Akik most itt vannak, azoknak nem újság
De nekem ritka, óriás dolog.
Reszket a lelkem, kicsordul a könnyem
A szívem olyan hevesen dobog.
Láttam a püspököt.
A Székesegyház oszloperdejében
Száz fiatal pap állott sorfalat,
Orgona zúgott, kórus harsonázott
Míg áldást osztva lassan elhaladt.
Láttam a püspököt.
Kicsi lett, sovány, meg van öregedve
de nekem mégis óriási nagy.
Gyenge szavában elsodró erő van
Pedig olyan halk mint a fuvalat.
Láttam a püspököt.
A katolikus egyház statutumáról való tárgyalás végett a kultuszminiszter Márton Áront Bukarestbe rendelte, s a tövisi úton 1949. június 21-én csellel letartóztatták.
A kommunista kormány előző években végbevitt atrocitásai, az egyházat súlyosan érintő törvényei és rendelkezései alapján várható volt, hogy a bátor hangú püspököt félre fogják állítani. Márton Áron számolt is ezzel a bekövetkezendő helyzettel.
Ki ne hallott volna a bilokációról, a stigmákról, a csodás gyógyulásokról, halottfeltámasztásról? Kit nem érdekel mindez? Szenzációra éhes az ember, azt hinnénk, csak a mai, pedig ez mindig így volt: nem véletlenül olvashatunk ilyen jelenségekről olyan kora középkori szentéletrajzokban is, amelyek pedig időben elég távol a mától íródtak. A különbség talán az, hogy az élet rendjébe természetesebben simult bele a természetfeletti, az isteni az emberit jobban átszőtte, erőteljesebben volt jelen.
Minden magyar gyermek számít címen Jakubinyi György érsek idei második körlevelében felhívás olvasható. A Vasárnap katolikus hetilap kérésére szülők, pedagógusok, a magyar nyelv és nemzeti közösségünk ügye iránt elkötelezett emberek szólaltak meg, kifejtve véleményüket az érsekünk felhívásában felvetett témákról. A következőkben ezeket a vallomásokat, véleményeket olvashatják.
A már lassan hagyományt teremtő marosvásárhelyi kreatív hittanvetélkedőt idén április 20–22. között szervezi meg dr. Tamási Zsolt történelemtanár, körzeti módszertani felelős. A vetélkedő a szervezők szerint nem remélt érdeklődésnek örvend: a jelentkezők száma tavaly óta megkétszereződött.
A székelyudvarhelyiek által leginkább barátokként emlegetett ferencesek jelenléte a városban több évszázadra nyúlik vissza, de a hagyománnyal ellentétben nem a várban lévő egykori kolostortemplom volt ősi székhelyük, mivel végleges megtelepedésüket csak a 18. század elejétől számíthatjuk. Ennél sokkal régebbre tehető viszont az Assisi Szent Ferenc által 1209-ben alapított, a szegénységet életszabályuknak választó és a prédikálást fő feladatuknak tekintő szerzetesrend erdélyi megjelenése, hiszen első kolostoraikat még a 13. század végén és a 14. század elején alapították a szászok lakta városokban (Beszterce, Nagyszeben, Szászváros).
Szombaton a székelyudvarhelyi Kis Szent Teréz-plébániatemplom adott otthont a főesperesi kerület egyházközségi kórusai 14. találkozójának.
A házigazda Iubilate Deo kórus Babits Mihály gondolatát választotta a dalos seregszemle mottójául: „Mindenik embernek a lelkében dal van” – a félezernyi kórustag és az őket hallgatók lelkében is dal fakadt. Jövőre Székelyszentlélek-Bogárfalva szervezi a kórusseregszemlét.