X. körlevél
Valamennyi T. Plébánia Hivatalnak
Székhelyükön
Tartalom:
Karácsonyi körlevél 2011
Családpasztoráció támogatására adományokat kérünk
Vegyes-vallású házasságokhoz újabb engedély
Kimutatás a vegyes-vallású házasságokról
Statisztikai adatok beküldése
Szám: 1614 – 2011.
Karácsonyi körlevél 2011
(Szeretettel kérem a Paptestvéreket, hogy Karácsony napján minden szentmisén olvassák fel körlevelem a hirdetések előtt.)
D. a J. Kr.!
Krisztusban Kedves Testvéreim és Híveim!
Keresztény hitünk alapvető foglalata az apostoli hitvallás, a „rövid” Hiszekegy. Ha még rövidebbre akarjuk fogni a tizenkét ágazatot, akkor az Egyházak Világtanácsának döntése alapján két hittétel elfogadása szükséges ahhoz, hogy valakit kereszténynek tekinthessünk: a Szentháromság titka és a Megtestesülés. A Karácsony, Megváltónk születésének főünnepe ezt a főtitkot idézi fel.
A második Isteni Személy, a Fiú térben és időben érettünk emberré lett. Hitvallásunk szerint „igaz Isten és igaz Ember”. A hittudomány nyelvén az isteni és emberi természet „személyes egységéről” (unio hypostatica) beszélünk: Jézus Krisztus egy személy, de két természete van. Ezért igaz Isten és igaz Ember.
A Karácsony titkának hatása világformáló. Amióta a második Isteni Személy érettünk emberré lett, nem kerülhetjük meg embertársainkat. Nem mondhatjuk, hogy elintézem lelkem ügyeit négyszemközt a jó Istennel, nincs szükségem Egyházra, papokra, embertársakra. Az Úr Jézus azonosította önmagát – elsősorban szenvedő – embertársainkkal. „Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek” (Mt 25,40). Szent János apostol írta le a legcsodálatosabb mondatot: „Az Isten szeretet” (1Jn 4,16). Ott ült az Utolsó Vacsorán az Úr Jézus balján, hallgathatta Szentséges Szíve dobogását, szűz volt, akire az Úr Jézus haldokolva a kereszten legdrágább kincsét, Szűz Anyját bízta, személyében pedig – az Egyházra! Ezért lett Szent János a szeretet „szakértője”. Első levélében még fejtegeti is: „Mert aki nem szereti testvérét, akit lát, nem szeretheti az Istent sem, akit nem lát”(1Jn 4,20).
Az Ószövetség 613 parancsolatot számolt össze Mózes öt könyvében. Vitatták, melyik a legnagyobb, a legfontosabb... Amikor az Úr Jézushoz fordultak, ő így válaszolt: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez a legnagyobb, az első parancs. A második hasonló hozzá: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat”(Mt 22,38-40). Mivel személyében egyesült az isteni és emberi természet, egyesíthette a két parancsot, és megtehette főparancsnak. Nem két parancs, csak egy, amint az éremnek két oldala van, de mégis egy érem. Az Utolsó Vacsorán a szeretet parancsát új parancsnak nevezte (Jn 13,34). Milyen címen, hiszen a 613 ószövetségi parancsból ragadta ki? Két szempontból is új ez a parancs: 1.) Egyenrangúnak nevezi az Isten- és a felebaráti szeretetet. Isten iránti szeretetünket csak úgy fejezhetjük ki, ha Istent felebarátainkban szeretjük. 2.) Új mértéket adott az új parancsnak. „Szeresd embertársadat úgy, mint magadat” (Lev 19,18) volt a régi mérce. Most pedig: „Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást” (Jn 13,34). „Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért” (Jn 15,13).
Ez a szeretet a misszió alapja. Főegyházmegyénk Pasztorális Terve alapján Advent I. vasárnapjától ebben a liturgikus évben a „misszió” évét tartjuk. (Misszió: latin eredetű szó, küldetést jelent.) Minden keresztény a keresztség által küldetést kap, hogy megvigye az örömhírt másoknak is. Egyszerű hasonlat: – Ha felfedezem a hegycsúcsra vezető legjobb, legrövidebb és legkönnyebb utat, akkor szeretetből ismertetem ezt másokkal! Így vagyunk keresztény hitünkkel is. Ha keresztény hitemben és annak gyakorlásában rátaláltam életem céljára, értelmére, a földön lehetséges boldogságra – amely elővételezi az örök mennyeit –, akkor szeretetből másokkal is megosztom felfedezésem. Ez a misszió. Mennybemenetelkor adta meg az Úr Jézus apostolainak a missziós küldetést: „Menjetek tehát, tegyetek tanítványommá minden népet!” (Mt 28,19a). És ez a főegyházmegyei missziós évünknek a jelmondata is.
