Tegyük fel a „pápaszemet”!

Előadás a Katolikus Akadémián

Ferenc pápa egyesek szerint zseniális újító, mások nem látják az eredményeket. Egyesek szerint túl messzire megy, mások csak léggömbnek értékelik a sajtó által igen kedvelt mondásait. Vik János, a BBTE RK Teológia Karának tanára december 10-én, csütörtökön este egy más nézőpontot ajánlott minderre: a személyes érintettség szempontját. Balzsam és oázis. Ferenc pápa – az irgalmasság globális követe címen tartott előadása az irgalmasság évének meghirdetésével kapcsolatban azt mutatta be nagyon árnyaltan, informáltan és ugyanakkor az előadótól megszokott dinamizmussal, hogyan gondolkodik a pápa, és hogyan csatlakozhatunk mi is hozzá.

Logikai gondolatvezetését előadása elején vázolta, felkészítve a hallgatóságot, mire számíthat: bemutatta a jubileumi évek kialakulásának történetét és beszélt arról, mikor, hányszor, hogyan hirdetik azt meg a pápák. Ezután Ferenc pápa személyes érintettségét mutatta be, olyan információkat is kifejtve, amit a hallgatóság nagyrésze nem ismert, hiszen a II. vatikáni zsinat eseményeiről hallottak, de arról, hogy annak valóra váltása érdekében kb. 500 püspök paktumot kötött, az úgynevezett „katakomba-paktumot”, arról nem. Ez a politikai titkos szövetségekkel ellentétben nem a nagyobb pénz és hatalom megszerzésére irányult, ellenkezőleg: a püspökök azt vállalták, hogy a zsinati szellemiség megélésében élen járnak, olyat hirdetnek majd, amit maguk is megélnek, kiemelten is a triumfalista egyház helyett a peremen levőkkel szolidáris egyházat. Az eszme leglátványosabban Dél-Amerikában kelt életre, ahol a szegények melletti alapvető döntés a hatalom hálójába bonyolódottaknak nagyon szúrta a szemét, olyannyira, hogy püspökök életét oltották ki emiatt. Ferenc pápa, aki személyesen nem volt ugyan ott a II. vatikáni zsinaton, elkötelezettje, megérintette őt, olyannyira, hogy önként vállalta fel később a katakomba-paktum teljesítését saját püspöki létében, és most pápaként is.

Az előadó arról is szólt, mi szükségünk van nekünk, s a világnak az irgalmasság évére: ez a látszólag hatástalan eszköz tudja az egyház kapuját is kinyitni mindazok előtt, akik rászorulnak ugyan az örömhírre, de vagy nem jutnak közel hozzá, vagy elriasztotta őket, az egyházat látszólag megmászhatatlan magasan körülvevő fal. Márpedig Ferenc pápa szerint az irgalomra mindenki rászorul, ő maga is, hiszen ő magát bűnösnek tudja és nevezi. Leginkább pedig a bűn hálójába belegabalyodott emberek, a bűnszövetkezetek tagjai, prostituáltak, emberkereskedők és más ilyen módon kiszolgáltatott emberek szorulnak leginkább rá. Ezért az irgalom lehetőségének, számukra is lehetséges voltáról szóló üzenetnek el kell hozzájuk is jutnia. Isten országa csak így épülhet.

Végül azt villantotta fel Vik János, mi közöm van, lehet nekem mindehhez, melyek azok az apró, hétköznapjaimban rejlő események, amelyek által én is az irgalmasság gyakorlója leszek, megítélés helyett könyörülő, de nem kegyet gyakorló, hanem ember, aki, amikor ad, tudja, hogy mindig maga is kap, a legkisebbtől, a legelesettebbtől is, lényegében ő kap többet, mert amikor kilép a komfortzónájából, lehetősége lesz növekedni, nemesedni.

Az előadó azzal a felhívással zárta előóadását, hogy mindenki minden reggel tegye fel „pápaszemét”, és Ferenc pápa szemével nézzen az aznapra, akkor megtalálja az irgalmasság aznapi tennivalóit és ezáltal a maga kevesével építi az Isten országát.

Bodó Márta
Fotók: Fábián Róbert 
(Vasárnap)