Egy budapesti országos levéltári adat Gyergyótekerőpatakot már Mátyás király idejéből említi, a Szent István király védnöksége alá helyezett gótikus fakápolnával, melyet 1526-ban a törökök pusztítottak el. 1567-ben a regestrum Tekerőpatak néven jegyzi 40 kapuval.
A Szent István tiszteletére emelt kápolna megsemmisítése után a hívek Gyergyószentmiklósra jártak templomba, ahol részükre külön helyet biztosítottak. 1724-ben önálló plébánia lett, de egy ideig még Kilyénfalvával együtt közös papjuk volt. 1734-re készül el a templom a Gáborff y család támogatásával, melyet Keresztelő Szent János tiszteletére szenteltek fel. Az 1801. évi nagy tűzvész után a templom falainak megtartásával újjáépítették a szent hajlékot, ekkor kapta mai formáját. A plébánialakást ugyancsak 1734-ben építették.
A vaslábi hegyen 1660 körül épült kápolna a Gáborffy család segítségével Szent Sebestyén, Rókus és Rozália tiszteletére, az 1602-es évi pestisjárvány emlékére. Ide évente kétszer zarándokolnak ki a tekerőpataki, kilyénfalvi hívek: pünkösd másodnapján és Szent Rozália napja utáni vasárnap, a búcsús szentmisére. 1735-től van katolikus iskolája. A most is meglévő 1–4. osztályos iskola, tanítói lakással, 1890-ben épült, 1948-ban államosították, az épületet 2005-ben visszaadták. 2004-ben ravatalozó kápolna épült. Felszentelése 2004. november 11-én történt Szent Józsefnek, a haldoklók védőszentjének a tiszteletére. A hívek lélekszáma több ezer is volt. Jelentős csökkenést okozott Gyergyószentmiklós várossá válása, közelsége, a kommunista éra idején a tudatos lakosságcsere, 1990 után az elvándorlás.