2015.05.18
Huszonöt éve jelenik meg a Keresztény Szó, a rendszerváltás utáni első erdélyi magyar katolikus sajtótermék. A lapot kiadó Verbum Keresztény Kulturális Egyesület vezetőjével, Szőcs Csaba atyával a romániai magyar katolikus sajtó közelmúltjáról, jelenéről és jövőjéről beszélgetett a Magyar Kurír igazgatója és főszerkesztője, Kuzmányi István.
– Hogyan épül fel az erdélyi magyar katolikus sajtó?
– Az Erdélyben megjelenő magyar katolikus sajtótermékek egy részéről tudok érintettként beszélni. Közel három hónapja ünnepeltük a Keresztény Szó huszonöt éves fennállását, ez volt az 1989-es változások utáni első magyar katolikus sajtótermék, amely Kolozsváron jelent meg. Mintegy másfél évig hetilap formájában működött, majd 1991 októberétől kulturális súlypontú havilap lett, mellette pedig megjelent a Vasárnap című hetilap, amely szélesebb olvasói kört kíván megcélozni. Indokolt volt a műfaji elkülönítés, így mind a két lapnak saját profilt alakítottak ki, és ezt próbálták az évek alatt időnként újragondolni. Ezzel próbálkozunk most is. Kiadványaink elsősorban a magyar többségű romániai egyházmegyékhez szólnak, a Verbum Egyesület alapítói is a négy egyházmegye főpásztorai voltak (Gyulafehérvár, Szatmár, Nagyvárad és Temesvár püspökei). Az említett egyházmegyei lapjainkon kívül megjelenik a Csíkszeredában szerkesztett Krisztus világa című családi havilap, amely ugyanakkor egyházmegyei terjesztésű, Darvas Kozma József a szerkesztője. Ez egy korábbi lapot váltott fel, amelyet Krisztus világossága címmel szerkesztett Ince Dénes plébános. Emellett Gyulafehérváron a kispapoknak is van egy újabban évente kétszer megjelenő újsága, a MégIS, ahol én is szerkesztőként dolgoztam szemináriumi éveim során. Bánságban háromnyelvű a Vita Catholica Banatus című havilap, Resicabányán szerkesztik. A nyomtatott sajtó területén természetesen léteznek különböző egyházmegyei, időszakos kiadványok is.
Ha a sajtóról beszélünk, ide kell sorolnunk még az egyházmegyéket átívelő erdélyi Mária Rádiót, melynek székhelye Nagyváradon van, ehhez kapcsolódik öt helyi stúdió a történelmi Erdély területén. Igaz, a Mária Rádió önmagát elsősorban nem sajtóorgánumként, hanem inkább evangelizációs eszközként határozza meg, és ennek elvei szerint próbál meg működni. Az elmúlt időszakban (közel másfél évig dolgoztam itt műsorigazgatóként) próbáltunk azért híradást, sajtósabb műsorokat is belecsempészni a programba.
A sajtó területén azonban egyfajta hiány is mutatkozik, ami a Verbum Egyesület jövőjére is utalhat: ez egy erdélyi katolikus hírportálnak a kiépítését jelentené. Jelenleg nincsen egész Erdélyre kiterjedő katolikus egyházi hírportál, bár az egyházmegyéknek vannak honlapjai, amelyeken különböző tartalmakat jelenítenek meg, egyik-másik egyházmegye a közösségi médiában is jelen van.
– A Verbum Egyesületnek van könyvkiadási tevékenysége…
– Igen, a Verbum kiadóként és könyvterjesztőként is működik, azzal a céllal, hogy az erdélyi egyházi kiadványok is eljussanak az olvasóközönséghez. Szeretnénk jobban megtalálni azt a módot, ahogyan az egyház életét szolgálni tudná a kiadó. Több tanulmánykötet, prédikációs gyűjtemény, történelmi munka jelent meg az elmúlt időben, azonban hiányolom, hogy a konkrét, a gyakorlati egyházi életet segítő, a mindennapi használatra is alkalmas kiadványokkal ritkábban jelentkeztünk. Ezen a téren feltétlenül erősítenünk kell.
– Hogyan épül fel a lap- és könyvkiadó?
