Szombaton érték el a román–magyar határt a pünkösdi búcsúra a Mária Úton érkező zarándokok. A „máriautasok” egy része Alfaluba fog érkezni, innen együtt mennek majd Csíksomlyóra István pap „seregével”.
Legfrissebb tartalmak
Május 5-én, szombaton elhunyt Kosza Vilmos kanonok, nyug. plébános Örök nyugalomra Csíkszenttamáson május 8-án, kedden a templomban 11 órakor kezdődő gyászmisét és gyászszertarttást követően a templomkertbe helyezik.
1929. január 13-án született Csíkszenttamáson, 1957. április 28-án szentelte pappá Gyulafehérváron Márton Áron püspök. Gyergyóremetén (1957–1963), Székelykálon (1963-1967), Kászonújfaluban (1967–1982 ), Csíkszentdomokoson
(1982-1988), Csíkszentmártonon (1988-2004) végzett papi szolgálatot. 2004-től vonult nyugalmoba.
Emléke legyen áldott!
Egy szentté avatási eljárás első lépése, hogy kinevezik a posztulátort, vagyis azt a teológiában, egyházjogban és történelemben jártas személyt, aki (az illetékes megyéspüspök jóváhagyása után) az ügynek a gondnoka. Feladata, hogy az ügyet hivatalosan képviselje. Amikor az eljárás a Szentek Ügyeinek Dikasztériuma elé kerül, a posztulátornak szentszéki jóváhagyásra van szüksége és Rómában kell laknia.
Feledhetetlen hangulatú, megható szentmise keretében emlékeztek meg Boldog Apor Vilmos püspökről, az egyetlen boldoggá avatott székely vértanúról Marosvásárhelyen is. Ereklyéjét Pápai Lajos győri megyéspüspök hozta el a csíksomlyói kegytemplomba, s az erdélyi ferencesek több városban mutatják be a híveknek.
A Keresztelő Szent János-plébániatemplomba a mártír püspök vérrel átitatott ingdarabját tartalmazó szép foglalatú ereklye Böjthe Csaba dévai ferences szerzetessel érkezett, s ő tartotta csütörtökön este a szentmisét a templomot megtöltő híveknek, érdeklődőknek. A szerzetest elkísérte derűs tekintetű árváinak és neveltjeinek egy csoportja is.
Boldoggá és szentté avatás
Mit jelent? Hogyan történik? (A Keresztény Szó cikke)
Márton Áron ügye
Kérdések és válaszok
Szám: 44 – 1980.
Tisztelendő Testvéreim,
Szeretett jó híveim,
Gyónom a mélység emberének,
Tenéked, Márton Áron,
hogy ahol más tócsákba lépett,
járkáltam gólyalábon;
s most, mint egy nyakigláb kísértet,
úgy tévelygek az ősi tájon.
Segíts eldobni gólyalábam,
mit gyáva gőg növesztett;
járjak földünk súlyos sarában,
míg sáros lábak lesznek,
hol útitársainkká váltan,
fenyőid tűi ércesednek.
Hol egykor álltál, ott ma is jelen vagy.
Lényed sugároz; érezzük tüzét.
Jó ez nekünk, mert szorít dermesztő fagy.
s csikorog ránk ördögi vad zenét.
Hűséges apostol, élő lármafa!
Néped imára kulcsolja kezét.
Zúgó századok terhétől sodorva
most is, mint mindig, hiába remél?
Tudjuk: életünk kell, ahogy tanítottad,
szálfaként állni együtt és itten,
akkor is hogyha már minden más szakad
nem rendülni meg a közös hitben.
Konok kitartással suttogjuk szavad:
„non recuso” – mindig érted, népem…
Április 24-én, kedden a Római Magyar Akadémián erről a témáról tartottak nemzetközi konferenciát a Történettudományok Pápai Bizottsága védnökségével
A maga nemében első hasonló jellegű tanulmányi nap szervezésében a következő intézmények vettek részt: a Római Lengyel Akadémia, a Római Magyar Akadémia – Fraknói Történeti Intézet, Magyarország Szentszéki Nagykövetsége, a római Francia Intézet (Centre Saint- Louis), a római Pápai Magyar Egyházi Intézet, valamint a Pápai Gergely Egyetem.
- ‹ előző
- 287 / 355
- következő ›