A misszió a példaadó keresztény élettel kezdődik. Első a tett, utána kell szóban is kifejezni tetteink alapját. „Legyetek mindig készen rá, hogy mindenkinek megfeleljetek, aki csak kérdezi, mi az alapja reményeteknek” (1Pét 3,15).
A misszió a családban kezdődik. Szentatyánk gyakran ismétli: „Csak ott marad együtt a család, ahol együtt imádkoznak.” Éljük meg hitünket, a szeretet nagy parancsát elsősorban a családban, és akkor családi tűzhelyünk kisugározza melegét a rokonságra, szomszédokra, sőt a társadalomra is.
De ne maradjunk meg családunk szűk keretében. Vegyünk részt egyházközségünk életében. Mindenki a maga adottsága szerint része az egyházközségnek. Egyháztanács, plébániai Caritas, lelkiségi csoportok felnőttek és fiatalok részére, különböző plébániai kezdeményezések stb. A missziót itt is folytatni kell. Munkahelyünkön a keresztény magatartás, a szociális érzék és mindenekelőtt a keresztény szeretet tanúságtétel Krisztus mellett, aki maga a Szeretet. Fiatalok ugyanezt kell tegyék az iskolákban. „Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni. S ha világot gyújtanának, nem rejtik a véka alá, hanem a tartóra teszik, hogy mindenkinek világítson a házban. Ugyanígy a ti világosságotok is világítson az embereknek, hogy jótetteiteket látva dicsőítsék mennyei Atyátokat!” (Mt 5,16).
Akinek a jó Isten közéleti szerepet ad, az maradjon hű keresztény elkötelezettségéhez. A községi és a városi tanácsban, különböző világi szervezetekben – mindenütt – meg kell vallani hitünket. Döntéseinket, szavazatainkat hassa át keresztény meggyőződésünk.
Mindenki nemzeti színezetben éli meg katolikus, „mindenkinek való” keresztény hitét. Ezért hitünk megvallása együtt jár nemzetünk megvallásával, hitünk ápolása nemzeti jelleggel erősíti keresztény és népi öntudatunkat.
A régi latin szentmise így fejeződött be: Ite, missa est! Menjetek, elbocsátás van! De a missa szó a misszió családjából van. Ezért ma így is értelmezik, és ezzel elköszönök: Menjetek, küldetésetek van!
Ezekkel a gondolatokkal kívánok kegyelemteljes karácsonyi ünnepeket és áldott, boldog, új esztendőt Tisztelendő Testvéreimnek, kedves Híveimnek és minden jóakaratú embernek!
Gyulafehérvár, 2011. Karácsonyán, Urunk Születése főünnepén
† György s. k.
érsek
Szám: 1646–2011.
Családpasztoráció támogatására adományokat kérünk
A családi közösséget korunkban minden más intézménynél jobban körülveszik a társadalom és az emberi kultúra sokféle, mélyreható változásai. Mindezen körülmények ellenére sok család hűséges marad azokhoz az értékekhez, amelyek a család intézményének alapját alkotják. Az Egyház ma is tudatában van annak, hogy a házasság és a család az emberi nem legdrágább értékeinek egyike, első számú világörökség, ezért üzenetét és segítségét mindenkihez el akarja juttatni. A családpasztoráció életre váltásával az ember méltóságát védjük, a házasságot oltalmazzuk, és a nemzet jövőjét építjük.
Főegyházmegyénk családpasztorációs tevékenységét a www.csalad.ro weboldalon követhetjük nyomon. Az egyes kerületekben elindult jegyes kurzusok, a jegyes oktatásban résztvevő házaspárok képzése, családos tábor és konferencia mellett férjek/édesapák, feleségek/édesanyák, néhány éve pedig elváltak és özvegyek lelki napjait is tartjuk főegyházmegyei szinten. A Gyulafehérvári Caritas családsegítő szolgálatával együttműködve elindítottuk a Boldogabb Családokért iskolai programot is, melynek célja a családi életre nevelés osztályfőnöki órák keretében. Két éve létrejött a Főegyházmegyei Családpasztorációs Központ, ami reményeink szerint még hatékonyabbá teszi a családokért végzett szolgálatunkat. Felkérésünkre munkatársaink megszervezték az Országos Családpasztórációs Találkozót, melyet Csíksomlyón tartottunk. Az októberben lezajlott sikeres találkozónk célja az idén harmincéves Familiaris Consortio pápai buzdítás ünneplése, illetve a jövő évi családok világtalálkozójának előkészítése volt. Ekkorra hívta ugyanis össze Szentatyánk a családokat és a családpasztoráció felelőseit Milánóba.