– A Verbum egy egyesület, amelynek munkáját egy Kft. is segíti. Néhány évvel ezelőtt létrejött a Szent István Társulattal egy partnerkapcsolat, amely kiadói szempontból is él, de a könyvkereskedés is hozzátartozik munkánkhoz. Erdélyben a Szent István Könyvklub kínálatát mi terjesztjük. Remélem, hogy a jövőben több magyarországi kiadvány forgalmazását is tudjuk majd vállalni, ennek a törvényes lebonyolíthatóságát az teszi lehetővé, hogy a Kft. import-export engedéllyel rendelkezik.
– Rendelkeznek könyvesbolttal is?
– Könyvesboltunk még nincsen, könyvterjesztési hálózatunk lapjaink mellett működik, ebben elsősorban a plébániákra támaszkodunk. Az újságok mellékleteként prospektusokat küldünk, az egyes megrendeléseket pedig ennek alapján fogadjuk. Emellett néhány egyedi terjesztést is vállalunk, ilyen volt például a Szent István Társulat által újra kiadott középméretű Biblia, amelyet Erdélyben is szép számmal megrendeltek.
– Miért éppen Kolozsvár a Verbum Egyesület székhelye?
– A Keresztény Szó kiadásának gondolata Kolozsváron született, a kezdeti időben a kolozsvári Szent Mihály-plébánia adta ki a lapot, mivel volt anyagi és emberi erőforrás rá. A nyomtatást jó ideig az egyház saját nyomdája biztosította, amely ma is egy magánvállalkozás keretében működik. Kolozsvár egy olyan szellemi és kulturális központ, amely lehetővé tette az alapítást.
– Hogyan tekint vissza a Keresztény Szó elmúlt 25 évére?
– Az az igazság, hogy amikor ez a lap 25 évvel ezelőtt megjelent, csupán másodikos elemista voltam, így a személyes tapasztalataim későbbiek, illetve mások elmondásából alakult ki egy képem. Visszalapozva a régebbi lapszámokat, az látszik, hogy gondolkodó és az egyházért felelősséget érző személyek csoportja, olyanok, akik világi vonalon is ismertek voltak (írók, költők) álltak a kezdeményezés mellé, neves erdélyi írók-költők is. Ezért a lap a kezdeti időkben irodalmi súlypontú volt, inkább az értelmiségi réteget szólította meg. A szétválást az is indokolta, hogy szükségesnek látták egy szélesebb közönséget megszólító, ismeretterjesztő, információs hetilap létrehozását is.
Az is igaz, hogy az elmúlt 25 évben sok vita is zajlott erdélyi egyházi berkekben a Keresztény Szó kapcsán, amely időnként kritikus hangot is megütött az egyházzal szemben… Nyilván a személyeskedés és az önmagáért létező kritika soha nem jó, azonban egészséges, nem feltétlenül elfogult-elvakult, hanem kiegyensúlyozott látásmódra és láttatásra kell törekedni az egyházi médiában is. Ha például egy családban nincsen őszinte beszédre lehetőség, komoly problémák, személyes sérülések lesznek a következmények. Nem is olyan könnyű a problémás kérdésekről szeretettel és őszintén beszélni, de elengedhetetlen. Persze a kommunikációnak is megvannak a maga határai. Arról azonban nem kell lemondani, hogy azt emeljük ki, ami jó, anélkül, hogy elhallgatnánk az árnyékos oldalt. A világ tele van negatív hírekkel, az újságíró iskolákban azt tanítják, hogy a jó hír nem is hír, így működik általában a sajtó, mindenhol botrányt szimatolva. Ezt is figyelembe kell venni, meg azt is, hogy a trendeknek megfelelő mennyiségű pozitív hírt termelni már erőlködés lenne és unalmas. Az egyházi média nem lehet csupán az egyház sminkese és szépségszalonja, egy ilyen megközelítés túl szűkös és belterjes, s alapvetően nem őszinte, csupán propagandatevékenység lenne…
– Mi az, ami tanulságként leszűrhető és továbbvihető?
