2011.04.08
Április 2-án délben ünneplőbe öltözött Kolozsvár főtere, még az időjárás is a napsütés mellett döntött. Ünneplőbe öltözött fiatalok és idősek töltötték meg 2 órakor a teret, felcsendült a magyar himnusz, rendőrök őrködtek, hogy az esemény zavartalanul folyjon le. Nem is volt rendzavarás és fennakadás: Sebesi Karen Attila kétnyelvű konferáló beszéde után sorra léptek színpadra a szereplők. A város polgármestere, Sorin Apostu, románul üdvözölte a szobor helyreállítására irányuló összefogást és deklarálta annak fontosságát, hogy többnemezetű a rábízott város.
Kelemen Hunor kulturális miniszter és RMDSZ elnök szerint győzött az igazság, hiszen Mátyás király szobrát és emlékét még a megnevezésre sem méltó korábbi polgármester se tudta kiirtani, sőt, a két ország összefogásával sikerült helyreállítani az immár több mint százéves műemléket. Mindez azért is volt lehetséges, mert az igazi kolozsvári, erdélyi ember magáénak érzi a nagy királyt, s a szobrát is. Kelemen beszédét románul is elismételte. Semjén Zsolt magyarországi miniszterelnök-helyettes magyarul szólt, szavait több-kevesebb eltéréssel tolmács közvetítette románul. A történelmet idézte, a magyar megmaradás példáját láttatta a szobor sorsában. Tőkés László europarlementi képviselő, az európai parlament alelnöke a közelmúlt szomorúbb történelmét idézte, a marosvásárhelyi márciust, aminek szerencsére Kolozsváron nem tudták a mását előidézni, majd a jelen és jövő vonatkozásában a többnyelvű Európát, ahol mind a magyar, mind román nyelv és nemzet jelen van, jelen lehet, együtt és összefogva. Felszólalt Réthelyi Miklós, a magyarországi nemzeti erőforrás minisztériumának vezetője, Kántor Lajos, a Kolozsvár Társaság elnöke, Szőcs Géza magyar kulturális államtitkár is.
Az ünnepség végén az erdélyi magyar történelmi egyházak vezetői áldották meg a felújított, újra eredeti pompájában tündöklő szobrot. Imát mondott Papp Géza református, Adorjáni Dezső evangélikus és Bálint Benczédi Ferenc unitárius püspök, Jakubinyi György érsek rövid imája előtti buzdításában az összefogásra hívott, hiszen nemzetünket mindig is a széthúzás gyengítette és sodorta a pusztulás szélére. A gyulafehérvári érsek arra is felhívta a figyelmet, a nemzeti hovatartozás nem születési privilégium, hanem választás kérdése, ha ezt nem ismernénk el, Petőfi nem lehetne magyar, Eminescu pedig román.
A megható és felemelő ünnep rendzavarás nélkül, méltósággal zajlott a Kolozsvár főterét megtöltő sokaság közepette, élmény volt látni a népviseletbe öltözött környékbelieket, de a Székelyföld különböző tájegységeiből ideseregletteket is: láthattuk a kézdiszékiek, csíkiak és mások üdvözlő feliratait, zászlóit, viseletét, csodálhattuk az enyedi kollégium diákjainak táncát, halgathattuk a hóstáti földészek kórusát (elődeik 19o2-ben a szobor avatásakor is énekeltek!), érezhettük e napon a nagy király, Mátyás lábánál minket körülölelő történelmi levegőt és az éltető összefogás melegét. A jövőre 11o éves remekmű, Fadrusz János alkotása készen áll a következő időszakra is, amely remélhetőleg a békés egymás mellett élésen kívül meghozza a kölcsönös és őszinte tiszteletet, érdeklődést is egymás értékei iránt.
Bodó Márt, Vasárnap