csak utána Jézus tanítványaivá tenni? Vannak olyanok Jeruzsálemben, akik Ponciustól Pilátusig járatnák az újonnan betérőket. Azt szeretnék, ha először zsidókká lennének, és csak utána keresztényekké. Elképzelhetjük, mennyire hevesen vitatkoztak a különböző véleményt képviselő testvérek. A bizonytalanság és a heves vita szükségessé tette az ősegyház vezetőségének a mozgósítását.
Péter beszédének a végén áll a csattanó: „… hisszük, hogy mi is, éppúgy, mint ők (nem zsidók), az Úr Jézus kegyelme által üdvözülünk” (ApCsel 15,11). Tehát mindenki, akár zsidó, akár pogány származású, Jézus kegyelme által üdvözül. Nem kell kiegészíteni semmivel megváltói művét. Az apostolok és a presbiterek elhatárolódnak azok tanításától, akik Jézus mellett a zsidó vallást is be szeretnék csempészni a megtérők életébe. Erre semmi szükség. Nincsen másban üdvösség, sem az égen, sem a földön, csak Jézusban.
„A Szentlélek és mi magunk is úgy láttuk jónak, hogy ne rakjunk rátok több terhet a szükségesnél…” (ApCsel 15,28). Ezeknek az eseményeknek a fényében a Szentlélek a lehető legtevékenyebb szereplője az egyházi életnek. Olyan helyzetben ad eligazítást, amit még korábban az apostolok nem láthattak. Hadd éljünk egy hasonlattal. Egy hegyi túrára készülő csoportnak nagyobb biztonságot ad egy túrvezető jelenléte, mint bármilyen profi térkép, digitális felszerelés. A jó túravezető a váratlan fordulatokra is a lehető legjobban tud válaszolni. A Szentlélek az Atya és a Fiú küldötte, vezeti az egyházat, emlékezteti és tanítja. Ezért hívogatjuk a szentbeszédet megelőzően, hogy legyen vezetőnk és útbaigazítónk a viharos időkben is. Jézus nem útbaigazításokat és térképeket adott egyházának, hanem az élő és éltető Szentlelket. Nála jobb és megbízhatóbb túravezetőt nem is adhatott volna a mennyei Atya.
Oláh Zoltán
Vasárnap 18. szám, Vasárnapi örömhír rovat
Kép: Lorenzo Veneziano: Péter apostol prédikál, 1370