– Egy versenyképes egyházi sajtónak nagyon körültekintőnek kell lennie, leképeznie a színes egyház életét, ahol van levegő is, gondolatok is meg tudnak érni, ahol – ha kell – a vitának is helye van. Azt gondolom, ilyen előfeltételekkel, és természetesen a hit alapjához ragaszkodva a sajtó valóban az egyház szolgálatába tud állni, hiszen nemcsak dokumentálja, és egyfajta pozitív fényben tünteti fel az egyházi eseményeket, hanem annak belső dinamikájába is enged bepillantást. Egy ilyen keresztény sajtó nagyon érdekes lenne. A kritikából nem kell sportot űzni, de hasznos lehet az, hogy kipróbáljunk gondolatokat, megmérjük azokat más mérlegen is. A hivatalos egyházi dokumentumok szintén alapvetően nem tájékoztatásról (pláne nem tömegtájékoztatásról), hanem társadalmi kommunikációról beszélnek. A csupán kinyilatkoztató jellegű közlés ideje lejárt, s ezt figyelembe kell vennünk, ha a ma emberét tényleg meg akarjuk szólítani és a missziós parancsot komolyan vesszük…
– Mit fontos még tudni a Keresztény Szóról?
– A lap kicsit „csodabogárnak” számít a piacon, hiszen az egyházi híradással együtt megpróbálja megjeleníteni a tudományos igényű gondolkodást is, nem zárkózva el az interdiszciplinaritás lehetőségeitől. Ezt mindenképpen szeretnénk erősíteni, nem csupán egyfajta magunkról-magunknak lapot kiadni. Szeretnénk ugyanakkor a magyarországi olvasókat és szerzőket is megszólítani, párbeszédre hívni. Erre a korábbiakban is volt példa, több cikk, tanulmány jelent meg az elmúlt években anyaországi szerzőktől is nálunk, s ez nagyon jó. Az erdélyi szempontból határon túli terjesztésben vagyunk egyelőre kicsit elakadva, de keressük a megoldásokat.
– Milyen tendenciákat mutat az utóbbi időben a példányszámkiadás? Mire vezethető ez vissza?
– Sajnos az egyházi sajtót sem lehet kivonni csupán egyházi mivolta miatt az általános tendenciák alól. A példányszámcsökkenés megfigyelhető a világi sajtóorgánumok területén is, de nálunk is, fájdalmas adat, hogy az elmúlt húsz évben körülbelül az egyharmadára csökkent a kiadványaink példányszáma… Persze, itt azt is figyelembe kell venni, hogy volt a változás után egy lelkesedési dömping, ami aztán szép lassan elmúlt. Mégis azt gondolom, hogy van egyfajta lépéselőnyünk, amit nem használtunk ki eléggé.
A mi lapjaink a mi életünkről szólnak, és az a lap eladható, ami éppen erről szól. A plébániákon történő terjesztés rendszere ezért előnyt is jelenhet, amennyiben jól sikerül megszólítani és bemutatni a plébániák életét. Ebben erősödnünk kell, ezért az egyik munkatársunkat arra fogjuk „ráállítani”, hogy jobban tartsa a kapcsolatot a plébániákkal. Kiadványaink jelenleg szinte csak egyházi terjesztésben elérhetőek, ez sem jó feltétlenül. Ahhoz viszont, hogy ott legyünk az újságos standokon, meg kell újulnunk, mind tartalomban, mind külalakban, s nyilván kell egy stabil anyagi háttér is. Feltétlenül szükséges tehát az arculatváltás. A hetilapot, a havilapot és a születendő online felületet pedig össze kellene kapcsolni a jövőben.
– A Keresztény Szó névválasztása a kezdetekkor azt is tükrözte, hogy nyitott más felekezetek felé. Ez mennyire tekinthető „szép álomnak”?
– Erdélyi szinten az ökumenikus párbeszéd, az ökumené keresése kisebbségi keretek között más kontúrokat ölt, mint Magyarországon. Erdélyben jobban egymásra vagyunk utalva, ez jobban segít bennünket abban, hogy barátkozzunk, és abban is, hogy ne csak magunkra gondoljunk. Az „alapító atyák” fontosnak tartották a névválasztáskor azt is, hogy ne korlátozzák a lapot felekezeti határokon belülre, s ez a szép idea, amely a II. vatikáni zsinat szellemében gyökerezik, meg is valósult.
– Más felekezetekhez tartozók is olvassák a kiadványaikat? A társegyházaknak vannak hasonló jellegű orgánumaik?
