2018.05.01
A tizenegyedik században megható családi szokást ápolt az élő hittel rendelkező középkori ember. Az újszülötteket megszületésük után azonnal lemérték, és súlyuknak megfelelő mennyiségű gabonát ajándékoztak Istennek a plébániatemplom oltárán. A szülők így kívánták a Mindenható gondviselői jóindulatába ajánlani gyermeküket.
Szent Antal szentté avatása után hamarosan az ő személyéhez kapcsolták ezt a szokást a hívek. Tiszteletére ajánlották fel búzaajándékukat, s oltalmába helyezték gyermeküket.
Ehhez hasonló gyakorlat van szokásban ma is a hívek körében. Akik Szent Antal pártfogását kérik ügyes-bajos dolgaikban, megfogadják, hogy kérésük beteljesülése után kenyeret vagy kenyérre való összeget ajánlanak fel a szegények ellátására. Az ilyen irgalmassági jó cselekedetet nevezzük „Szent Antal kenyerének”.
A „Szent Antal kenyere” néven ismert alamizsnálkodás mai formája Toulon franciaországi városban jött szokásba. Fennállása különös körülmények közrejátszásával kezdődött. Bouffier Lujzának szatócsboltja volt a városban. Egyszer sehogy sem tudta felnyitni az üzletajtót. Lakatost kellett hívnia. A zárat annak sem sikerült kinyitnia. Feszítővasakért indult műhelyébe. A tulajdonosnő visszatartotta, s arra kérte tegyen meg még egy kísérletet, hátha kinyílik a zár. A lakatos újból munkához látott, a boltosnő pedig lelke mélyén Szent Antalhoz fordult, és azt ígérte, hogy ha a zár felnyílik, nagyobb összeget ad Szent Antal szegényeinek kenyérre. A zár felnyílt.
Az esetnek híre ment Toulonban és a környékén, sőt egész Franciaországban. Az említett Bouffier boltosnő hálából Szent Antal-szobrot állított fel üzletébe. Eléje perselyt helyezett. Naponta százával jelentek meg az emberek a Szent szobra előtt. Segítségét kérték, és ajándékaikat adták át. A mozgalom olyan nagy méreteket öltött, hogy pl. 1894-ben magában Toulonban 50000 forint gyűlt össze a szegények kenyerére. Néhány évtized alatt meghódította egész Európát ez a különös vallásos indítékú kezdeményezés. Egymás után állították fel a templomokban a Szent szobrát, amely elé perselyt helyeztek. Ma már alig van a világon olyan vidék, amerre ne tudnának az emberek erről a vallási szokásról. Nemcsak katolikusok, hanem más keresztény testvéreink is Szent Antal szobra elé állnak ügyeikkel, bajaikkal.
Egyesek úgy érzik, hogy helytelen a Szent Antal iránti túlbuzgóság, sokan a Szent kegyének megvásárlását látják benne. Ismét mások babonás vallásosságot látnak az iránta mutatott ájtatosságban. Ezzel kapcsolatban szükséges megjegyezni a következőket:
A szenteket segítségül hívni nemcsak helyes, hanem üdvős dolog is. Meghallgattatásunk esetére kötelezettséget vállalni, vagyis ígérni valamit a szentek közbenjárásáért nem jelent helytelen felfogást. Már az ószövetségi Szentírásban azt olvassuk, hogy Jakab, amikor testvére, Ézsau elől menekült, ezt a fogadást tette: „Ha velem lesz az Isten, és megőriz engem az úton, melyen járok, és kenyeret ad nekem élelemre és ruhát öltözetemre, és szerencsésen visszatérek atyám házához: Az Úr lesz nekem Istenem... mindannak, amit nekem nyújt; - a tizedét neki ajánlom fel” (Ter 28., 20).
A kellő hittudással nem rendelkező emberek minden imával vagy vallási szertartással visszaélhetnek. Sok esetben vissza is élnek. Ez a tény azonban nem jelenti azt, hogy minden vallásos szertartás vagy szöveg rossz, ha velük kapcsolatban visszaélés is lehetséges. Szent Antal ilyen értelmű tisztelete egyrészt bizalomra tanít Isten mindenhatóságával szemben, másrészt alázatra és Isten akaratában való megnyugvásra. Ezek az erények semmi esetre sem bélyegezhetők babonaságnak.
A „Szent Antal kenyere” mozgalmat XIII. Leó pápa 1898-ban így magyarázza: „Valóban minden katolikusnak különös oka van Szent Antalt kiválóan tisztelni. Isten különös jóságából ugyanis általa annyi jótéteményben részesül a keresztény nép, hogy maga az egyház is hozzá utal mindenkit, „aki csodát akar”.
Ha tehát valaki Szent Antal közbenjárására valamilyen testi vagy lelki ajándékot kíván Istentől elnyerni, helyesen teszi, ha kérése bemutatásakor a „Szent Antal kenyere” ájtatossági módot választja. Ez azt jelenti, hogy bizonyos mennyiségű kenyeret vagy kenyérre való összeget vagy általában valamilyen, a szegények segélyére szánt adományt ajánl fel Szent Antalnak. Ígéretünket úgy fogalmazzuk meg, hogy ha a kért kegyelemben részesülünk, pénzadományt helyezünk a Szentre emlékeztető szobor vagy kép elé kihelyezett perselybe. A felajánlás mennyisége jóakaratunkra van bízva: tehetségünktől és képességünktől függ. Ha a kért kegyelmet megnyertük, igyekeznünk kell mindenben ígéretünk szerint eleget tenni tartozásunknak. Azt adjuk, amit ígértünk, s azon a helyen vagyis oda, ahova ígértük. Röviden összefoglalva a „Szent Antal kenyere” ájtatosság módja a következő: kérni és ígérni, majd - ha a kegyelmet elnyertük - azonnal adni.
Az ájtatosság alapja az Istenbe vetett helyes keresztény bizakodás. Ez azt jelenti, hogy lelkünket a kegyelem állapotába kell helyeznünk, őszinte szentgyónást és buzgó szentáldozást kell végeznünk. Kérésünket imádsággal vagy akár böjttel is egybekapcsolhatjuk. Mindezek a gyakorlatok mellett Isten akaratát készségesen előre elfogadjuk. Semmiképp sem szabad ezt az ájtatosságot vakmerő konokhitűséggel végezni, babonázó lelkületben.
Isten gondviselésére bízzuk kérésünk meghallgatását vagy elutasítását. Szent meggyőződéssel fogadjuk el előre Isten akaratát: Ha lelkünk üdvére válhat a kért kegyelem, egészen biztosan meghallgattatásban lesz részünk. Ha lelkünk kárára válna kérésünk, Isten atyai jósága el fogja utasítani, helyesebben: más kegyelemben fog részesíteni imáim és jó cselekedeteim viszonzására. Isten gondviselői és atyai jósága végtelenül találékony.
Kérés és hálálkodás nyitja meg az Úr adakozó kezét. Ne feledjük, hogy meghallgattatás esetén ígéretünk teljesítésén kívül még egy kötelességűnk van: a hála! Hálánkat úgy fejezhetjük ki, ha életünkben hűségesen követjük Szent Antal életpéldáját, és mindenki előtt hirdetjük Isten bőkezűségét szolgája, Szent Antal közbenjárására. Szent Antalhoz senki sem fordul hiába. Szent Antal, Jézus barátja és a szegények pártfogója - könyörögj érettünk!
Kapcsolódó: