A csalódott ember ugyanakkor ráeszmélt arra is, hogy kár volt a boldogság utáni való hajszában az Isten útjáról letérnie. Hogy nagy oktalanság volt azt hinnie, hogy a földi paradicsom kapui akkor tárulnak fel, ha előbb bezárja maga fölött az eget. A nagy dulakodásban, melybe a föld hatalmasai egymással keveredtek, és a rendszerek építésénél, melyhez a követ ő hordta, megtapasztalta, hogy minden törvények között legkegyetlenebb az ember törvénye.
Legfrissebb tartalmak
Palotafogsága alól 1967 év végén mentették fel a hivatalos állami szervek. Ezt megelőzően olyan események, ortodox ünnepségek következtek – külföldi emminenciák (Franz König bécsi bíboros-érsek) részvételével –, amelyeken Márton Áronnak, mint az ország egyetlen magyar nemzetiségű katolikus püspöknek hiányzása Romániára rossz fényt vetett volna a nagyvilágban. Az állami hatóságok azt szerették volna, hogy a háziőrizetet felfüggesztve csak a nagyobb ünnepségeken jelenik meg.
Ecce sacerdos magnus! - ím a főpap!
fiatal fővel fők közt is a fő!
lobos szeméből pillagyújtó hő csap,
s gyűrűjében megvillan a kő.
A Gondviselés nem adhatta volna
méltóbb kezébe a pásztorbotot,
mint Néki, aki egykor - drága csorda! -
pipék meg bárányok pásztora volt.
Köszöntsük Őt, az új s a régi pásztort,
kit megszületni földes szoba látott,
köszöntsük, condrás népek gyermekét! -
Felé tekintünk most e pusztaságon,
hogyha főpap, legyen valóban Áron:
fakassza rügybe sorsunk vesszejét!
A börtönből való szabadulást (1955. január 6.) csak úgy volt hajlandó elfogadni, ha nem kötik feltételekhez. Az egyházmegye vezetését március 25-én vette át újból. Nem volt könnyű a helyzete. Nagy paphiánnyal, s részben megosztott hívekkel és papsággal kellett megszerveznie a lelkipásztori munkát. Áron püspök megfontoltan, bölcsen cselekedett. A béke-papi-mozgalomban részvetteknek megbocsát, lelkigyakorlatot ír elő, szigorú penitenciára kötelezi őket. Ezzel megoldotta egyházmegyéjében az alkudozások időszakában keletkezett egyik legsúlyosabb problémát.
Akik most itt vannak, azoknak nem újság
De nekem ritka, óriás dolog.
Reszket a lelkem, kicsordul a könnyem
A szívem olyan hevesen dobog.
Láttam a püspököt.
A Székesegyház oszloperdejében
Száz fiatal pap állott sorfalat,
Orgona zúgott, kórus harsonázott
Míg áldást osztva lassan elhaladt.
Láttam a püspököt.
Kicsi lett, sovány, meg van öregedve
de nekem mégis óriási nagy.
Gyenge szavában elsodró erő van
Pedig olyan halk mint a fuvalat.
Láttam a püspököt.
A katolikus egyház statutumáról való tárgyalás végett a kultuszminiszter Márton Áront Bukarestbe rendelte, s a tövisi úton 1949. június 21-én csellel letartóztatták.
A kommunista kormány előző években végbevitt atrocitásai, az egyházat súlyosan érintő törvényei és rendelkezései alapján várható volt, hogy a bátor hangú püspököt félre fogják állítani. Márton Áron számolt is ezzel a bekövetkezendő helyzettel.
Ki ne hallott volna a bilokációról, a stigmákról, a csodás gyógyulásokról, halottfeltámasztásról? Kit nem érdekel mindez? Szenzációra éhes az ember, azt hinnénk, csak a mai, pedig ez mindig így volt: nem véletlenül olvashatunk ilyen jelenségekről olyan kora középkori szentéletrajzokban is, amelyek pedig időben elég távol a mától íródtak. A különbség talán az, hogy az élet rendjébe természetesebben simult bele a természetfeletti, az isteni az emberit jobban átszőtte, erőteljesebben volt jelen.
Minden magyar gyermek számít címen Jakubinyi György érsek idei második körlevelében felhívás olvasható. A Vasárnap katolikus hetilap kérésére szülők, pedagógusok, a magyar nyelv és nemzeti közösségünk ügye iránt elkötelezett emberek szólaltak meg, kifejtve véleményüket az érsekünk felhívásában felvetett témákról. A következőkben ezeket a vallomásokat, véleményeket olvashatják.
A már lassan hagyományt teremtő marosvásárhelyi kreatív hittanvetélkedőt idén április 20–22. között szervezi meg dr. Tamási Zsolt történelemtanár, körzeti módszertani felelős. A vetélkedő a szervezők szerint nem remélt érdeklődésnek örvend: a jelentkezők száma tavaly óta megkétszereződött.
- ‹ előző
- 286 / 351
- következő ›