– Erről nem tudok statisztikát mondani. Volt idő, amikor például az unitárius teológiára is jelentős példányszámban járt a Keresztény Szó. Amennyiben azt emeljük ki a lappal kapcsolatban, hogy fontosnak tartja azt is, hogy tudományos igénnyel megírt cikkeket közöljön, akkor van hasonló erdélyi kiadvány, teológiai szakfolyóirataik vannak más felekezeteknek is, de a katolikus fakultásoknak is. A Keresztény Szó azonban ebből a szempontból nem egészen illeszkedik a sorba, bár vannak olyan javaslatok, hogy inkább tudományos irányba menjen el. A követendő irányt szeretnénk újrafogalmazni a szerkesztőbizottsággal.
– Kik alkotják a szerkesztőbizottságot?
– A szerkesztőbizottságban felkért teológiai tanárok vannak, mivel korábban ez egy tudományos akkreditációval is rendelkező lap volt. Az akkreditáció lejárt, szándékunkban áll hamarosan megújítani.
– Milyen elképzelésekkel rendelkezik az egyházi sajtó jövőjével kapcsolatban?
– „Sajtósabb” egyházi sajtót kell csinálni, azaz olyan sajtót, amely keresi azt, hogy elérjen az emberekhez. Azok megtartása mellett, akikhez ezeken a csatornákon keresztül szólunk, fontos az online média megteremtése is. Ezen a közösségi médiában való jelenlétet (pl. Facebook, YouTube) és a hírportált (honlap) egyaránt értem.
Ugyanakkor fontosnak érzem azt is, hogy új megközelítésben láttassuk a dolgokat: a lapjainkban megjelenő cikkek jelentős része ugyanis eseménybeszámoló, amelyekkel kapcsolatban azt érzem, hogy a történések lényegéhez, szívéhez nem mindig érünk el. Sok esetben csak leírjuk vagy újrafogalmazzuk azt, hogy mi történt, miről szólt a szentbeszéd, de az már kevésbé kap teret, hogy adott esetben miért kellett egy bizonyos helyen mondjuk templomot építeni vagy miért született meg ez vagy az a döntés. Ritkán látunk a dolgok mögé, vagy nem tartjuk eléggé fontosnak a belső életet megmutatni. Személyesebbé kell tennünk a hangvételt, a hit megélésének mai példáit is fel kellene mutatnunk, hogy közelebb kerüljünk az emberekhez. Az egyházi sajtóban kevés például az olyan írás, amely a társadalmi folyamatokra reagál, azokat keresztény szempontból elemzi. Meg kellene keresni és szólaltatni olyan szakembereket, akik a kultúra területén vagy különböző tudományágakban dolgoznak és felmutattak már valamit, ugyanakkor hitüket gyakorló keresztények.
– Az említett közösségi média milyen új utakat nyithat meg?
– Egyértelműen a nyitást erősíti a világ, a világban élő ember felé, teret és lehetőséget nyújt a dialógusra. Az egyházi sajtóorgánumoknak is vállalniuk kell a közösségi médiában rejlő interaktivitás kockázatát, azaz azt a lehetőséget, hogy az olvasók hozzászólhassanak az online felületen megjelent témákhoz.
– A tervezett online felület hogyan kapcsolódna a nyomtatott sajtóhoz?
– Ez egy harmadik felület lenne, és abból töltenénk meg híranyaggal az újságot. A nyomtatott lap ugyanis ma már azoknak szól, akik nem interneteznek. Egyre kevesebben vannak azonban Erdélyben is ilyen emberek.
– Számos, a tömegtájékoztatási világnapra kiadott üzenet foglakozik a kérdéssel, hogy a sajtó kizárólag másodlagos missziós eszköz tud lenni. Milyen szerepe van a missziónak az egyházi sajtót tekintve?
– A sajtómunka az egyház életének alapvetően kiegészítő tevékenysége kell, hogy legyen, amely körüljár, és megmutat olyan dolgokat, amelyekben élet van, de ez nem maga az élet. Az egyház életének legmagasabb foka ugyanis a szentségi élet, és e köré vagy e fölé nem helyezünk sajtót. Viszont hogyha tudjuk, hogy a sajtó hatalom, és látjuk, hogy a világban milyen harcok dúlnak a sajtóbefolyás elnyeréséért, akkor el kell ismernünk, hogy egyházi szempontból is fontos ágazat ez. Az egyház dokumentumaiban ezt meg is tette, elismerte, hogy a sajtó fontosságát, ennek gyakorlati megvalósítása irányába is történnek lépések, de messze még a Kánaán…
– Azt, hogy a Verbum jobban éljen a sajtó kínálta lehetőségekkel, vonatkozhat videotartalmak készítésére is?