Megköszönve mindannyiótok eddigi támogatását, a Főegyházmegyei családpasztoráció újbóli támogatására perselyezést tartunk 2012. január 8-án, Urunk megkeresztelkedésének ünnepén. Ezen a napon emlékezünk szent keresztségünkre is, mellyel Isten nagy családjába léptünk. A begyűlt adományokat a Főegyházmegyei Családpasztorációs Központban szeretnénk összesíteni 2011. február 15-ig.
„A házasság két személynek egészen intim és felelős én/te-közössége. Ez a közösség abban jellegzetes, hogy férfi és nő egymásra vannak utalva nemcsak fiziológiailag, nemcsak nemző vonatkozásban, hanem szellemi-erkölcsi területen is, az életfeladatok minden vonalán. Ez az a közösség, amikor személy adja át magát a személynek, fenntartás nélkül és örökre. Mert tárgyakat lehet használhatóságuk tartamára birtokba venni, de személyt csak örökre. A szeretet nem ismerhet alkut. A szeretet a sírig szól.” (Márton Áron: A keresztény házasságról)
Elérhetőségeink:
OFICIUL PASTORAL ARHIDIECEZAN PENTRU FAMILII
540053–Târgu-Mureş, P-ţa, Trandafirilor, Nr.61
Tel: 0265–250–270 (int.109); Fax: 0365–414–187;
Cod fiscal: 27225935
COD IBAN: R048 RNCB 0193 1174 7099 0001
Web: www.csalad.ro – Email: iroda@csalad.ro
Isten fizesse minden támogatásukat, adományaikat!
A családpasztoráció rendezvényeire pedig 2012-ben is várunk minden érdeklődő papot, szerzetest, házaspárt és családot!
† György s. k.
érsek
Szám: 1647–2011.
Vegyes-vallású házasságokhoz újabb engedély
A korábbi évek gyakorlatához híven engedélyezzük a plébánosi feladattal megbízott lelkipásztoroknak, hogy a kánoni előírások megtartásával, a vegyes vallású házasságoknál asszisztáljanak a 2012-es esztendőben is.
Engedélyünk hivatkozási száma 1647–2011., mellyel ezt a fakultást a 2011-es esztendőre is meghosszabbítom – a korábbi feltételek mellett.
Szám: 1648–2011.
Kimutatás a vegyes-vallású házasságokról
1675–2010. számmal engedélyeztük lelkipásztorainknak, hogy a megfelelő okmányok elkészítése után a vegyes vallású házasságkötéseknél asszisztáljanak a 2012-es esztendőben. Ezt a fakultást azzal a feltétellel adtuk meg, hogy az így megkötött házasságokról – a korábban megadott minta alapján – összesített kimutatást küldjenek a főegyházmegyei központba.
Ezúton emlékeztetjük Tisztelendő Testvéreinket kötelezettségükre és kérjük, hogy plébániájukon 2011-ben megkötött vegyes vallású házasságokról az összesített kimutatást szíveskedjenek beküldeni hivatalunkba, lehetőleg még az új esztendő első napjaiban, január hónap végéig.
Szám: 1649–2011.
Statisztikai adatok beküldése
Ismételten emlékeztetjük Tisztelendő Testvéreinket, hogy az eddigi gyakorlathoz híven, a 2011-es év statisztikai adatait január 15-ig kell beküldeni a Főesperesi Hivatalokba, az alábbi szempontok szerint:
– Katolikus hívek száma………………………
– 2011-ben megkereszteltek száma……. …….
– Ebből egy éven aluli…………………...
– 1–7 év közötti………………….............
– 7 éven felüli……………………………
– A megbérmáltak száma 2011-ben…………...
– Elsőáldozók száma 2011-ben………………..
– Egyházi házasságkötések száma 2011……....
– ebből tiszta……………………………..
– vegyes………………………….............
– Temetések száma 2011-ben………….............
– ebből ellátva……………………………
– ellátatlan………………………………..
A beérkezett adatokat a főesperesi központok összesítik, és 2012. január 31-ig küldik be az Érseki Hivatalba, ahonnan a Szentszék Statisztikai Hivatalához kell továbbítanunk. Ezen elvárásnak csak úgy tudunk maradéktalanul eleget tenni, ha minden egyházközségből határidőre beküldik a kért adatokat. Az összesítést követően, körlevélben szoktuk közzé tenni az előző év – főegyházmegyénkre vonatkozó – statisztikai adatait, híveink tájékoztatására.
Tudjuk, hogy az ünnepi helytállás és házszentelés hatványozott igénybevételt jelent valamennyi lelkipásztornak; ezt megértéssel és elismeréssel nyugtázzuk, azonban tisztelettel kérjük, hogy a fenti elvárásoknak szíveskedjenek eleget tenni.
Megértésüket és munkájukat jutalmazza a minket meghívó és szerető Isten.
Gyulafehérvár, 2011. december 8-án, Szűz Mária Szeplőtelen Fogantatása ünnepén –
† György s. k.
érsek