– Korábban voltak ilyen elképzelések, de nem valósultak meg. Számunkra a videotartalmak létrehozása nagyon nagy lépés lenne. Nagy segítség, hogy Erdélyben is vannak katolikus szakemberek világi, állami sajtóorgánumoknál, akik segítőkészek, és beemelik az egyházi tartalmakat is műsoraikba. Elmennek egyházi rendezvényekre is, így például Kolozsváron jó kapcsolatot ápolunk a közszolgálati tévécsatornával. Számomra egyébként is fontos a jó sajtókapcsolatok ápolása, amely többet ér, mint a saját erőből, nem túl jó minőségben fenntartott és működtetett gyártás. Másfelől olyan nagy területen helyezkedik el például a Gyulafehérvári Főegyházmegye, hogy az tűnik elképzelhetőnek a jövőben, hogy azokat a tudósítókat, akik a magyarországi közmédiának szállítanak híreket, megbíznánk anyagok készítésével, közvetítésével. Ehhez azonban jelentős anyagi bázis kell…
– Hogyan képzeljük el az erdélyi egyházi sajtót? Hány munkatárssal dolgoznak?
– Az „apparátus” nem túl nagy, ez jelenleg két főállású és négy részmunkaidős kollégát jelent a szerkesztőségben. Emellett a tördelőnk főállású, illetve szerződéses megbízás alapján dolgozik a korrektor. Van még két terjesztőnk és egy adminisztrációs munkatársunk. Nagyon fontos viszont, hogy több olyan külső munkatársunk van, akik évtizedek óta önkéntesként dolgoznak a lapnál. Sajnos honoráriumot nem tudunk biztosítani nekik, ennek ellenére mégis fontosnak tartják, hogy az egyház életének ezért a területéért tegyenek valamit, s ezért nagyon hálásak vagyunk. Ez teszi lehetővé, hogy például Sepsiszentgyörgyről és Csíkból meg tudjunk jelentetni anyagokat. Sokat jelentenek a különböző egyházmegyék sajtósainak rendszeres közlései is.
– Az elmúlt időszakban indult el a sajtóapostolok iskolája. Mit kell erről tudni?
– Van egy rovatunk a Vasárnapban, amelynek címe: Fiatal vagyok és gondolkodom. Ebben tanuló, egyetemista fiatalokat és fiatal papokat kérünk meg arra, hogy írjanak bizonyos témákról. E köré szerveződött egy képzési folyamat is, amit szintén fejleszteni kellene. Ennek lényege, hogy a katolikus médiával megismerkedhessenek az érdeklődők, kipróbálják benne magukat.
– Hogyan ápolják a kapcsolatot az olvasókkal?
– Vannak lelkes olvasóink, akiktől gyakran kapunk visszajelzést, vagy akik beszámolót is küldenek. Kezdettől létezik a Vasárnapban egy Olvasói levél rovat is, amely fontos, bár nem annyira a megjelent tartalommal kapcsolatos levelek érkeznek be, hanem olyan írások, amelyeket szeretnének megjelentetni. Az olvasókkal való személyes kapcsolatot közönségtalálkozók, könyvbemutatók alkalmával szeretnénk a közeljövőben erősíteni.
Szőcs Csaba Gyergyószentmiklóson született 1982-ben. Ditróban érettségizett, majd Gyulafehérváron végezte a szemináriumot. 2007. június 24-én szentelte pappá Jakubinyi György érsek. Káplánként Marosvásárhelyen és Kolozsváron szolgált, majd három évig plébános volt a mezőségi szórványban (Kolozs, Mócs, Katona, Nagysármás és filiái). A Mária Rádiónál 2013 őszétől 2015 januárjáig dolgozott műsorigazgatóként. Március óta a Verbum Keresztény Kulturális Egyesület igazgatója Kolozsváron és kisegítő lelkész a Szent Mihály-plébánián.
Fotó: Lambert Attila
Kuzmányi István/Magyar Kurír